Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-05-27 / 22. szám
Ж~ у п у NE SZOMORKODJI Leveledet szomorúan olvastam végig, és hosszan elgondolkoztam a történteken. Szerintem a szerelem nagyon szép dolog, de csakis úgy, ha a két fél között megvan □ teljes egyetértés. Sajnos azonban szép szómmal akadnak olyanok, akik ezt nem veszik komolyan, és a legszebb emberi érzést csúfítják meg. Az ilyen könnyelmű fiúkat elítélem, én nem is tudnék ilyennel szórakozni. Neked, ismeretlen lány, pedig azt tanácsolom, ne szomorkodj tovább, ezzel most mór nem segítesz magadon. Szomorú eset történt veled, igaz, de fogadd meg magadban, hogy máskor sokkal, de sokkal körültekintőbb, óvatosabb leszel. Attól pedig ne félj, hogy ezzel a becsületeden csorba esett. E. S., Olováry (okr. Vef. Krtíi) A SZÜLÖK SEGÍTSENEK I Engedelmet kérek, hogy idősebb létemre én is hozzászólok ilyen „fiatalos" témához. Azért teszem, mert nem tetszik nekem, hogy a fiatalokat sokan elítélik, erkölcsteleneknek nevezik. Szerintem a felnőttek a hibásak, mégpedig azok, akik mindent megengednek gyermeküknek. Szükségesnek tartom, hogy a szülők Idejekorán világosítsák fel gyermeküket mindenről, s főleg két ember Intimebb kapcsolatáról. Egy fiatal lánynak kell hogy legyen valakije, akitől tanácsot kérhet bizalmas dolgokban Is. A szerelem a legszebb emberi érzés, ezért nem szabad elhamarkodni, könnyelműen venni. Az igaz szerelemért pedig ne Ítéljük el a fiatalokat, S. Jánosné, Strekov Kürt) MIND A KETTŐ HIBÁSI Sok szó esik napjainkban a fiatalokról mindenütt. Természetesen sok bíráló szó is. Mi, fiatalok védekezünk, pedig ha jól meggondoljuk, sokszor alkalmat adunk arra, hogy valóban kemény, vagy számunkra nem éppen hízelgő szavakkal illessenek bennünket. A „Hattyú" jeligéjű levél Is erről tanúskodik. A fiatalember viselkedése valóban olyan volt, hogy fiatal, idősebb egyaránt felháborodhat és elítélheti őt durva viselkedéséért. Megértem a lányt, hogy ez az eset hosszú időre kellemetlen, sőt fájó emlék marad számára. Azt is megértem, hogy kiábrándult az addig szépnek hitt szerelemből. Most már nincs mit tenni, el kell felejteni, és a jövőben kicsit meggondoltabbnak kell lennie. Mert a lányban is volt hibái Szerintem nem kellett volna szóbaállni azzal a fiúval, ha nem volt kellemes a társasága. A legnagyobb hibát pedig akkor követte el, amikor egyedül indult haza, hiszen a történtek után gondolhatta volna, hogy az ismerőse utána megy. Ráadásul képes volt vele csókolázni isi Csak annyit tanácsolnék még „Hattyúnak", most már ne búslakodjon tovább. Még boldog lehet. Viselkedjen továbbra is rendesen, szerényen, s ha összetalálkozik egy komoly fiúval, vagyis az igazi szerelemmel, akkor mondjon el mindent, partnere meg fogja érteni. Bognár Z., Dunajská Streda (Dunaszerdahely) TALÁLSZ МЁО RENDES FIÚT Barátnők vagyunk, nagyon szeretjük az Ifjú Szemmel ankétokat. örülünk, hogy most olyan témát vetett fel, ami a fiatalokat különösen érdekli. A vitaindító levél olvasása után elhatároztuk, hogy ml Is hozzászólunk. Mindketten elítéljük a részeges, szemtelen fiatalembert. Az ilyen nem érdemli meg, hogy a lányok szóba álljanak vele! Egy ilyen fiú miatt pedig egy lánynak sem érdemes szomorkodnia. „Hattyúdnak azt tanácsoljuk, járjon továbbra Is szórakozni barátnőivel és kerülje az ilyen fiúkat. Fiatal még, kevés az élettapasztalata, de ő Is észre fogja venni, hogy körülötte sok rendes fiú is megfordul. Olyanok, akik egy lányban nemcsak a nőt nézik, hanem mindenekelőtt az embert. V.—M. Két diáklány w '3 VI. MACHACEK felvétele A_allóköz madárvilága A komáromi Duna menti Múzeum nemrég alakult természettudományi részlege a napokban nyitotta meg első kiállítását. Ezzel a nemcsak értékes és tanulságos, hanem 'látványos „bemutatkozással* gazdag gyűjteményének csupán egy részét tárta a nyilvánosság elé: a szelíd, regényes szépségű Duna menti táj madárvilágát. A kiállítás rendezőinek hozzáértését dicséri az a tény, hogy a számos madárfajtát természetes környezetében mutatja be, úgy hogy a látogató nemcsak a nevükkel ismerkedik meg, hanem bizonyos konkrét képet kap életmódjukról Is. Nem csoda tehát, hogy az expozíció Igen nagy érdeklődést váltott ki. Hiszen az embert ősidőktől kezdve érdekli a madarak élete, s aligha aHad valaki, aki ne csodálta volna meg könnyed és gyors szárnyalásukat, ne feledkezett volna bele a madárdal megnyugtató szépségébe s ne foglalkoztatta volna képzeletét a vándormadarak titokzatos vonulása, vagy sokszor csodálatra méltó célszerűségről tanúskodó fészekrakása. Természetesen, a Dunától madárvilágát a vízi madarak uralják. Igen nagy számban fészkelnek nálunk, vagy állandó lakói a Csallóköz mocsarainak, nádasainak, füzeseinek a kacsák, bukók, nádirigók, vízicsibék, szárcsák, gémek, bakcsók, bölömbikák, kárókatonák, sirályok, vadludak s ki tudná még felsorolni hányféle, hány fajta. A madarakkal kapcsolatos tudósunk és ismereteink egyre bővülnek, LANG ÉVA R IRENA ROHACOVA ÚLUNK VAN SZÚ Tegnap, ma, holnap Louise Michel Mai cikkünk hősnője a Párizsi kommün viharos napjaiban írta be nevét a forradalmi mozgalom kimagasló egyéniségeinek névsorába. Azokban az időkben, amikor Párizs népe a végsőkig elszántan le akarta rombolni a kizsákmányoló, régi világot, s helyette új világot, a szociális igazság világát akarta fölépíteni, Louise Michelnek, a karcsú, fekete hajú tanítónőnek a sorsa akkor összeforrott a forradalom sorsával. A forradalommal együtt nőtt naggyá, benne lelte őrömét és fájdalmát, szenvedését. A forradalom változtatta ót ezt a szerény, finomlelkű és bátortalan nőt „báránybőrbe bújtatott farkassá", akiben fékezhetetlen elszántság lobogott — mint egyik barátja mondta róla. Az 1871. március 18-át követő hetvenkét párizsi napot oly tettként Jegyezte föl a történelem, amelyre addig még nem volt példa, és sokáig nem is akadt: — a proletariátus föllázadt, magához ragadta a hatalmat, s ezt megkísérelte megtartani és kibontakoztatni. A Poroszországgal folytatott, immár fél éve tartó kimerítő háború után, a burzsoázia, amely először republikánus jelszavakkal álcázta magát, miközben lassanként eladta az országot az ellenségnek, szabotálva a haza védelmére kelt nép mozgalmát, — árulása után, a nép haragja nem ismert határt. A hazaáruló burzsoá kormány megkísérelte lefegyverezni a népi hadakat, vagyis a nemzetőrséget. Erre Párizs népe föllázadt, szétverte és elűzte a burzsoá kormányt, amelynek helyébe a Kommün lépett. A még tisztázatlan tervek, e forradalmi lépés következetlensége és az új rendszer határozatlansága ellenére is az 1871-es év tavasza a forradalmi eszmék megvalósítására törekvő hősies önfeláldozás példájaként szerepel a forradalmi mozgalom történetében. És nemcsak ezért, hanem mert — s ez felvetett példánk szempontjából különösképp figyelemreméltó — ebbe a társadalmi és politikai megmozdulásba oly mértékben kapcsolódtak be a nők, amelyre a történelemben alig találunk példát. Ezekben a nagyszerű napokban adódott először lehetőségük a nőknek arra, hogy áttörjék azt a korlátot, amelyet a kapitalista társadalmi rendszer emelt eléjük az érvényesülés felé vezető úton. És a párizsi nők ezzel a lehetőséggel teljes mértékben éltek is. Leghaladóbb hagyományaikra támaszkodva kiterjesztették mozgalmukat, amely oly nehéz körülmények között született meg 1870 őszén. Ellenőrizték a társadalmi megmozdulásokat, a társadalmi történést, felléptek a klubokban és részt vettek a tüntetéseken, szervezték a termelést és az ellátást. A legfontosabb hadállásokban Is együtt dolgoztak a férfiakkal. A párizsi nőknek a haladásért és a dolgozó tömegek szebb jövőjéért vívott küzdelmét hősnőnk munkássága érzékelteti a legszemléletesebben. A harminckilenc éves Louise 1869-ben ment Párizsba. Nemcsak sok éves tanítónői tapasztalatot és nagy hivatásszeretetet vitt magával, hanem még ennél is többet: haladó szellemű társadalomszemléletét, amely mély politikai meggyőződéssé érett. Ez a finom lelkű nő, mélyen érző, a jó és a szép befogadására kész szívével és figyelő, nyitott szemével a leghaladóbb és a legforradalmibb társadalmi osztály mozgalmának lázas erjedéssel csordultig telt időszakában érett igazán nagy egyéniséggé. Már tizennyolc éves korában élénk érdeklődéssel követte az 1848-as eseményeket, tanúja volt a forradalmi reményeknek, de a burzsoázia hitszegésének és a monarchista reakciónak is. Nem, azt nem állíthatjuk, hogy marxistává vált volna. De azok után az évek után, amelyeket a lotharingiai falusi iskolák anyagi és lelki nyomorban tengődő gyermekei között élt le, szinte természetévé vált az ellenszenv mindennemű elnyomás iránt, éppen úgy, mint az ún. második császárság képmutató, burzsoá erkölcseinek felismerése. S ezekben az években kezdett érlelődni benne az elhatározás, hogy minden erejével hozzájáruljon ezeknek a visszásságoknak a felszámolásához és egy új, Igazságosabb világ megteremtéséhez. Párizsba jötte után ezért talált rögtön olyan új barátokra, akik hozzásegítették, hogy a Rue Cardinet-en iskolát rendezzen be s ezt fenntarthassa; és ugyanakkor befogadták a párizsi forradalmárok és ellenállók köreibe is. Persze, Párizsban nemcsak új barátokat talált, hanem új ellenségeket is, akik lényegében lehetetlenné tették tanítónői működését már 1870 nyarán, amikor bekapcsolódott a világi iskolákért folyó küzdelembe, ezzel magára haragítva a klérust. Végül is, amint majd később részletezni fogjuk, a Kommün bukása után az 6 sorsa is beteljesedett. (folytatjuk)
