Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-15 / 3. szám
látogattuk nnen - onnan apókból levelekből prósdgok |ői dolgok Irszágok furcsaságok rdekességek ly omozók. bűnügyek onyodalmak IRemények ghány szóban Különös házasság A miniférj, Kenny Baker 32 éves, 1 méter és 10 centiméter „magas“. Felesége, Anette Ilinski 29 éves és magassága 1,80 cm. A házaspár egy francia cirkuszban dolgozik. A világ legmagasabb embere a New York-i 34 éves Ed Carmel, aki 2 méter 75 cm magas. Hormonzavarok következtében évente átlagosan 2 és fél centimétert nőtt. Az óriást szülei társaságában látjuk a képen, akik normális testmagasságúak. ESKÜVŐ A házasságkötő terem előcsarnokában lassan gyűlt az ünneplő közönség. A család kiterjedt, jöttek a helybeli rokonok, érkeztek vidékről, országhatáron túlról, sőt egy idős nagynéni az óceánt is átrepülte, hogy jelen legyen az ünnepélyes ceremónián. A vastag szőnyeg, a tapétával borított falak felfogták a várakozók beszélgetését. Ruhák suhogása, hangfoszlányok lebegtek a levegőben. Már megérkezett a fiatal pár is, a menyasszony fehérben és „Fleurop“ virágcsokorral a kezében, mely egyenesen egy hollandiai melegházból repült ide a kemény télben, a vőlegény kicsit megilletődve, frissen nyírt, szelíden hosszúra hagyott hajjal. Megérkeztek a szülök, tanúk és rokonok, és nagyszámban jelentek meg a barátok és ismerősök. A belső teremben még nem ért véget az előző esküvő, az előcsarnokban folyt az ismeretlen rokonok ismerkedése. A várakozás feszült pillanatai ezek, amikor a mama eligazítja a ráncokat a menyasszony ruháján, amikor a fiú anyja mosolyog és közben lopva еду-két könnyet nyel. A meghívott és meg nem hívott vendégek pedig csendben és könyörtelenül megtárgyalják a ruhákat, előzményeket, van aki tudni vél olyan dolgokról, amikről csak ő tud, és ezt nem akármilyen fontoskodóan adja tovább, hogy mindenki tudja. Az örömapa a várakozás alatt elvegyül a barátok között. Van köztük több lányos apa is, akiknek agyán hirtelen átvillan a gondolat, hogy eljön az idő, amikor ők is itt lesznek, nem mint közönyös vendégek, de mint elsőszámú érdekeltek, a saját lányuk esküvőjén. Az élet rendje előbb utóbb ide szólítja a fiatalokat és velük együtt szüleiket. A nagy pillanat inkább az idősebb szíveket és idegeket hatja meg jobban. A házasságkötő a megmondhatója, sokkal több könnyet látott megcsillanni a szülők, mint a fiatalok szemén. Persze nem mindenki egyforma és sokan leplezni tudják megindultságukat. Az egyik barát beszélgetés közben megkérdi az örömapától, mondja meg, milyen érzés, hogy a lánya elhagyja a szülői házat, ahová már csak mint vendég jár majd haza. — Kérlek, — mondja az örömapa, — ma szombaton épp úgy kiporszívóztam, mint máskor, éppen úgy elmosogattam, mint más szombaton, csak ma egy kicsit több edény volt... Loósz Dezső Hallotta már hogy Délnyugat-Afrika köves sivatagjaiban egy különös növény él, a Welwitschia mirabilis. Ennek a növénynek csak két levele nő, amelyeknek hossza a 3 métert is eléri. A kutatók megállapították, hogy ezek a levelek 100 évig is élnek. . . . hogy Kelet-Afrikában még mindig élnek „óriások“. Ugyanis a vahima és a vatusi törzsek férfitagjai általában 230 cm magasra nőnek. Ez a méret a mi viszonyaink között bizony már óriásnak számít. hogy a kerti csiga bírja legjobban elviselni a hideget. Ezt kísérletekkel is bebizonyították. Mínusz 110 C°-os hőmérsékletre lehűtötték, és amikor fel-Önnel is megtörténhet! A járdán egy férfi idegesen rohangál le-föl, kulcsköteget csörgetve és dühösen morog magában: „Itt parkoltam, tudom biztosan, és a kocsimnak se híre se hamva. Azt is tudom, hogy az ablakokat, ajtókat még egyszer megnéztem, sőt a sebességet is bennhagytam... az áramot is kikapcsoltam, azzal a gombbal, amit magam szereltem föl, és senki sem tud róla...“ És lelki szemei előtt szinte filmszerűen peregnek a szörnyű események: ki tudja merre száguldanak már a kocsijával a tolvajok, tönkreteszik a motort, a huzatokat és egészen biztosan majd valahol az árokban kötnek ki, és máris hallani véli a recsegést, ropogást, a tolvajok jajgatásátT.. A szemben levő boltban az elárusítónő megszánja a kétségbeesett férfiút, átmegy hozzá és megmagyarázza: „Kérem, ne izguljon, a kocsiját nem lopták el, hanem az elvontató szolgálat vitte el.“ — „De kérem, — kezd ismét dühöngeni a férfiú — micsoda szolgálat? Hogy jövök én hozzá, ki kérte meg őket, hogyan engedhetnek meg maguknak ilyesmit...!?“ Még mielőbb nagyobb „kitörésre“ kerülne sor, néhány bennszülött — mármint bratislavai lakos — kedvesen felvilágosítja a tapasztalatlan vidékit, hogy mi is az az elvontató szolgálat. A taxisofőr kevés szóból is megértette miről van szó, máris gázt adott és — irány Petrzalka (Ligetfalu). A boldogtalan autótulajdonos itt épségben viszontlátja a kocsiját, ami persze nem az egyedüli a nagy udvaron. Rá is kezd a mondókájára azon nyomban, nagy szóbőséggel és válogatott kifejezésekkel élve. De az elvontató szolgálat alkalmazottai nyugalmát a szóáradat egy csöppet sem rendíti meg. Ismertetik a kormányrendeletet, elmondják a paragrafus szövegét, kitöltik a megfelelő űrlapot és a tulajdonos fájó szívvel leszámolja azt a kis tartalék pénzmagot, amiről a feleség nem tud. Uramisten, több mint három százas ... A közbiztonsági szervek dolgozói számára napjainkban gyakran megismétlődő kép ez a megszokott szöveggel. Azt is megszokták már, hogy természetesen mindig ők a „bűnösök“, és a tiltott helyen parkoló autótulajdonos a szenvedő mártír. Irta és fényképezte F. Spécii
