Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-29 / 18. szám
EHE H ’• ШВИ&ЯВЁ if;, fr, t.äf 1 . 'чрА Л.У ' ' ;. % I Ц \ ,v Ц так 4031 -З* A Csehszlovák Rádió magyar adásának és a NÖ szerkesztőségének közös riportja „Teremjen meg ez a zöld dg ez a zöldellö szőlőig" Virágba borultak a fák, megelevenedtek a szőlőhegyek a Zobor alján. Kint dolgoznak az asszonyok, a férfiak a szőlőben! De sok nóta járta régente ilyenkort Vajon emlékeznek-e még néhányra? A Nitra környéki falvakban még élnek a régi népszokások, de többnyire már csak az öregek körében. Három Zobor alji faluba,Jelenecre (Gímes), Ladicére (Lédec) és Ziranyba (Zsére) látogattunk el, hogy elbeszélgessünk azokkal, akik között még élő a hagyomány. Az I960 lakosú Jelenecen (Gímes) Virágvasárnap még villőzéssel köszöntik a tavaszt. A lányok zöld gallyakkal, énekelve vonulnak ki. A pünkösdölés is szokásban van még. A 82 esztendős Bállá Józsefné, Mari néni azzal fogad bennünket: — Maguk voltak-e két éve Gaiántán a Kodály Napokon, mert én voltam és énekeltem. — Hallottuk, hogy sok szép dalt ismer Mari néni. Kitől tanulta ezeket? — Édesanyámtól és anyósomtól. Meg az iskolában. A Forgách grófhoz jártunk aratni. Én voltam az első dalos. Mikor végeztünk egy táblával, az aratógazda azt mondta: Mariska dalolj — Mari néni jóízűt nevet a visszaemlékezéstől. — A legények esténként lánynézőbe jártak. Mi lányok elmentünk a fonóba, a legények utánunk jöttek. Ott daloltunk, szórakoztunk. Tollfosztáskor is így volt. Mari néni a gyerekeit, az unokáit is megtanította ezekre a szép dalokra, meg még sok fiatalt is. Előveszi a lajstromot, hiába, kopik az emlékezet, jobb ha felírja. És már énekli is kissé rekedtes, de még erőteljes hangján Szabó Kata balladáját. Megkérjük, emlékezzen vissza, milyen rigmusokat énekeltek esküvők, lagzik alkalmával. Már rá is zendít, de előbb megmagyarázza: — Mikor a menyasszonyt öltöztették és a fejére tették a pártát és a koszorút, így énekeltek: iM VhháikaL-i^Mesekr Ijp^ztík s (Mtzdnybk A tlrany (Zsére) népviselet gazdagon díszített. Mónika Is szívesen felveszi, ha az óvónéni olyan táncot, dalt tanít be, amit még a nagymama énekelt lüslányluirában. Franci néni még néha elóveszi a „ropká“-t, de sok asszony eltüzeli. Ne tegyék! Őrizzék meg emlékül, hiszen Jól tudják mennyit szott, font rajtuk édesanyjuk, nagyanyjuk. mmáM
