Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-05-27 / 22. szám
< I 1 о u_ о Qi ?< 5 О ‘<u I— A Csehszlovák Rádió magyar adásának és a Nő szerkesztőségének közös riportja A tárgyalóteremben gyilkossági per folyik. A vádlott — alig negyvenéves férfi — a tanácselnök felszólítására Idézi fel a történteket. ....... munka után negyven-ötven mázsa szenet hordtam le aznap délután a pincébe. Amikor elvégeztem, megmosakodtam és elmentem a büfébe. Megittam egy sört meg egy fél deci rumot és hazamentem. Amikor beléptem a lakásba, úgy éreztem, hogy valami megpattant a fejemben ... éreztem, hogy elvesztem az .önuralmamat, kezdtem rosszul látni... tapogatózva mentem a szobába és kiáltottam neki (a volt feleségének — szerk.). Beteg vagy, hallod? Beszélni akarok veled! De nem válaszolt. Odamentem az ágyához, egészen ráhajoltam, hogy lássam az arcát... kezembe vettem a fejét, úgy kiáltottam: Miért nevetsz? Miért iszol? Meddig iszol még... Nem tudom milyen sokáig tartottam a fejét...“ Az asszony, M. Katalin, két gyermek anyja 34 éves volt. A tettes, volt férje azonnal feljelentette magát a csendórségen. Az illetékesek helyszíni szemlét tartottak. Megérkezett az orvos is, aki megállapította: a halál oka fulladás. M. Katalint megfojtották. Mi váltotta ki ezt a tragédiát? Milyen volt М.-ék házasélete? Milyen embernek ismerték a faluban M. Ferencet? Milyen asszony volt M.-né? Mi lesz a két gyerekkel, ki neveli majd őket? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a tragédia színhelyén még a tárgyalás előtt. Először a hnb elnökénél, Béták elvtársnál tájékozódtunk. — Jól ismertem M-éket, hiszen mindketten idevaló születésűek. Régóta nem éltek kiegyensúlyozott házaséletet, a két gyereket szinte pici koruk óta az apai nagyszülők nevelték. Bár az KÉT VÁDLOTT* EGY ÍTÉLET anya, Katalin tiszta, rendes asszony volt, de ha elfogta az ital utáni vágy, nem tudott parancsolni magának. Elvonókúrán is volt, de ismét visszaesett. Sokat járt ide panaszkodni M. Ferenc, már korábban is beadta a válókeresetet, de azután visszavonta, mert szerette a feleségét, tavaly azután mégis elváltak. De a lakásban, az új házban, továbbra is együtt laktak. Szerintem az volt a baj, az idézte elő a tragédiát, hogy nem kerültek távolabb egymástól és a férfi szégyellte az emberek előtt, hogy a volt felesége, a gyerekek anyja iszik. — Mikor kezdett el M. Katalin inni? — Nagyon régen. Itt szemben a Jednotában dolgozott jó néhány évvel ezelőtt és éppen a rossz tulajdonsága miatt bocsájtották el. — És M. Ferencet milyen embernek ismerte elnök elvtárs? — Szorgalmas, józan embernek, aki szerette a családját. A városban dolgozott, csak a hét végén járt haza. Az utolsó időben, vagy két éve állást változtatott, hazajött a szövetkezetbe, azt remélte megváltozik a helyzet, ha állandóan otthon lesz. Mégis bekövetkezett a tragédia... A Jednota vendéglőjében a kocsmárosnénál érdeklődtünk. — Igen, ismertem M. Katalint. Itt dolgozott nálunk. Először takarítónő volt, azutan szakácsnő lett a konyhánkon, Amikor józan volt, nagyon jól dolgozott, de ugye, a sok alkoholfogyasztás rosszullétet idéz elő és a vendégeink szóvátették, illetve kifogásolták.. i szóval el kellett bocsájtani. — Máshol lépett munkaviszonyba vagy otthon maradt azután, hogy a vendéglőből elment? — Ügy tudom, hogy a Nővé Zámky-i (Érsekújvár) Elektrosvitben kapott állást. Az üzem hatalmas szerelőcsarnokában zakatolnak a gépek. Az asszonyok keze jár, mint a motolla. Annyian vannak, hogy talán észre sem veszik: egy kiesett közülük. Elment örökre. A műhelyvezetőtől kérdezzük, tudnak-e a tragédiáról. — Tudunk róla és nagyon fájlaljuk, hogy ilyen eset történt. Mi nem ismertük М.-ék családi problémáit. M.-né nagyon keveset beszélt, hogy elváltak. A reggeli műszakban jól dolgozott, de délután nem sok hasznát vettük a munkájának, mert ittasan járt be. — Soha nem figyelmeztették, nem vonták felelősségre ezért? — De igen. Két ízben is elővettük, hogy figyelmeztessük. Megígérte, hogy soha többet, de ez csak ígéret maradt. Orel Erzsébet az Elektrosvit dolgozója már régebben ismerte M. Katalint. — Már korábban is dolgozott itt az üzemben, még egészen fiatalasszony volt. Akkor nem láttam részegen. A férjét nem ismertem személyesen, de azt hallottam róla, hogy szereti a feleségét. Arról nem hallottam, hogy a férfi is ivott volna. Megtudtuk, hogy M. Katalin édesanyja is itt dolgozik az üzemben. Patakyné, aki egy üzemben dolgozott és egy faluban lakott a lányával, talán közelebbről láthatta az okot, ami a fiatalok házaséletét feldúlta. — Az anyósa szerette a Katit, mert dolgozni azt tudott, akárki megmondhatja. Igaz, volt egy kis hibája, néha ivott egy kicsikét — de 6 kérte a férjét, hogy jöjjön haza dolgozni Csehországból, mert így csak egyszer egy héten találkoztak. Mint édesanya, soha sem korholta meg a lányát, nem kísérelte meg jó útra téríteni? — Dehogynem! Mondtam neki, édes lányom, minek teszed? — A váláskor a gyerekeket a bíróság az apa gyenge idegállapotára való tekintettel az apai nagyszülők gyámsága alá helyezte. A gyerekek édesanyja minden tiltakozás nélkül beleegyezett a határozatba? 1» I О 6 ' «Л vt 3 X
