Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-29 / 18. szám
шшш Dvecz Katalin, húszéves főlány mondta nekem nemrég: npinden májusom szép volt. nd szabad volt, álmokkal, tervágyakkal' teli. Milyen kár, pámnak, nagyapámnak nem tedves és szép emlékeket idéz . Megérdemelték volna...“ Elindultam a kimondott szó nyomában. Egy fedél alatt élő munkásnemzedékek tagjai vallottak régi, gondoktól terhes, és új, szabad májusokról. Az életről, a munkáról. ágait metszi. Fáradt kezére a tavaszi nap bőségesen ontja sugarát... EGYSZERŰEN A szegény molnár-lány nem álmodhatott fényes jövőről. Egy-egy nyáron elszegődött napszámosnak, de még a hozományra valót sem kereste meg. Igaz, olyan hozományt vitt 6 a házasságba, amit úgysem lehet pénzben kifejezni: az édesapjától örökölt kitartást, munkaszeretetei, igazságérzetet, egyszerű, becsületes életű tat. Ilyen lett Armai János Margit lánya. Az életét is munkásemberrel kötötte össze. Marikovecz Károly, a férje, már huszonhárom éve dolgozik a szakmájában. Naponta utazik a komárnói (Komárom) Húsfeldolgozó Üzembe. Nehéz munkát végez. Beszélgetés közben jobb kezét mutatja, amely egészen deformálódott a fejsze-Nagypapa és unokája... Már csak Ármai János bácsi emlékezik rá, hol sorakozott a Dunán a tizenkét vízimalom. Jutka, miközben tankönyveit lapozgatva főiskolai felvételire készül, szívesen hallgatja édesapja énekkari beszámolóit és anyuka szavait képviselői teendőiről. — A Marikovecz-család ezt vallja: — Egyszerűen élünk Kati, a harmadéves főiskolás felvételét kérte a párttagok sorába: Valahová tartoznom kell, szilárdan, visszavonhatatlanul. csapásoktól, a kemény markolástól. Napi munkája után a családban, a falu közösségében keres kikapcsolódást. Legtöbbször a tv, a rádió mellett pihen, vagy éppen a CSEMADOK helyi szervezetének énekkarában énekel. Mostanában sokat gyakorolnak, mert a vojnicei (Bátorkeszi) énekkari találkozóra készülnek. — Egyszerűen élünk, nincs mit mondanunk — hajtogatják mindketten. S ehhez az egyszerűséghez tartozik a falon függő Elismerő oklevél is, amit Karcsi bácsi húszéves becsületes munkájáért kapott, és azok a vörös zászlók is, amelyek egy-egy kiváló eredményt köszöntöttek. Az egyszerűséghez tartozik a harmonikus, példás családi élet, a szépen berendezett lakás, a két szép gyermek is. Marikoveczné ugyan „csak“ háziasszony, de a falu problémái épp úgy foglalkoztatják, mint a saját háza táját érintő gondok. Ezért aztán az őszi választásokon őt is beválasztották a képviselők közé. Munkában telik életük: az örömet a család, és a falu öröme jelenti számukra. TOVÁBB AKAROM VINNI Jutka, a kisebbik Marikovecz-lány még szorgalmasan lapozgatja a tankönyveket, főiskolára szeretne jelentkezni. Büszkeséggel beszél nővéréről, aki már a „félúton“ van. Kati most harmadéves főiskolás, a Nitrai Pedagógiai Fakultás magyar—angol szakos hallgatója. Bár Kati mindig kitűnő tanuló volt, a fölvételi mégsem sikerült az első próbálkozásra. De Katiban apjától, nagyapjától örökölt kitartás, kemény elhatározás van, s nem engedett. A következő évben felvették. Az anyanyelvét nagy szeretettel, az angolt pedig igyekezettel, érdeklődéssel tanulja. Barátnőjével, Bottyán Évával szigorúan bírálják, javítják egymást az angol szavak kiejtésében. Szabad idejében Kati moziba jár. Az angol filmek segítik a nyelvtanulásban. Eljár a MATESZ előadásaira és hangversenyekre is. Most egy tehetségkutató versmondó-vetélkedőre jelentkezett. Szereti a szép verseket olvasni, szavalni is. Esténként szívesen lapozgatja a pszichológia könyveket, azt mondja: a jó pedagógus egyben jó pszichológus is ... Ha hétvégén, szabad napjaiban hazalátogat Marcelházára, elmegy a CSEMADOK közgyűlésre, részt vesz a SZISZ munkájában, ha ideje engedi, szívesen bekapcsolódik a társadalmi életbe. Felvételét kérte a párttagok sorába. Kati így vall elhatározásáról: „Szüleim, nagyszüleim, becsületes, dolgos munkásemberek. Büszke vagyok rájuk. Olyan szeretnék lenni, amilyenek ők. Tovább akarom vinni, folytatni á munkásnemzedékek életét, amit ők megkezdték... Volt régebben egy osztályfőnököm Komáromban, most meg egy tanárnőm, akiket példaképeimnek tartok, mint embereket, mint kommunistákat. Tisztelem a munkájukat, az életről, a világról alkotott felfogásukat. Ezért választottam ezt az utat. Valahová tartoznom kell szilárdan, visszavonhatatlanul ... Ezért szeretem talán legjobban a filozófia órákat. Tanárnőnk és köztünk, diákok között nagyon jó kapcsolat van. Kíváncsi, mindent tudni akaró és minden lehetségest felvető elmélkedéseink gyakran szenvedélyes vitákba csapnak át, de éppen ez teszi a filozófia órákat maradandó élménnyé. Ezekből az élményekből, elhatározásokból szeretnék minél többet átmenteni a későbbi évekre, amikor majd mély felelősségtudattal én is az iskolapadok elé állhatok ... Kati őszintén, keresetlen szavakkal vallott álmairól, vágyairól, elképzeléseiről, amelyekben fiatalos tettvágya, lobogó életkedve, merész álmai tükröződnek... Míg beszélgettünk, szürkés alkony szállt a házakra, a kertekre. A piros tulipánok összecsukták szirmaikat. Meleg szellő simogatta a díszbe öltözött természetet. Szép, igazi ünnepvárás ez.
