Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-29 / 18. szám
A VILÁG első női diplomatája „Lehet-e boldogabb az ember, 6rOlhet~e az életének .... ha körötte annyi a szenvedés, az igazságtalanság, az elnyomás? ... Ezért vettem részt a forradalomban, ezért lettem kommunista“ — írja Alexandra Kollontaj. Ez a nagyműveltségű nő, egy tábornok lánya, a múlt század 90-es éveiben végleg szakított környezetével. Huszonnégy éves korában lépett a harc útjára, hogy minden tudását, ragyogó szónoki tehetségét, közírói és szervezői képességét a forradalom ügyének szentelje. Az Októberi Forradalom győzelme után Alexandra Kollontaj a világ első munkás-paraszt kormányának társadalombiztosítási népbiztosa lett. Néhány évvel később, 1922-ben, ő lett a világ első női diplomatája. Huszonhárom esztendőn át képviselte a szovjet állam érdekeit, először Norvégiában, majd Mexikóban, és Svédországban. Személyi titkárnője, Emy Lorentsson így emlékezik e nagyszerű asszonyra: cc s о 3 § 2 Uj О О s» ас S «Л Й IJU >3 N 1Л к. 5S О о ас < сс § ■ — Alexandra Kollontaj mellett a legkülönbözőbb természetű munkákat kellett végeznem. A szokásos diplomata-tevékenységen kívül őt terhelték otthonának, háztartásának mindazon gondjai is, amelyekkel másutt a követ felesége foglalkozik. Felelős volt a népes szovjet kolónia tagjaiért, a kereskedelmi kirendeltség, az Inturiszt iroda, a TASZSZ munkatársaiért. Valamennyiüknek megvoltak a problémái, gondjai, nehézségei, s ezeket közölniük kellett Alexandra Kollontajjal. Neki mindnyájukra jutott ideje. Munkáját úgy tudta megszervezni, hogy kapkodásnak sose volt nyoma benne. Nem ismertem mást, aki ennyire a nyugalom és biztonság légkörét árasztotta volna. Mindig éreztük, milyen őszintén érdeklődik az emberek dolgai iránt és milyen szívélyes az emberi kapcsolatokban. Értett hozzá, hogy figyelmesen végighallgasson másokat anélkül, hogy közben egy szót is szólt volna önmagáról. Bizalmat ébresztett önmaga iránt, tehát a szovjetország iránt is, amelyet képviselt. Egész diplomáciai tevékenységének alapja mindig a különféle állami berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének lenini elve volt. „A diplomata az országok élő kapcsolata — mondogatta Kollontaj. — Az élő szó, az emberek közti- eleven kontaktus nem nélkülözhető. Fejleszteni a barátságot, bizalmat kelteni országunk iránt: ez egyik legnemesebb feladata a diplomatának.“ Azt mondták róla, hogy nagyon szép. Több volt azonban ennél. Amikor először találkoztunk, már nem volt fiatal, de senkinek se jutott eszébe az életkorára gondolni. Elbűvölően okos, élénk, elragadó volt. Magatartásában volt valami egészen egyéni: méltóság és ugyanakkor csupa nőiesség áradt egész lényéből, mozdulataiból, még az öltözködéséből is. A második világháború kitörésekor Svédország a fasiszta német hadak gyűrűjébe került. Alexandra Kollontaj e nehéz helyzetben is sikeresen képviselte a Szovjetunió politikáját, nem csekély mértékben neki köszönhető, hogy Svédország azokban az években megőrizte semlegességét. Günter svéd külügyminiszter utóbb meg is jegyezte: „...Svédország szerencséje, hogy a háború éveiben éppen Kollontaj asszony képviselte Itt a Szovjetuniót.“ 1945 márciusában került sor eltávozására: Moszkvába rendelték. Mint személyi titkárnak el kellétt kísérnem. Mikor 1945 nyarán megtudtam, hogy Alexandra Kollontaj egészségi állapota miatt többé nem tér vissza Svédországba, hanem a moszkvai külügyminisztériumban tanácsos lesz, elhatároztam, hogy vele maradok. Közeli hozzátartozóim nem voltak Svédországban, s az Alexandra asszonnyal töltött évek, közös munkánk, közös érdeklődésünk szorosan összefűztek bennünket. Életét 1952 tavaszán infarktus oltotta ki. Azok az esztendőim, amelyeket Alexandra Kollontaj mellett töltöttem, olyasmivel ajándékoztak meg, amiben kevés embernek van része: azzal a nagy boldogsággal, hogy egy gazdag- Jelkű, nagyműveltségű emberrel lakhattam és dolgozhattam együtt. * ¥ III INDEN DÉLUTÁNUNK De sokszor elmondták már, hogy a művészet bármelyik ága, a táncművészet is — egész embert követel. Ilyenkor önkéntelenül is a hivatásosokra gondolunk, s eszünkbe sem jut, hogy ez érvényes akkor is, ha csak hobbyról van szó. Erre, hogy ez Így van, az ember csak a személyes kapcsolat révén jön rá. Legalábbis erről győződtem meg, amikor Nővé Zámkyban (Érsekújvár) felkerestem a Kellerházaspárt. Nevükkel a Duna Kupa nemzetközi táncverseny résztvevőinek névsorában találkoztam először. Ezt a táncversenyt a bratislavai Kultúra és Üdülés Parkjában rendezik meg, már bizonyos hagyománya le van, hiszen ebben az évben már nyolcadszor sorakoztak föl a párok, s foglalták el helyüket a pontozóbirák nemzetközi összetételében. I Bécsi keringő el sem képzelhető ilyen szédületes „forgásszám" nélkül... Keller Gábor és Zlatica Anna Steinerová és Balog Róbert, a jövő csillagai. Mindketten 12 évesek, és még három évig kell várniuk, amíg versenyezhetnek. De akkor aztán — mondják Kellerék és minden szaktekintély, aki látta őket — nem lesz megállás ... talán egészen a világbajnokságig! A LIGETBEN NAGYSZERŰI A falhoz illltott Bors Miit Sztankay István Bors Mátéként fimjeiben legalább egyszer került olyan kutyaszorítóba, hogy egy krajcárt sem adtam volna életeiért, ha kalandjai a valóságban történtek volna meg. De falhoz még nem állította senki, csak e sorok írója. Miképp, hogyan, mindjárt elmondom, csak egy perc türelmet kérek. Mindenekelőtt annyit erről a kedves, jó megjelenésű, széphangú, Jászai Mari-díjas színészről, hogy a budapesti Nemzeti Színház tagja, s azzal kezdte pályáját, hogy Brecht Arturo Ui című gengszterdrámájában magát Hitlert figurázta ki. Volt Mátyás király egy Vörösmarty drámában, a csehszlovákiai Havel Kerti ünnepélye budapesti sikerében például nagy része volt. Játszott Shaw-t nem is egy alkalommal, és színpadon mindig siker kísérte alakításait. Szép beszédét színésztársai azzal jutalmazták, hogy neki adományozták a Farkas—Ratkó díjat. Főiskolás kora óta filmez, először 1959-ben lépett kamera elé az Égre nyíló ablakban. Játszott az ígéret földjében, a Hattyúdalban, a Legenda a vonatban, az Alvilág professzorában, Amióta elkészült a Bors első sorozatának forgatókönyve, azóta szerettünk volna összejönni. Nem sikerült..Végül a tizenharmadik rész, az Ujjé tr ligetben felvételei után találkoztunk, ö forgatás utón volt, ez a rész foglalkozott a kassai bombázás hátterével, Szívta a jó levegőt és.volt végre időnk beszélgetni. — Tudom, hody a Borsban mozdonyvezetőként kezelted és még számos,
