Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-07-08 / 28. szám
и •и > «5 «и Н и ■л N И 3 а Búcsúzóul még egy felvétel Asszonyaink kíváncsian várják minden héten „Katalin“ megjegyzéseit, tanácsait. Szeretnénk, ha még több oldalon jelenhetne meg a Nö és bővebben írnának oktató-nevelő cikkeket a szülők számára. Valaki az órájára pillantott, akkor vettük csak észre, hogy milyen későre jár. A szóból ugyan kitelt volna még egyszer annyi... A többit majd a legközelebb — mondtuk egymásnak búcsúzóul. Hát igen, így esténként egymás között, közvetlenül, mindig és mindenütt van mondanivaló — s nem is kevés! GRATULÁLUNK KŐSZEGI ZSUZSA A plásfovcei (Palást) hnb mellett működő polgári ügyek bizottsága kedves ünnepséget rendezett a nemzetközi gyermeknap alkalmából. Ezen a napon tartották a Spevák családban született Romanko, Beatka és Julika nevű hármas ikrek névadóját. Az ünnepségen részt vett a SzSzK Munkaügyi Minisztériumának küldöttsége, a Szlovákiai Nőszövetség JB-nak elnöknője, az eísz képviselői, valamint a pionírszervezet képviselői. A legboldogabb a hároméves Janka és az ötéves Renátka, akik két húgocskát és egy öcsikét kaptak egyszerre. Bellus Imre KIÁLLÍTÁS szisz kongresszus TISZTELETÉRE A tvrdoüovcei (Tardoskedd) SZISZ aktívan bekapcsolódik a különböző akciókba. A jó munka bizonyítéka az elmúlt napokban a SZISZ I. kongresszusának tiszteletére megrendezett kiállítás, mely 10 napig volt nyitva. E rövid idő alatt mintegy 850-en tekintették meg Bugyik Ferenc ötletes karikatúráit, melyek között Robin Gibb-et, Zalatnay Saroltát, Belmondot és Karel Gottot ismerhettük fel. Feri — pártunk fiatal tagja — az 6 érdeme, hogy már másodszor rendezett a SZISZ helyi csoportja kiállítást — az elsőt a CSKP 50. évfordulójának tiszteletére. Bugyik Ferenc eddig már több versenyre benevezett. 1967-ben Salán (Vágsellye) az amatőrök kiállításán és 1971-ben a Nővé Zámky-i (Érsekújvár) Elektrosvit által rendezett kiállításon első díjat nyert. Külön dicséretet érdemelnek a rendezők: Dömény Klára, Czimmerman József, Moravcíková Ria, Vany Imre és Sipos György. A tardoskeddieknek sok sikert és kitartást kívánunk további munkájukhoz! Bogdány Géza и «М U О Л Motto: „A szocialista életkörnyezet a fiatalok szemével." Nem is olyan régen, nyolc, kilenc évvel ezelőtt az ostravai országos árumintavásár ■ megnyitásának napján több ezer ember tolongott már jóval nyitás előtt a vásár kapujában. Miért? Mert még a kiállítás első napjaiban hozzá lehetett jutni többfajta „hiánycikk“ - nek nevezett divatáruhoz, amelyeket az erősebb könyökűek meg is szereztek maguknak. Ma már mosolygunk az elmúlt évek vásárlási lázán, bár még mindig felmerül sokakban a kérdés: minek menjünk oda, ha úgysem lehet semmit vásárolni? Az utóbbi évek során megváltozott az egykori vásárok jellege. Kiállításokká váltak, országunk könnyűipari gyártmányainak nagy kirakatává, amelyeken megszűnt az embertömegek tolongása. Nem akarunk rögtön megvenni mindent, amit kapni lehet. Igényesebbek lettünk, fokozottan érdekel a tárgyak szépsége, a lakások korszerű, ízléses berendezésének variációi. A lakáskultúra fejlődése az embereket elsősorban a kiállítási pavilon megtekintésére ösztönzi. Éppen ezek a kiállítások nem kismértékben tették igényesebbé az embereket Ostraván is. Már nem közömbös a számukra, hogy városuk 1 km2 területére 2500 tonna por hullik-e évente, vagy ennek a fele. öregek, fiatalok karöltve munkához láttak, hogy a környéket beborító füstfelhő megritkuljon . és a várost egyre több napsugár ragyogja be, hogy rózsák nyíljanak a parkokban, hogy pázsit nőjön a íierna lúka (Fekete rét) kormos salakja helyén. Ostrava lakói nagyot léptek előre, mert nem közömbös többé a számukra, milyen körülmények között, milyen életkörnyezetben élnek majd gyermekeik, unokáik. Ezért is rendezték meg Ostrava 72 országos kiállítását az idén a jelzett mottóval, hogy közvetlenül tőlük, a fiataloktól kérdezhessék meg: hogyan szeretnék berendezni lakásukat, milyennek álmodják életkörnyezetüket. A kiállítás В pavilonjában „Az ifjúság a köztársaságnak — tegnap, ifjúság, az élet küszöbén álló fiatalok ezreiből, a kiállításon keresztül keresik életük problémáira a választ Az életfeltételek, amelyekben a fia talok élnek, nagyon különbözők Más problémáik vannak a vidéken vagy a városban élni akaró fiata lóknak. Mit csináljanak előbb? Diplomát szerezzenek, vagy korábban kezdjenek kenyeret keresni? Mikor házasodjanak? Mi legyen előbb, utód vagy autó? A szülőkkel lakjanak együtt, vagy saját otthont alapítsanak? Hány szobás legyen a lakásuk? Hogyan rendezzék be a lakásukat? Hol és hogyan töltsék kellemesen szabadságukat, a pihenés napjait? Szövetkezeti lakást, vagy családi házat építsenek? Kölcsönre vagy készpénzre vásároljanak? A kiállítási pavilonokban szakmai tanácsaadók állnak az érdeklődők rendelkezésére. A bútorpavilonban lakberendezési tanácsadó működik, az öltözködés kultúrájára és a jövő divatjára vonatkozóan divattervezők adnak tanácsot, a szépség szalonjában a hajviselettel és az arcápolással kapcsolatos kérdésekre válaszolnak a szakemberek. Katovice városa egy 60 m2 területű lakás berendezésével szerepel a kiállításon. Itt találtuk a lengyel fiatalok küldötteit, a lengyel Janát és Pétert, akiktől a lengyel fiatalok problémái iránt érdeklődtünk: Jana: — Általában olyan problémáink vannak, mint a csehszlovák fiataloknak. A családalapítás a fiatalok számára komoly gondokat jelent. A jól kereső szülők gyermekeinek könnyebb a helyzete. Ha szüleik gondoskodnak lakásról, bútorról, ők már autóra gyűjthetnek. Legelső a szépen berendezett lakás, ahová már bátran várhatjuk a kisbabát is. Autót, azt hiszem, minden fiatal szeretne. Akiket a szülők nem tudnak segíteni, több gonddal indulnak, de a másik oldalon az a tapasztalat, hogy a saját erőből szerzett otthont a fiatalok jobban megbecsülik, és nehezebben hagyják el, mondjuk válás miatt. Nálunk a régi bútor is helyet kap a lakásban, egy kis ügyességgel beleilleszthető a modern lakás légkörébe is. Péter: — Nekem nagyon tetszik a kiállításon felépített családi ház ízléses külalakja és berendezése. A fürdőszobájába beállítható szauna, azt hiszem, már a kétezredik év lakáskultúráját mutatja be számunkra. A kiállítás pavilonjaiban sok fiatal feleletet kap nem egy problémájára. Én még nem tartok a családalapítás gondolatánál, előbb a főiskolát szeretném befejezni, utána még egy-két évig keresni, hogy ne kezdjem üres kézzel az életet, és akkor megházasodni. Szüleim már idáig is sokat segítettek, szeretnék már a saját lábamon megállni. A kiállítást elhagyó fiatalokat figyelem. Sokan egymást átkarolva haladnak. Halkan beszélgetnek. Hírük sincs a csomagoktól alig szuszogó vásárlátogatóknak. Egy-egy szuvenírt azért biztosan mindenki visz magával, de az igazi vásárfiát gondolataikban, a kiállításon szerzett tapasztalatokban és élményekben viszik haza otthonukba. VARGA MAGDA OSTRAVAI A csehszlovák Jana és Péter — ifjúságunk képviselői Baráti tapasztalatcsere a testvérvárosok fiataljai között ma és holnap" cím alatt bemutatják az elmúlt évek országépítő fiataljainak 1948-tól 1968-ig elért eredményeit. Ezek között találjuk az ostravai Klement Gottwald új kohót, melyet a gottwaldi ifjúság épített. Munkájukat nem a nagy szavak, hanem a tettek jellemzik. A ma nemzedéke is nagy időkben él. Nekik is alkalmuk van megmutatni, hogy mit tudnak, mit tesznek a közösségért, a társadalomért. Elgondolkodhatnak a holnapon, hogy mit csinálhatnának még jobban. A kiállításon részt vettek Ostrava testvérvárosainak, Volgográdnak, Katovicének és Drezdának a fiatal vendégei is. Bemutatták városaik fejlődését, ifjúságuk munkáját, életét, elmondták terveiket. Megismerkedtünk Janóval és Péterrel, hazánk ifjúságának képviselőivel is. Ketten a velük egykorú
