Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-29 / 18. szám
FOGLALT! ! 5 i W, o Ez a nagyon rokonszenves, fiatal érsekújvári házaspár — noha már távolról sem kezdő versenyzők — az idén rajtolt először nemzetközi mezőnyben. Milyen utat kellett befutniuk, vagy inkább „táncolniuk“, amíg idáig jutottak? — Csak lépésről lépésre jutottunk előre, egyik kategóriából a másikba, átugrani egyet sem lehet — magyarázta Keller, — egyébként civilben biológia és tornatanár Dvory nad Zitavoun (Udvard). — Mi például tavaly a szlovákiai országos bajnokságon szólóversenyben az ötödik helyen végeztünk, s ezzel a legmagasabb, a nemzetközi kategóriába jutottunk. — Ez tehát azt is jelenti, hogy most már nyitva áll önök előtt az út a nagy külföldi nemzetközi táncversenyek felé is? — Igen. De inkább csak elméletben, gyakorlatban azért mégis más a helyzet. Vidéken élünk, tehát a lehetőségeink is kisebbek. A nemzetközi osztály elérése nagy dolog, viszont tudatában vagyunk annak, hogy a bratislavai, a prágai párok előnyösebb helyzetben vannak: több az idejük és az alkalmuk a rendszeres gyakorlásra, rendszeres vezetés mellett. — Mi többnyire csak a tapasztalatcserére támaszkodhatunk, ami szintén nagyon hasznos — mondja Zlatica, a bájos, törékeny, szőke partnernő, civilben elsősorban Keller Gáborné, másodsorban az ottani biztosítóvállalat hivatalnoknője. — Ugyanis már hosszabb ideje tartjuk az állandó kapcsolatot a magyarországi táncospárokkal, ők minden évben amolyan edzőtábort tartanak nyáron a Balatonnál, s erre egyszer minket is meghívtak. Remek volt. — Csak nem azt akarják mondani, hogy a nagy versenyek előtt önök nem tartanak nagyszabású „gyakorlatozást“? — Hát persze, hogy fel kell készülnünk. Ilyenkor két-három hétig alapos tréningre fogjuk magunkat. Különben edzünk mi egész évben — nevet Keller Gábor, és már sorolja is: — Mi tartjuk itt Érsekújvárott a tánctanfolyamokat, sőt Udvardon és Perbetén is. Azonkívül a táncklubot is vezetjük, 30 tagunk van és hetente kétszer jövünk össze. Éppen „klubnap“ volt, egymás után érkeztek a táncos fiatalok a CSEMADOK nagytermébe. A magnószalagról áradtak a dallamok és a ritmusok, a lányok gyorsan cipőt cseréltek és komolyan hozzáláttak a munkához, — a tánchoz. . . Amíg a férje a fiatalokkal foglalkozik, Zlatica magyaráz: — A táncversenyeken két csoportba osztják a táncokat: a standard táncokra és délamerikai táncokra. Az első csoportba tartozik az angolkeringő, a tangó, a bécsi keringő, a slowfox és a quickstep, a másodikba a rumba, a szamba, a csacsa és a pasodoble. Hogy mit táncolunk mi a legszívesebben? Hát, a mi kedvencünk az angolkeringő és a csacsa . . . Közben még sok minden kiderült a Keller-házaspárról. ők maguk évente háromnégy versenyen vesznek részt, de ennél sokkal többet szerveznek a táncklub fiataljai számára, továbbá műsorszámokat állítanak össze a helyi szervezetnek az ún. „keddi estéire“, foglalkoznak a népi táncos csoporttal Is — egyszóval a hét minden napjára esik valami ... Sőt mi több, ebben az évben már két Tv-szereplésük is volt, mégpedig a „Hármas jegyében" című sorozatban. A kamerák előtt Brahms „Magyar táncok“ zenéjére táncoltunk csárdást. Egyébként ehhez a zenedarabhoz fűződik első igazi sikerünk: 1967-ben Frantiäkove Lázné-ban csoportos táncban a második helyet értük el, és mesterünk, a kitűnő Burian a harmadik helyre került csoportjával. Akkor az 6 gratulációja legszebb élményeink közé tartozik. Művészet, hobby, társadalmi munka . . . — a Keller-házaspár életében már-már teljesen egybeolvad. Hja, mondhatná valaki, ha győzi idővel .. . Pedig hát nemcsak idővel győzik, hanem, ami ennél még sokkal fontosabb: szívvel és lélekkel! LÄNG ÉVA más foglalkozást űztél, hogy a mozgalom érdekében rászedd a két nyomozót, Dezsőt és őszit, azaz Bujtor Istvánt és Koncz Gábort. Ml voltál még? — Elsorolni is nehéz. Vonatkezelőként kezdtem, amikor történetünk a Szovjetunióban játszódott. De voltam cirkuszi artista, medvetáncoltatá, pravoszláv pópa, majd cisztercita pap. Játszottam apácát és spanyol zsokét, juhászt és Wehrmacht alezredest, horthysta katonatisztet, csánakkölcsönzőt, voltam hintáslegény, ejtőernyős és nagyon sokszor gépkocsivezető. Viseltem frakkot a felső tízezerben és Fülöp János és Markos Miklós jóvoltából sokszor kerültem életveszélybe. Jó volt Borsot játszani, kedves partnereim voltak. Különösen szerettem a Dániel Edét alakító Antal Imrét, akiről kevesen tudják, hogy nem hivatásos színész, hanem zongoraművész. De hót Ilyesmi hozzátartozik ehhez a műfajhoz, a szocialista romantikához, amilyen pl. a Kloss kapitány és egyre több film. Bors bármilyen külsőt is ölt magára a tizenöt folytatás bármelyikében, mindig ugyanaz a kommunista, aki valahogy lendíteni szeretne a világ sorsán. Bátor, okos, tanulékony, kitartó, következetes, leleményes, igazságos ügyért harcolt, akárcsak Fazekas Mihály százötvenöt esztendős elődje, a Ludas Matyi. Es legyőzött ellenfele? Akárcsak Döbrögi uram: a gyáva, gőgös, fennhéjázó, ostoba, erkölcstelen. Igazi modern Ludas Matyi a ml Borsunk, Kevesen tudják, hogy Borsnak igaz „magja" van. Az író Fülöp János édesanyja 1917-ben, orosz hadifogságban megismerkedett egy Mészáros Máté nevű henteslegénnyel, aki agyafúrt módon járt túl a fehérgárdlsták eszén. Bors a tizenötödik folytatással végképp befejeződött és megkezdi útját más országok képernyőin is. Úgy tudom, a németek már szinkronizálják, s talán még az Is lehetséges, hogy a pesti tévé Is valamikor megismétli. — Köszönöm a beszélgetést Sztankay Pista. És miután megittuk a sörünket, szeretnék rólad néhány felvételt készíteni a Nő számára. — Hová álljak? — kérdezte készségesen. A Vidám Park falónál találtunk egy nyugodt helyet. Hát így történt. Mint a bevezetőben megígértem, elmondom: az annyi veszedelmen keresztültörő és magát mindig kivágó Bors Mátét így állítottam én a falhoz. Pedig Dezső és Őszi sokkal jobban szerették volna. SZŰTS ISTVÁN M íéP fofasm MEG BOLDOG LEHET Érdeklődéssel olvastam végig a vitaindító levelet és elhatároztam, hogy én is belekapcsolódom. Az bizonyos, hogy a fiú nagyon brutálisan viselkedett a kislánnyal szemben: felpofozta és megerőszakolta. Sajnos hasonló esetekről manapság elég gyakran lehet hallani. Nem akarom védeni a fiút, mert egy jellemtelen, erőszakos, durva egyénről van szó, de egy kicsit a kislány is hibás. Szerintem egy 17 éves lány ne menjen táncolni a barátnőjével. Helyesebbnek tartom, ha Idősebb bátyjával vagy esetleg a szüleivel megy szórakozni. Akkor nem kell egyedül hazamennie és semmi sem történik vele. Ami a fiút illeti, több mint valószínű dicsekedni fog a barátainak (az ilyen fiúk így szokták), de ez nem lényeges. Az a fontos, hogy a lány becsülje meg magát, ne keresse a kalandokat és akkor járhat fiúval, sőt még rendes lánynak Is tarthatják. Az Igaz, hogy korunk erkölcse a férfiaknál nem ítéli el a házasság előtti nemi érintkezést, a nőktől viszont még ma is megkívánja az érintetlenséget. De ez ne keserítse el a kislányt, mert ha megbecsüli magát, biztosan akad egy rendes fiú, aki meg fogja őt érteni és később boldog feleség és édesanya lehet. T. B.-né, Cem. Vés (Harkács) A SZÜLŐK A HIBÁSAK Az én nézetem az, hogy ma túlságosan önállóak a fiatal lányok. Egyenjogúak. Tehát kísérő nélkül mehetnek szórakozni Is. És ezért fordulnak elő ilyen esetek. Ha a kislányt tánc közben édesanyja megértő, de féltő tekintete simogatja, egészen biztos, hogy nem mert volna vele pimaszkodni az a bizonyos jellemtelen valaki. Ml, az idősebb generáció tagjai valamikor fiatal tarunkban csak szüléink vagy felnőtt családtagjaink kíséretében mentünk mulatni. Ez helyes és jóleső érzés volt. En a fiatalok mai nevelésében látom a hlbátl Hogyan tudhat nyugodtan aludni menni az az édesanya, akinek leánya nincs otthon, éjjel az utcán csavarog. Ki biztosíthatja arról, hogy huligán bandával, vagy mint ebben az esetben, szemtelen és jellemtelen emberrel nem találkozik?! Tehát kifejezetten a szülők a hibásaki Ha egy anya sem engedné gyermekét egyedül a táncmulatságokra, akkor mégis beletörődnének a fiatalok és belátnák, hogy a szülőknek igazuk van. Nem szeretnék ma fiatal lenni. A mai fiataloknak fogalmuk sincs arról, mi az igazi, tiszta boldogság. Ha körülnézünk, hány savanyú, kiélt, megkeseredett leányarcot látunk magunk körül. Ezek a lányok korán kezdjek el felnőtt módon élni és mire igazán felnőttek lettek, már nem tudnak örülni semminek, nem érdekli őket semmi, A nő ékessége a becsülete. Ha elveszti becsületét, akkor olyan, mint az Illatát vesztett virág. Aki az erény világában vigyáz a becsületére, az becsületes lesz a munkahelyen és az élet minden területén Is. I.L. KEDVES ISMERETLEN BARÁTNŐM I Olvasva leveled szomorú befejezését, hadd kezdjem hozzászólásomat az én esetemmel. Nyáron megismerkedtem egy 19 éves fiúval. Megtetszettünk egymásnak. Nem akarom részletezni, azt hiszem a legtöbb fiú eleinte megpróbálkozik azzal, amit én szerintem csak az igaz szerelem válthat valóra. így volt ez velünk is, alkalmunk akadt bőven. Ő még nem ismerhetett engem Jól, de mikor elmagyaráztam neki az én nézeteimet, megértett, és bocsánatot kórt. Azóta együtt járunk, nagyon boldogok vagyunk, szeretjük egymást. Te is hibáztál abban, hogy hagytad magad megcsókolni (talán viszsza is csókoltad), tudhattad volna (mikor a ház mögé húzott), mi a szándéka. Beszélgess önmagoddal, gondold végig a történteket. Elsősorban Te tudod megállapítani, hogy rendes lánynak tartod-e magad, helyesen cselekedtél-e. Te még 'tisztességes lány maradhatsz, ha okulva a történtekből óvatosabb leszel. Egy 16 éves boldog diáklány О '3
