Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-06-03 / 23. szám

certre, meghallgatják a szimfónikus hangversenyeket. Csajkovszkij örökszép melódiái mellett gyönyörködnek a Hattyúk tava balettben, a Diótörő-ben. Már ismerik az Anyegint és más operákat.

A gyermekopera vezetőségének a terve, hogy a zsanért és a repertoárt állandóan bővítse.

A néhány év alatt már több mint egy millió nézőjük volt. Nem csak Moszkvában játszanak, hanem felléptek már a Szovjetunió több nagyvárosában, és Jugoszláviában is vendégszerepeitek. A siker további jó munkára ösztönzi őket. Nagyon optimisták, ahogy vallják, mert szép munkát végeznek. Már о kicsinyekkel meg tudják szerettetni a művészetet. Hogy még bizonyos nehézségekkel küzdenek? Ez sem keseríti el őket. Más-más épületben játszanak, de a többi színház megértő, hol az operettszínház adja kölcsön a termét, hol az esztrádszínház vagy egy másik. De már épül a saját színházuk, ahol bőven lesz hely.

Szívügyük a gyermekopera, mint Galina Szverbilovának is, a fiatal, nagyon tehetséges szólistának. Hogyne játszana örömmel, hiszen a nézők között ott ül az ő két kisfia is. De a többit is magáénak érzi, ugyanúgy, mint a társai. Natalia Szacot a Szovjetunió népművészét említi tanítójaként. Mindent neki köszönhet, úgy mondja. Neki, aki komoly operák rendezője, aki hat színházat alapított, de a szíve mindig a gyerekekhez húzta, ide az utolsó színházához, ahol megvalósult nagy álma: A kicsinyek a jó és a rossz harcát, az igazság győzedelmeskedését mesékbe szőve élik át és ha ez a jó hatás jó zenével és tánccal párosul, olyan kitörölhetetlen nyomot hagy a lelkűkben, amely még felnőtt korukban is tovább hat.

Ennek a zenei gyermekszínháznak ez a törekvése.

BERTHANÉ S. ILONA

2

1

te

2

a

Я

3

mint a széphangú Kántor Mária, Varga Zoltán és a többiek lelkesedése olyan céltudatos munkává váljon, amire építeni lehet. Kár, hogy a CSEMADOK e valóban tömegeket megmozgató versenyt nem tudja szakmailag is megfelelő szinten előkészíteni, hogy kevés a szakember, aki a népdalkutatásban, a népdalok kiválasztásában, betanításánál számottevő segítséget nyújthatna. Ez az, ami még fékezi, vagy pillanatnyilag letöri a daloló kedvet.

Ösztönző erő, mozgósító tényező a versenyforma, de azt hiszem, a lényeg az, hogy ha befejeződik is a .Tavaszi szél...” verseny — az éneklő kedv megmaradjon. Hogy mindenki, akiben lángra kapott a népdal tudatos ápolásának nemes elkötelezettsége — tovább vigye, ápolja, terjessze és énekelje a népdalt. H. E.

Kedves ismeretlen lányi Megértem panaszodot, mert el tudom képzelni, mit érezhettél, amikor az az eset történt veled. Nekem is volt már ilyen .hosszú napom" rövid életemben. Mindössze 17 éves vagyok. En is jártam egy fiúval, megértettük egymást mindenben. Csak éppen ebben a kényes kérdésben nem, Sajnos ez esetben is ő győzött — durvasággal. A kapcsolatunk emiatt később fel is bomlott. De ezzel nem fejeződött be az egész. Engem sokáig gyötört a kisebbségi érzés, a szégyenérzet. Mindig arra gondoltam, hogy a fiú elmondta másoknak és mindenki tudja rólam. Azóta más szemmel nézek a fiúkra.

„Hosszú nap a rövid életben”

NEM ÉRTEK EGYETI

Nem értek egyet azzal, hogy az idősebb korosztály szüntelenül szidja a fiatalokat. Miért? Mert nem hiszem, hogy az ember emlékezetéből nyomtalanul eltűntek a serdülőkor nehézségei, problémái. Én mindenkinek hálás vagyok, aki akkor segített. Mi más körülmények között éltünk, mint a mai fiatalok, örültünk, hogy túléltük a háborút, és megszűnt a nélkülözés. Nem voltak olyan lehetőségeink, mint a mostani fiataloknak, de talán boldogabbak voltunk. Minden csekélységnek tudtunk örülni, apróságokért lelkesedni. A mai ifjúság sokkal igényesebb. Ebben mi is hibásak vagyunk, hiszen nevelési elveinkbe olyan hibák csúsztak be az utóbbi években, amelyeket nehéz helyrehozni. A fiatalokat nem szidni, hanem nevelni kell I Céltudatosan, felelősséggel, példamutatással.

M. G. Kóficé (Kassa)

NE HALLGASS SENKIREI

Diáklány vagyok, de úgy érzem, hozzá tudok szólni a témához. Szerintem ez a lány lehet még boldog édesanya, nem kell elkeserednie. Igaz, gondolhatta volna, hogy az ilyen ismeretség nem vezethet jóra. A mai fiúk sokszor bizony csak kalandot keresnek. Én már négy éve járok egy fiúval, megértjük és szeretjük egymást.

Jó érzés a szerelem, az őszinteség, a bizalom. A szüleim sokáig haragudtak rám, hogy fiatal korom ellenére komoly ismeretségem van ezzel a fiúval. De én úgy érzem, megérte várni, kitartani. Még semmiről sem késtem lel Azt tanácsolom a lánynak, ne keseredjen el, és főleg ne hallgasson senkire! Még minden jóra fordulhatI

Egy 17 éves diáklány, Sahy

(Ipolyság)

Kedves „Hattyú" I Találkoztál egy fiúval, aki szemtelenül viselkedett veled szemben, örültél, hogy szabadulsz tőle, a végén mégis szóba álltái vele éjszaka, egyedüli Nem akarlak megsérteni, se elkeseríteni, de szerintem a történtekért Te vagy a hibást Ezentúl jobban gondold meg, hogy cselekszel!

Nem érthetek egyet T. B. és L I. levelével sem. Nem lehet minden embert egyforma mércével mérni I Most, amikor sok édesanya dolgozik, nehéz lenne elvárni tőlük, hogy fiatal lányukkal végigüljenek egy táncmulatságot, csak azért, hogy a lányuk mellett legyenek. Nem olyan korban élünk, hogy a háztartásban dolgozó mamáknak kikapcsolódást jelent egy ilyen táncmulatság. Ezért inkább alaposabban meg kell néznünk azt, hogy milyen társaságba kerülünkl

G. A. Roínava (Rozsnyó)

A szülők a hibásak c. hozzászólás arra késztetett bennünket, hogy mi is jiozzászóljunk az ankéthoz. Fiatalok vagyunk mi is, és a levéllel ellentétben azt állítjuk, hogy igenis, van fogalmunk arról, mi az igazi szerelem, a boldogság. Felháborított bennünket, hogy egy-két nem jellemző példa alapján elítéli a lányokat, a fiatalokat. Szüléink, ismerőseink elbeszéléseiből tudjuk, hogy a múltban sem volt mindenki egyformán boldog vagy éppen erkölcsös. Azt sem helyeseljük, ha egy édesanya csak akkor lehet nyugodt, ha elkíséri lányát a bálba. Ha a szülő és gyermeke között megértés van, akkor megbízhat a gyermekében bármilyen körülmények között.

P. I. és H. M. Horné Saliby (Felsőszeli)

w

'3

C*

IRENA ROHACOVA

Rólunk van szó

Louis« Michel II.

Amikor a „kis Napóleon“ megindította a háborút Poroszország ellen, nem sejtette, hogy ez a nép számára oly idegen és fölösleges háború mily leplezetlenül föltárja majd rendszerének legrejtettebb rákfenéjét is, s hogy majd bukásának okozója lesz. A demokratikus erők tömör, monarchia ellenes egységbe zárkóztak föl, s a francia haderők vereségei után, 1870 nyarán megalapították a köztársaságot. Franciaország népe a köztársaságot kitörő lelkesedéssel fogadta. Louise Michel azok közé tartozott, akik ebben az új rendszerben a haza védelmének eszközét látták az előrenyomuló porosz hadakkal szemben, s egyben a haladás zálogának tartották. Ezért ő és követői mindenütt ott voltak, ahol a demokratizálásról és a köztársaság megszilárdításáról volt szó. Louiset ekkor már ott találjuk a legaktívabb forradalmárok élcsapatában, mégpedig egy montmartre-i női bizottságban (ez a városnegyed különben is a legforradalmibbak egyike volt). Ott van egy szövetkezeti műhely szervezői között, ő is aláírta a nők felhívását az „európai köztársaság“ támogatása érdekében, s 6 volt az elnöke az első ingyenes szakiskola szervezőbizottságának. A lelkes tanítónő, a nők vezéreként lassan már szinte legendás alakká vált. Többek között 6 haladt azoknak a tüntető nőknek az élén, akik követelték, hogy küldjék őket a harcterekre.

Louise Michel „nagy napjait“ a Kommün kikiáltása után élte, s ez csak természetes betetőzése volt mindannak, amit eddig a köz érdekében cselekedett. Március 18-án már kora reggel a párizsi proletárnegyedek asszonyaival együtt nézett szembe a katonasággal, amelyet a nemzeti gárda lefegyverzésére küldtek ki.

Louise barátai az új hatalom élén álltak, nem feledkeztek meg róla és fontos feladatokkal bízták meg. Elsősorban azt akarták tőle, hogy megszervezze a város dolgozó nőit, világosítsa fel s vezesse őket a Kommün ügyéért folyó küzdelemben. Sikerrel végezte a munkáját: a város egyes negyedeiben nőbizottságok alakultak, s megalakult a nőszervezet központi bizottsága is. Ekkor már azonban kezdtek kidomborodni a Kommün alapvető belső ellentétei azok között, akik az új állam kiépítésének békés, „törvényes“ útjának hívei voltak, s azok között, akiknek eltökélt szándékuk volt rajtaütéssel megsemmisíteni a Versaillesbe húzódott ellenforradalmi burzsoáziát. Louise Michel az utóbbiak pártján állott. Március 26-án beválasztották a Kommün Tanácsába. A Párizsi Kommün e legfelsőbb szervében végzett munkáját mindenekelőtt a számára legismertebb területen folytatta, — az oktatásügyben és az ifjúságról történő gondoskodás vonalán. De ezenkívül közreműködött még a közélelmezés, a termelés és a honvédelem megszervezésében is. A Saint Sulpice klubban mondotta a következőket: „Nagy nap virradt ránk, az a nap, amely a proletariátus sorsáról dönt: felszabadul-e vagy ismét leigázzák?! Több bátorságot, polgártársak, több energiát, polgártársnőft és Párizs a miénk lesz!“ (folytatjuk)