Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-29 / 18. szám
& в Párta, párta, búra hajtó párta Hogy a török régen le nem vágta, Ha megfogom annyira hajitom, A tengernek közepébe vágom. Föltették már neked a koszorút A két ága két válladra hajlott A két ága két válladra hajlott Víg örömed siralomra fordult. Bizony mindenki sírt, sajnálták a menyasszonyt. Ezután a vőlegény vendégei a. menyasszonyért mentek, és kísérték őt megint csak énekszóval. Egymást csúfolták. Utána zenekísérettel elvitték a menyasszonyt. A vőlegényes ház udvarán az egyik lány levette a vőfély, a dorozsba kalapját és búzát tett bele. A menyasszony végighintette a búzával az udvart, eleséget szórt a baromfinak. Ez a jó gazdasszonyságot jelképezte. Az anyós már várta a menyasszonyt az ajtóban és úgy fogadta, mint saját gyermekét. Most már ez lett az otthona. Mari néni, korát meghazudtolva, gazdagon ontja az emlékezés tárházából kincseit, mondákat, szokásokat. Azután újabb néhány szép dalt énekel, majd néhány szőttest mutat, 6 fonta — szőtte esténként. Eldicsekszik, hogy 27 hímzett inget adott az idősebbik lányának, amikor az férjhez ment és 19-et a kisebbiknek. Magyarázza: ezt hétszemes metéllésnek mondtuk, ez meg a kasza- és almaminta. Ez itt a vetés, a csavargó vonal és mesterke. A lédeci hímzés nem olyan gazdag, mint a környező falvakban, de ennek megvan a magyarázata. Lédec szegény zsellérfalu volt, az asszonyok nem értek rá annyit kézimunkázni. De itt vannak a legősibb motívumok. Két dédunokája közül az egyik ott figyel körülötte. — Megtanítsa ám Mari néni erre a szép hímzésre a kis Marikát! Utunk következő állomása Ladice (Lédec). A 81 éves Tuskó Mari nénit kerestük fel. Városi lakásnak is beillő, gyönyörű nagy házban, az Mezei virágot szedtem Végző bokrétát kötöttem Teremjen meg ez a zöld ág Ez a zöldellő szőlő ág Teremjen meg ez a zöld ág Ez a zöldellő szőlő ág — Azt mondja el nekünk Franci néni, hogyan öltöztek fel menyecske korukban az ünneplő ruhába? — Leült az asszony a tükör elé, két oldalról a homlokába húzta kicsit a haját, bekente pornódéval, ettől mindenkié fekete lett, azután lesimította. Drótból kontyot raktunk a fejünkre, és hosszú zsinórral odakötöztük. Erre jött a sióién, ez fedte a drótkontyot. Arra a piros kasmír anyagból készült veresítőt raktuk és arra a tüllcsipke főkötőt és hátul lógott a csipkés szélű, gyolcs masli. — Ez bizony elég nehéz fej ék lehetett. Hát a ruha? — Vászonpendel, gyolcs alsószoknya, apró plisszés szoknya, fodros pruszlik. Kendőt is kötöttünk. A lábunkra meg fehér harisnyát, oldalt varrott fekete csizmát húztunk. Franci néni is a lédeci éneklő asszonyok közé tartozik. A CSEMADOK mellett működő énekkarral részt vettek a Tavaszi szél vizet áraszt versenyben. Nem akármilyen kórus ám ez! Sok felé jártak. Még a budapesti tévében is szerepeltek. Most is szorgalmasan próbálnak. Persze csak késő este, amikor már ráérnek. A pihenésüket szánják rá. Közéjük tartozik Fazekas Mihályné is. Szép lakodalmas rigmusokat hallottunk tőle, háromféle dallamra, meg egyéb szép nótákat: A lédeci templom előtt Háromágú diófa nőtt Olyan nagyra nőtt az ága Bort iszok az árnyékába Nincs magosabb az egeknél Nincs nagyobb a szerelemnél Kit a szerelem eléfog A jelcneci (Gímes) Bállá Mari néni 82 esztendeje ellenére még szívesen énekel Farkas Ilon néni sok szép balladát tud — az unokája se hallotta még I M — m D 0 46 < ю « 1 I и A falumúzeum egyik sarokrészlete unokájánál lakik. Két hónapos dédunokáját vigyázza. Mari néni felépülőben van betegségéből. Ha őt nem is hallottuk énekelni, annál többször emlegették a nevét. — Ezt a nótát Tuskó Mari nénitől tanultuk. — így mondta Farkas Mihályné is, Franci néni is, mikor a csodálatosan szép dallamú „Hojedá-t“ énekelte nekünk. Ezt szőlőkőtözés után énekelték azelőtt. Most már kevesen ismerik a faluban Hojeda, hojeda, hojeda Varga Mari a Szabó István hojé Szóval mondja Molnár János Barátom ne vedd el az én régi szép szeretőm Hojeda bimbó hajfonó Gyöngyarany koszorú Majd elválok tőled , Valamit mondanék Hogyha meg nem bánnék Hogyha valamikor Szememre nem hánynék Varga Mári egyezerbe Beleugrott a tengerbe Molnár János kifogta őt Szívére szorította őt Gyere Mári az ölembe Hagy öleljelek kedvemre Magas az újvári torony Aláesett az ustarom Vegye fel kedves galambom Kinek orcáját csókolom Farkas Mihályné szép lakodalmas rigmusokat dalol A áirany (Zsére) Kati néni megőrizte arany kedvét Nem kell annak semmi dolog Engemet is eléfogott Nekem se kell semmi dolog Meg ezt: Ablakomban három cserép muskátli Ha nem szeretsz, nem muszáj hozzám járni Ha nem szeretsz, add másnak a szivedet Sej haj nem érdemiem meg a tiedet Ablakomban három cserép rezeda Harminchárom felé hajlik az ága Közepiből leszakítok vagy kettőt Találok még igaz szívű szeretőt. (Befejezés a következő számban) Esti próba TOLLAL és MIKROFONNAL
