Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-06-03 / 23. szám
JsC Чф "О • Онц KULTURÁLIS ÉLET A MEDVESALJAN Medvesalja hat falucskájának együttesen is alig van annyi lakosa, mint egy közepes mátyusföldi községnek. A kulturális élet persze nem azonos a falvak nagyságával. Ha valahol az ország magyarlakta vidékén, itt igazán szívvel-lélekkel, hűségesen űrzik, ápolják a hagyományokat. Azt tartják, hogy az idő múlásával a vidék sajátos dalai, táncai, szokásai egyre nagyobb kulturális értéket jelentenek. Meg kell hát menteni őket az utókornak. Ezt tapasztaltam Nová Baltán (Üjbást), ebben a 667 lelket számláló, medvesaljai falucskában. Egy gyűlésen vettem részt. Már amikor beléptünk az iskolába, — melyet ez alkalomból kultúrházzá .avattak“, — feltűnt a nagy parádé. Nemcsak a feldíszített terem vonta magára a figyelmet, hanem az egybegyűlt sokadalom is. Nem jutott mindenkinek ülőhely. A legszembeöltőbb persze a népviseletbe öltözött Iányok-asszonyok és az ünneplő feketébe öltözött férfiak csoportja volt. CSEMADOK gyűlés lévén, a legtöbb szó a kultúráról esett. Szóba került, mi mindent tettek, de még többet beszéltek arról, hogy erősen sürgetni kell már azt az Ígért kultúrházat, hogy szükség lenne egy falumúzeum-szerű helyiségre, ahol a régiséggyűjteményt elhelyezhetnék. Rövidebb jelenetek, színdarabok kellenének, betanítását a helybeliek is elvállalhatnák, és mindenekelőtt szükség lenne olyan szakemberre, aki a népdalgyűjtést és természetesen a két énekkart irányítaná, segítené. Sajnos, a központ messze van, a falu meg egyébként sem esik a fő útvonalba. A két csoport ugyan bejutott a járási döntőbe, de tudják, érzik, hogy így magukra utáltán egyre nehezebb tovább jutni. A körzeti verseny óta már újabb népdalokat gyűjtött a női csoport, de a hagyományos .Medvesaljai Találkozóin még újabbakkal, azaz régebbiekkel szeretnének fellépni. Ahogy a Nagy Irma vezette csoportot a gyűlés utáni fellépés, a gyűlésen tanúsított lelkesedés és nagy-nagy ügybuzgalmuk alapján megismertem, nyugodt szívvel előlegezhetem, hogy a tervek nagy részét valóra is váltják. AMI KÉSIK, NEM MÚLIK H. Gy. A Nőszövetség pribeníki (Perbenyik) szervezete jól sikerült kézimunkakiállítást rendezett, amelyel 580 látogató tekintett meg. A széf kézimunkadarabok, a háziszőttesei és népművészeti tárgyak otthonossá varázsolták a kultúrtermet és több asszonytól hallottuk a megjegyzést: nekem is vannak széf dolgaim, kár hogy nem hoztam idt őket, no de majd legközelebb pótolom a mulasztást. Godzsák Lajosné SEGÍTSEK MUNKÁJUKAT A bátkai SZISZ csak néhány hónapja alakult, de működésük a rövid idő alatt is erdeményesnek mondható. Ebben jelentős része van a szervezet elnökének, Szarvas Elemérnek, aki nemrég tért vissza falujába a katonai szolgálatból. A szervezet munkatervében a faluszépítési akció keretében szép kötelezettségvállalások szerepelnek. A kulturális műsorok és sportrendezvényeken kívül minden héten teadélutánokat rendeznek, ahol összejön a fiatalság. Az elnök elmondotta, hogy a legnagyobb nehézséget a kultúrház hiánya okozza. Ennek a problémának megoldását a falu vezetői, Gembicky és Hacsi elvtársak sürgetik. Micsurda E. AKI MINDENRE TALAL IDŐT Horváth Aranka elvtársnő nevét mindenki ismeri a környéken. 1964 óta Dubník (Csúz) község képviselőnője, a Vöröskereszt járási bizottságának tagja és a helyi szervezet elnöke. Funkciót tölt be a munkahelyén is, ahol különben az üzemi étkezde szakácsnője. Aranka néni nélkül elképzelhetetlen egy ifjúsági összejövetel, vagy bármilyen más rendezvény. Színdarabokat tanít, aktuális ünnepségeket készít elő, tanácsol, és a 35 tagú ifjúsági szervezet munkáját segíti ott, ahol szükség van rá. Kultúrház nincs, de egy kis ügyességgel és leleményességgel átrendezik az éttermet, amely aztán a kultúrát szolgálja. Sok ilyen nagyszerű asszony kellene a falvaknak, aki a munkája, családja és az unokák mellett a társadalmi munkára is annyi időt fordít, mint a mikuláSi állami gazdaság településén Aranka néni. Búkor József TEVÉKENY ASSZONYOK A Sahyi (Ipolyság) asszonyok nem ülnek tétlenül munkájuk végeztével. Gál Júlia, a nőszövetség helyi szervezetének elnöknője lelkesen beszél asszonytársai tevékenységéről. — Négy évvel ezelőtt mi is újra szervezkedtünk. Azóta a tagságunk tízszeresére nőtt. Ez magában is bizonyítja, hogy az asszonyok tudatosítják a nőszövetség munkájának fontosságát. Tevékenységünk igen sokrétű. A jelentősebb évfordulókról nemcsak műsorral emlékezünk meg, hanem munkafelajánlások teljesítésével is. A Z-akció keretében elsősorban a tavaszi nagytakarításból vesszük ki a részünket. Jól együttműködünk a város vezetőivel, így a városszépitési akcióban 4270 órát dolgoztunk le. Nagy figyelmet szentelünk a közszolgáltatások javításának is. Az elmúlt hónapokban legtöbbet a nyugdíjasokkal foglalkoztunk. A polgári ügyeket intéző bizottság tagjaival együtt meglátogattuk azokat az öreg embereket, akik a város lakói voltak, most pedig valamelyik szociális otthonban élnek. így a santovkai (Szántó), lontovi (Lontó) és svodini (Szódó) otthonokban régi ismerősökkel találkoztunk. A nyugdíjasok klubjában is több akciót szerveztünk. Teadélutánt rendeztünk, ahová meghívtuk a város vezetőit. Az óvodások és az iskolások vidám műsorról is gondoskodtak. A jövőre vonatkozólag: Szeretnénk szorosabban együttműködni az ifjúsággal. Az alapiskolák tanulóival eddig is jó kapcsolatunk volt, de ezt szeretnénk még jobban kiszélesíteni. Kötelezettségvállalásainkban szerepel még a város felszabadításáért elesett katonák sírjának gondozása. Reméljük, az ipolysági asszonyok lendületes munkakedve ezután sem csökken! Deák Teréz, Sahy (Ipolyság) SZÁMÍTUNK önzetlen segítségére Délczegh Mária tanító néni harminchat éve állt évről évre az iskolapadok elé. Ki tudná már megmondani, hány kis elsőst vezetett be a számok, a betűk világába. Munka után, esténként pedig a felnőttekkel, sokszor egykori tanítványaival foglalkozott. Most már nyugdíjas, de a pihenés éveit is a tevékeny munka tölti ki. Aktívan dolgozik a CSEMADOK, a nőszövetség és a vöröskereszt helyi szervezetében. Még ma is rengeteget olvas, szép, nagy könyvtára van. Hobbyja: aranymondásokat, idézeteket gyűjt. Bár Mária néni már megérdemli a pihenést, mégis jó a falunak, hogy még mindig számíthatunk önzetlen segítségére. Hajtman Béláné, Nána ( Párkánynána) SIKERES BEMUTATÓ Véget ért községünkben egy akció, amelyet a nőszövetség helyi szervezete vezetésével szerveztek. A szabás-varrás tanfolyam befejezésével 25 asszony munkájából kiállítást készítettek, ahol Pintér Mihályné, a nőszövetség helyi szervezetének elnöknője méltatta a tanfolyam eredményeit. Kónya Miklósáé, Branc (Berencs) ESZMEI Minden komoly gyárnak, üzemnek egyénisége van. A gyár megszületik, felnő és egyéniséggé izmosodik. Szinte a falak is átveszik a gépek ütemét, olajszagát beisszák és megjelölik, maguk közé fogadják vele az embereket. A kábelek, mint az indák, úgy fonják át a munkatermeket. l áttam tiszteletre méltó, komoly gyárat, amely gépóriásokat dajkált, országot táplált. És láttam egy éppen megszületett, alig eszmélőt, amely most tanul együtt lélegzeni az emberekkel, a dolgozókkal, amelynek arcára most írja az első vonásokat a termelés. Közép-Európa legmodernebb és legfiatalabb textilüzeme a Ruzomberoki V. I. Lenin gyapotfeldolgozó vállalat múlt év november hatodikén átadott levicei fióküzeme (Bavlnárske zóvody V. I. Lenina, odstepny závod Levice). Modernségét ma még inkább a külszín jelzi, fiatalságát az a tény, hogy nehézségekkel küzd. — Kezdeti nehézségek — mondja bizakodva Zdena Krumpová mérnöknő, miután leültünk beszélgetni. A fonórészleg fülsiketítő zaja a párnázott irodai ajtón keresztül is áthatol, aláfestő-zeneként kísérve a mérnöknő fejtegető, töprengő, de bizakodó szavait. — Még csak fél éve, hogy teljes kapacitással elkezdtük az üzemeltetést. Ez az idő egy gyár életében csekélység, a mi esetünkben mégis rendkívül jelentős. A kezdés első féléve az az időszak, amikor kiugrónak a hibák mind technológiai mind szervezési téren. S az ember nagy vonalaiban már látja a reális jövőt. Csak most tudom, hogy mennyire függ egy gyár élete a hely jellegétől, ahol épült, — kultúrájától, hagyományaitól, az emberek szokásaitól. Annyira fiatal gyár vagyunk, hogy szinte semmi tapasztalatunk nincs az irányítás, szervezés terén. Az 1849 alkalmazott átlag életkora 31 év, s ebből 1200 dolgozó alig 20 éves. A mesterek, mérnökök, technológusok zömét egyenesen az iskolából irányították át hozzánk. Ugyanez érvényes a termelésben alkalmazottakra is. Az összlétszám mintegy 80 százaléka 18—20 éves lányokból áll, pontosabban, 1131 nő alkalmazottunk van. A lányok egy része Ruzomberokról jött át, ahol elvégezték a kétéves tanfolyamot, más részüket viszont úgy toboroztuk a környékről. Ez a vidék mindig mezőgazdasági jellegű volt, a lányoknak szokatlan a gyári életforma, szokatlan a termelésnek ez a módja, de leginkább a gépek. A gépek, hogy úgy mondjam, még nekünk is szokatlanok, mivel egészen új, a termelésben eddig még sehol sem alkalmazott gépeink vannak. Mi alkalmazzuk először az orsó nélküli fonógépet, ami csehszlovák találmány. Hogy milyenek? Nagyon korszerűek, s ha idővel tökéletesítik, nagy hasznára válnak a textiliparnak. A fonoda nagyon fontos részlege az üzemnek, hogyha itt gyenge a teljesítmény, azt a többi részleg is megérzi. Az üzem össztermelése, mennyiségileg, minőségileg is sokban függ tőle. Közben állandóan jönnek-mennek az irodában. Mesterek, technológusok kéréssel, üzenettel, utasítással, vagy utasításért. Egy pillanatra ránk is odafigyelnek. így lesz beszélgető partnerünk Kakacka Alojz műszaki mester, aki, mint mondja, csupán vendégszereplésre „ugrott le" az anyaüzemből. Kakacka elvtárs az idősebb generációhoz tartozik, aki már sok gyakorlattal rendelkezik. Rokonszenve a fiatal, induló üzemmel minden szavában, tekintetében érződik. Látszik, hogy szívvel-lélekkel dolgozik a közös problémák megoldásában. S nem lep meg, amikor többes szám első személyben beszél. — Rengeteg segítséget kapunk, nemcsak az anyaüzemtől, de az itteni lévai pártszervezettől Is, amelynek az erkölcsi értéke felmérhetetlen. Fiatal, kezdő mestereinkbe, mérnökeinkbe önbizalmat kell öntenünk. Segíteni a hiányosságok feltárásában és kiküszöbölésében. Még nagyon fiatalok, ezért kell nekünk, idősebbeknek mellettük állnunk. Szerintem sokkal nehezebb a laza munkaerkölcs felszámolása. Nem akarom támadni a fiatalságot, de ezek a 18—20 éves lányok még nem mentek át azon az érési folyamaton, amikor az ember a munkájában már többet lát, mint a puszta fizetését. Tapasztalataim és ismereteim alapján — mivel nagyon sokat töprengek ezen — arra a következtetésre jutottam, hogy sajnos, ez a folyamat itt lassúbb lesz az átlagosnál. Beletelik egy kis időbe, amíg a környék megszokja, hogy van itt egy gyár, amely őt foglalkoztatja, amelyért cse-2
