Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-07-08 / 28. szám
г 2 § о >» г 'S 44 О Ul EGYMÁS KÖZÖTT Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy az esti órákban, a dolgos, sokszor hajszában eltelt nap után jólesik elbeszélgetni. Ilyenkor nemcsak a szavakat, a mondanivalót találjuk meg könnyebben, hanem az utat is egymáshoz, a közvetlenebb emberi kapcsolatot. Erről győződtünk meg a lelesi (Lelesz) asszonyokkal való találkozáson is. Kopasz Gyuláné, a nőszövetség helyi szervezetének elnöknője keresetlen szavakkal beszél munkájukról: Szervezetünknek 250 tagja van. Asszonyainak leginkább a földművesszövetkezet és az állami gazdaság földjein dolgoznak, sokan a háztartásban. Itt nincsenek üzemek, nehéz más munkalehetőséghez jutni, pedig a lányok, asszonyok szívesen vállalnának másfajta munkát is. Nagyon várjuk a Pribeníkben (Perbenyjk) tervezett bútorgyár felépítését, és azt is rebesgetik, hogy felépítik a bardejovi cipőgyár fióküzemét Veiké Kapuáanyban (Nagykapos). — A téli hónapokban szabó-varró tanfolyamot rendeztünk, amelyen harmincán vettek részt, Leczo Erzsébet szakképzett varrónő vezetésével. Községünkben kb. 400 cigány származású lakos él, az asszonyok számára hat héten keresztül sütő-főzőtanfolyamot vezettem. Több mint negyvenen jártak rendszeresen még az idősebbek közül is, a recepteket ieírták és még ma is felkeresnek, új recepteket kérnek. A helyi nemzeti bizottság elnöke, ifj. Ilko István is figyelemmel kíséri életüket, gyakran eljár közéjük. Azoknak a gyerekeknek, aki rendetlenül járnak iskolába, ruhát vásárolnak, s ezt a családi pótlékból levonják. Különben elmondhatjuk, hogy sokan példás családi életet élnek, rendszeresen dolgoznak, szépen berendezett házakban laknak. özv. Diószegi Lajosné veszi át a szót: Tavasszal ún. nagytakarítást szerveztünk, rendbehoztuk a főutcát, a temetőt, a kultúrház környékét. Gyűjtést rendeztünk a második világháborúban elesettek emléktáblájára. A felszabadulás évfordulóján a CSILLAG-stafétára szalagot hímeztünk, melyet a csehszlovákszovjet barátság szervezetével karöltve adtunk át, és a beregovói (Beregszász) asszonyoknak —, akikkel helyi szervezetünk kapcsolatot tart, ajándékcsomagot küldtünk. — A nyári munkák idején a szövetkezetnek segítünk a cukorrépakapálásban, a zöldségesben, aratáskor a szalma begyűjtésében, a burgonya betakarításánál — mondja Világi Sándorné. Nagyon szeretnénk Szlovákia hegyvidékeire kirándulást szervezni, éppen azért örülünk, hogy a „NÖ“ sorozatban ismerteti hazánk tájait. — Most pedig nyári esztrádműsorra készülünk a CSEMADOK-kal együtt, jómagam is verset mondok — szólal meg Bínó Zoltánné. — Tavasszal is előadtunk egy hangulatos vidám műsort, és táncmulatságot is rendeztünk. — A Vöröskereszt helyi szervezetével véradókat toboroztunk, harmincnál többen jelentkeztek. Orvosunk, dr. Papp Margit előadást tartott — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss Antalné, és a többiekkel szinte egyszerre mondja: — olyan orvosa ő a falunak, hogy gyermek, felnőtt egyaránt tiszteli. Gyakran tartunk ellenőrzést közösen az üzletben is, de legnagyobb gondunk az iskola épülete. A község lakosainak a száma kb. 3600 és olyan iskolánk van, ahol még dédszüleink tanulták a betűvetést. Húsz éve tanítok a községben — folytatja Kissné, két váltásban oktatjuk a tanulókat nedves tantermekben, ahol sokszor „egérgyerekek“ zavarják a tanítás menetét. Reméljük, hogy az ötéves terv végéig felépül az új iskola. — Ezenkívül mindannyiunk kívánsága, hogy a gyalogjárda építését azokban az utcákban kezdjék el, ahol legnagyobb a közlekedési forgalom, községünkön keresztül rengeteg autóbusz szállítja naponta a Cierna nad Tisou-i átrakodó állomásra a környék munkásait, és féltjük gyerekeinket a balesettől. Id. Török Imre, a helyi pártszervezet elnöke is bekopogott közénk, hogy elmondja: A nőszövetség helyi szervezeté-Kopasz Gyuláné kívánsága: Minél több asszonytársunkat szeretnénk bekapcsolni munkánkba nek tagjai értékes munkát végeznek. Nagyon sokat segítettek a választási időszakban, nyolc közülük képviselő lett, négyen tagjai pártszervezetünknek, Lukács Miklósné nagyon aktív propagandistánk. Bármikor támaszkodhatunk segítségükre a közügyek intézésében. Dobos Jánosné lapunk megjelenésétől olvasóink táborába tartozik, véleményét, kívánságát így tolmácsolta: — Mi szülők nagyon örülünk, hogy a Nö-ben a fiatalok nevelésével folyamatosan és ankét formájában foglalkoznak, segítenek a pályaválasztási problémák megoldásában. A levelek láthatatlan szálak, amelyek ismeretlenül, de annál közvetlenebbül kötik össze az olvasót a szerkesztőséggel. Szép és nemes újságírói munka a sokrétű és néha nagyon igényes levelek tartalmával, azok elintézésével foglalkozni. A levelek és tudósítások zöméből mindig előtérbe kerülnek azok az írások, amelyek emberi sorsokat, problémákat hoznak el hozzánk, vagy azokra kérnek tanácsot szerkesztőségünktől. Egy ilyen tartalmú levelet kaptunk a luceneci (Losonc) járásból. írója többgyermekes családanya, aki elvált a férjétől, de az továbbra sem hajlandó anyagilag támogatni a családot. Nyugodtan fekszik le nap mint nap, eszébe sem jut, hogy a válás kimondása után is köteles fizetni a gyerekeire, akiket a bíróság az anyának ítélt oda. A levél írója kétségbeesett hangon kérdezi: „Mi lesz velünk, pénz nélkül hogyan élünk tovább? Beteg vagyok, állásom nincs, az apa azelőtt sem törődött velünk... a válás óta pedig hallani sem akar a gyerekeiről" Aki gyorsan ad, kétszer ad — mondja a közmondás. Segíteni akartunk és a lehető leggyorsabban. Ezért felhívtuk telefonon Margita Gajdárová elvtársnőt, a nőszövetség losonci Járási Bizottságának titkárnőjét, aki arra kért minket, hogy bízzuk rájuk az ügyet, ők gyorsabban intézkedhetnek. A napokban megkaptuk a választ, amelyben Gajdárová elvtársnő részletesen tájékoztat a kivizsgálás eredményéről. Az apát felszólították, hogy egyenlítse ki tartozását, így az végre eleget tett kötelességének, és a járásbíróság felszólítása alapján ezután minden hónapban levonják a fizetéséből a gyermektartás összegét. Megfelelő munkahelyet kerestek az édesanyának és elintézték, hogy most már ő kapja a gyermeksegélyt. Az anyagiak így rendbejöttek és most már megnyugszik az édesanya is, mert dolgozik, emberek közé került, tehát nincs egyedül. A panaszlevélre tehát — Gajdárová elvtársnő segítsége révén — ráírhattuk, hogy „elintézve" és ismét meggyőződhettünk róla, hogy emberi jószándékkal, elvtársi felelősséggel még a reménytelennek tűnő helyzetekben is lehet a rászorulókon segíteni. Gál Eta Vidéki ЧИе GYERMEKEK, SZÜLÖK ÉRDEKE A hronovcei (Lekér) óvodában Muzslai Éva igazgatónővel beszélgettünk egy óvónő mindennapi gondjairól, terveiről. „Óvodánk a szülők, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet közös segítségével épült fel. A fő védnökséget a szövetkezet vállalta. Végre a szülők által annyira kért, egésznapos ellátást biztosítja az óvoda, célszerű, gazdag berendezéssel. Nap, mint nap találkozunk a szülőkkel, ha alkalom adódik, szívesen együttműködünk. Óvodánknak máris jó neve van. Az óvónőképző iskolából is szívesen jönnek ide gyakorló, leendő óvónők. A jövőben szeretnénk felszerelésünket, berendezésünket még gazdagítani, az udvart, a játszóteret bővíteni. A „Nyitott ajtó“ akciónknak a szülők nagyon örülnek, ilyenkor egy-egy tanítási napon ők is közénk jöhetnek. így jobban megismerik az óvoda munkáját, belső életét, gyermekük viszonyulását a közösséghez. Szeretnénk, ha ezek a „Nyitott ajtó“ napok szépen beválnának és kedves élményt nyújtanának gyerekeknek, szülőknek egyaránt. Bende József, Zeliezovce (Zselíz) FELKÉSZÜLTEK A TŰZVÉDELEMRE Veiké Túrovce (Nagytúr) községben a tűzvédelem érdekében sokat tesznek az önkéntes tűzoltószervezet vezetői. Klobucnik József parancsok az önkéntes leányrajjal ér el kimagasló eredményt. A körzeti ás járási versenyeken mindig az első helyet szerzik meg. Segítenek a művelődési ház építésénél és az efsz sürgős munkáiból is kiveszik a részüket. Jó működésüknek meglesz a jutalma: tanulmányi kiránduláson vesznek részt. B. J. „A TŰZNEK NEM SZABAD KIALUDNI" A Veiké Ulany-i (Nagyfödámes) AKI pionírszervezete az idén is megrendezte a tanulók népdalestjét. Huszár Jolán tanítónő Kodály Zoltán szavaival nyitotta meg az estet. A „kis csalogányokat“ Lakatos Károly népi zenekara kísérte. Sok kis tehetség tűnt fel, akik szép hangjukkal, jó előadókészségükkel elnyerték a közönség rokonszenvét: Szabó Palika, Kögler Rózsika, Bohácsek Marika, Lakatos Ilonka és az idősebbek közül Varga Lívia, Rockár Lívia, Vajda Anna, Bohácsek Jolán és Lakatos Karcsi voltak, akik legtöbb tapsot arattak. Manczal Erzsébet TALALTAK RANK IDŐT Több táríam nevében írom e sorokat, a koéicei (Kassa) szociális otthonból. A NŐ hasábjain szeretném megköszönni az állatorvosi kar hallgatóinak a szép és felejthetetlen vendégszereplést. Azon a májusi délutánon otthonunk udvara kedvesebb volt, mint valaha. A nővérkék virággal díszített asztalokra terítettek, mindenki nagyon jól érezte magát. Köszönjük az otthon igazgatójának, hogy meghívta közénk a főiskolásokat és főleg nekik, az együttes tagjainak a szép népdalokat, a verset és muzsikát. El sem tudják képzelni, mit jelent nekünk az a figyelmesség, amellyel elhalmoztak bennünket. Tóth Pál
