Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-05-20 / 21. szám

finak és nyelvújítónak szobra áll, aki itt Modrán, a róla elnevezett utca reneszánsz kastélyában fejezte be életét. Aki egy-két napot a környéken kíván tölteni, annak a város főutcáján, a régi toronnyal szemben levbő új szálloda minden igényét kielégíti.

Ha a Kis-Kárpátok déli részén tovább megyünk, Castá és Píla községeken keresztül egy erdős magaslat tűnik szemünk elé. Itt áll Szlovákia egyik legérdekesebb műemléke, a vöröskői vár; Cerveny Катей.

Múltjával nem egy kutató foglalkozott, keletkezésének történetét mégsem sikerült teljesen felderíteni. Alapítójának a cseh királynőt, Constanzát tartják, aki Pfemysl Otakar felesége, III. Béla magyar király leánya, II. András húga volt. Mások ugyanezt a tisztséget III. Béla nejére, Máriára ruházzák. Az eredeti épületből csak két kis torony maradt meg, a többi a tizenhetedik és a tizennyolcadik századból való. Az építészeti érdekességek mellett érdemes megtekinteni a reneszánsz, barokk, rokokó, empír és biedermeier stílusú bútorokat, a kőből faragott, kerámia és üveg dísztárgyakat. Nem kerülheti el a látogató figyelmét a bejáratnál levő középkori kínzószerszámokkal felszerelt kínzókamra sem. A Vöröskőn levő turistaházak 130 személy részére biztosítanak elszállásolást. Étkezni a vár előtti étteremben, szórakozni az exkluzív bárban lehet. És aki táborozni, sátorozni, fürödni kíván, az visszamegy a közeli Píla községbe.

Vöröskőtől északnyugatra fekszik Smolenice község. A falu fölött csiszolt briliánsként csillan meg a nap fényében a smolenicei vár, amelyet egy középkori vár romjain építettek fel újra a múlt században. A régi várból csak a külső védő fal a bástyákkal és a középső torony maradt meg. Az épület most a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozóinak alkotóháza.

Smolenice határában találjuk a Kiskárpátok egyetlen, negyvenhárom éve feltárt cseppkőbarlangját, a drínai cseppkőbarlangot. Nem messze van innét Horné OreSany, ahol a híres-ízes vörösbor terem. A helység jól felszerelt, 50 férőhelyes turistaszállóval, étterme elegáns mulatóhelye frissítőkkel várja a látogatókat.

Smolenicétől északkeletre a Kiskárpátok tövében húzódik meg az

irodalmi vonatkozásában neves, hétezer lakosú kisváros — Senica. Itt született Viliam Paulíny-Tóth író, újságíró, aki zeneszerzéssel és festészettel is foglalkozott. A Jilemnicky utca több házán emléktábla látható. Az egyikben Jozef Miloslav Húrban volt foglyul ejtve, a másikban Árva nagy költője, Pavol Országh Hviezdoslav lakott néhány évig. Az evangélikus templom emléktábláján Martin Sládkovié nevét olvashatjuk, aki mint pap és költő működött Senicán.

Ezen a környéken található a szlovák vidék egyik legszebb, legpompásabb népviselete. Az asszonyok többnyire már levetették hagyományos öltözéküket, de a díszítő motívumokat ma is ráhímezik a térítőkre, vánkosokra, törülközőkre és népi motívumokkal díszítik divatos ruháikat is.

Mielőtt az autósok elhagynák Senicát, ellenőrizzék üzemanyag-készletüket. Itt ugyanis benzinkút is van.

Hét kilométer távolságra északnyugat felé gyógyfürdőt is találunk ezen a vidéken, Smrdákyt (Büdöskőt). Nevét jellegzetesen kellemetlen szagától kapta, amely összetétele miatt európai viszonylatban egyedülálló. A legerősebb kénhidrogént tartalmazza. Reumás és »bőrbetegeket gyógyítanak itt.

Egy kis kanyarodóval visszatérhetünk a járási székhelyre Trnavába, ahonnan az E-16-os nemzetközi útvonalon folytathatjuk tovább utunkat a hegyvidék felé. Előbb azonban tegyünk egy kis sétát a városban. Trnava (Nagyszombat) történelmi nevezetességű város. Műemlékei között számos Nagy Lajos korabeli templomot, gótikus, reneszánsz, korai és kései barokk stílusú épületet látunk. A város már a múlt századokban is mozgalmas kulturális és zenei életéről volt nevezetes. 1635-ben itt alapított Pázmány Péter egyetemet, a mai budapesti Eötvös Lóránd Egyetem ősét. Itt élt többek között MikuláS-Schneider Trnavskj' nemzeti művész, zeneszerző — utcát is neveztek el róla. Ha pihenni kívánunk a Park vagy a Dukla szállóban tölthetjük az éjszakát és étkezhetünk is. Az autósok a városban két benzinkutat is találnak.

Trnavától 33 km távolságra fekszik Szlovákia világhírű fürdőhelye PieStany (Pőstyén), ahová egy másik hét végén látogatunk el.

Felhívjuk olvasóink — útitársaink figyelmét, hogy a mellékelt — Szlovákia határvonalait ábrázoló — térképet tegyék el és jól őrizzék meg, mert erre egész kőrútunkon, de főleg a végén szükségünk lesz. Lapunk következő számaiban ugyanis egy-egy országrészt jelölő szelvényt találnak, melyet ki kell vágni és a mellékelt térképen a megfelelő helyre felragasztani. Utunk végeztével azután, amikor már valamennyi szelvényt összegyűjtötték és ha megfelelően összeállították a térképet, ragasszák rá egy levelezőlapra és küldjék be szerkesztőségünkbe, ha részt kívánnak venni azon a sorsoláson, amelyen értékes turistautat és különféle ajándéktárgyakat nyerhetnek. Utazásunkon — sorsolásunkon — magyarországi olvasóink azonos eséllyel vehetnek részt.

Én és a feleségem — önarckép (1927 - olaj)

A Csehszlovák Magyar Kulturális kapcsolatok keretében rendezett Derkovits Gyula kiállítást ezren tekinthették meg Prágában, Kosicén (Kassa) és Bratlslavában az elmúlt hetekben.

A festészet József Attilájának rövid élete lobogó láng volt, melyet a művész eszméi hevítettek állandó Izzásra. Néhány életrajzi adat nem sokat mondhat róla, bár körülményei meghatározói voltak sorsának és művészetének, A fogékonyságot a képzőművészet iránt nyilvánvalóan apjától örökölte, aki műasztalos volt. Mint a mesteremberek a múlt században általában, többfeló járt külföldön, mesterségbeli fortélyt, szaktudást szerzett és az utazással járó szélesebb látókört. Fia mellette sajátította el az ipart, vele dolgozott, bár szívesebben rajzolt, de megtanult az anyaggal bánni, önálló életkezdését kemény csapások kényszerítették ki. Anyja korán meghalt, apja állandóan betegeskedett. Derkovits Gyula húszéves volt — ekkor már apját is elvesztette —, mikor kitört az első világháború, önként jelentkezett katonának. A fronton kétszer megsebesült, úgy volt, hogy bal karját amputálni kell. Sikerült megmenteni, de rokkantként tért haza. Tovább folytatta a rajzolást és Kassák köréhez, a Ma című lap köré tömörülő, haladó gondolkodású csoporthoz csatlakozott. De a meg nem értés tovább vezette, így került Kernstok Károly, a markáns művészegyéniség mellé a nyergesújfalui művésztelepre a Tanácsköztársaság Idején, ahol első ízben tanulmányozhatta a festészetet szakmai irányítással.

Nyugtalansága és a megélhetési kényszer, valamint a Tanácsköztársaság bukása arra késztette, hogy tovább folytassa eredeti mesterségét, rokkanton, és ekkor már (üdőbajosan.

Megnősült, felesége, Dcmbal Viktória több mű alkotására ösztönözte. Az Ipar űzése mellett a művész tovább alkotott. Van Gogh művészetét tanulmányozta ebben az Időben.

A Dózsa sorozatból (1928—29) fametszet

DERKOVITS GYULA

a

proletár festő

A kezdetben romantikus, idealisztikus felfogású kompozíciókat (Utolsó vacsora 1922, Slratók 1924) később naturalisztikus művek követték: Az utca, Harmonikások.

Közben kilakoltatják őket. Bécsbe mennek felesége rokonaihoz, ahol a művész múzeumokat és kiállításokat látogat. Felfogására erősen hat rokona, aki a kommunista párt tagja.

Utána ismét visszatérnek Budapestre. — A kor művészi irányzatai: a kubizmus, expresszionlzmus hatottak művészetére, ugyanúgy a szovjet realista konstruktivizmus és a francia szürrealista felfogás. A különböző Irányzatok egyéniségén leszűrve, eggyé, sajátossá ötvöződve nyertek formát alkotásaiban.

Az ellenforradalom idején a 20-as évek végén és a 30-as évek elején egyre jobban a kültelki munkásnegyedek lakóinak életét kezdi ábrázolni. Fázó asszony, Anya, Az 1930-as szeptemberi tüntetés emlékére a Terror, Kivégzés, Szövőmpnkások.

A proletárok sorsának mély átérzése politikai szervezkedésre készteti. Tagja lesz az illegális kommunista pártnak. Házát illegális összejövetelekre engedi át. Erőteljes grafikai sorozata: a Dózsa-sorozat, tiltakozás az elnyomás minden fajtája ellen. Nagy ihletettséggel örökíti meg a dolgozó emberek életét: Hajókovács, Dunai halászok, Hídépítők, és hatásos detailokkal, sokatmondóan érzékelteti a semmittevők, a kávéházi figurák életét. Alkotásain a mélykék, a barnás-vörös és később az ezust-rózsoszln árnyalatai uralkodnak.

A betegség és nyomorúság közepette is művészi és politika! elkötelezettség, a proletársorson való Javítás vágya égette el negyvenéves korában 1934-ben a művész életét, aki tehetségét népe szolgálatába állította.

Bertháné S. Ilona