Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-22 / 17. szám
ш ASSZONY ADHATATLANSAG, KÖVETKEZETESSÉG, BÁTORSÁG, iRASA A SZOVJET EMBEREK ÉLETE. MIÓTA VLA'ÖZELEMRE VITTE A DOLGOZÓK HATALMAT, MEGTATTA AZ EMBERISÉGNEK A BÉKÉS ÉS BOLDOG FELÉ VEZETŐ UTAT, AZÓTA - KÖZEL FÉL ÉV;éri a szovjetunió fejlődését. SZOVJET ASSZONY ARCAT, EGYÉNISÉGÉT VILLANTSZOCIALISTA TÁRSADALOM ÉPÍTÉSÉNEK ÜTJARA, 'ÉNISÉGE KIBONTAKOZASANAK EGYETLEN HELYES \ A SZOVJET ASSZONYOKKAL. ■o c •4 > 2 CO о irt ;0 *И *вГ N И-V Póval Popovics űrhajós felesége, az Ismert szovjet repülőnő, Marina Popovics vezeti annak az AN-22 típusú szovjet turbólégcsavaros repülőgépnek a legénységét, amely nemrég tíz új világrekordot állított fel. Marina 1966-ban kitüntetéssel végezte a Felsőfokú Repülőiskolát. Jelenleg 41 éves. Kitűnően ismeri a repülés minden fortélyát. Húsz különböző típusú repülőgépet említ, melyekkel több világrekordot állított fel, Az említett tízből az első öt világrekord: az AN-22 580 km óránkénti sebességet ért el, 2000 km hosszú útvonalon, 30—35—40—45—50 tonnás terheléssel. Néhány nappal később újabb öt világrekord: több mint 600 kilométeres óránkénti sebességet ért el, 1000 km hosszú útvonalon, 30—35— 40—45 és 50 tonna terheléssel. Az AN-22 legénysége a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta napjának tiszteletére állította fel rekordjait. :3 _Ü 2 *о N о 1965-ben, egy áprilisi napon hallották meg először a moszkvaiak a távoli bemondó hangját: — Kedves nézőink, Vlagyivosztokot látják és hallják. Századunk egyik csodálatos műszaki teljesítményének, a gigantikus televíziós hídnak közvetítésével létrejött a televíziókapcsolat a szovjet főváros és a tőle több mint kilencezer kilométerre levő város között. A láthatatlan „híd" átível erdők és tengerek, mezők és hegyek fölött, s a csúcsán, akár a mesében, távoli csillagocska lebeg, a Molnyija-1 távközlési műhold. A Molnyija-1 felbocsátásához és az Orbita földi állomások sikeres munkájának biztosításához nagyon sok asszony és lány tevékenysége is hozzájárult. Ezek egyike Vera Sifrina, a Rádió Tudományos Kutatóintézet komplex laboratóriumának a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett vezetője. Huszonhat évvel ezelőtt, a Moszkvai Távközlési Műszaki Főiskola elvégzése után került Ide. Akkor kezdődött az első rádiórelé-vonalak építése az országban: ezek a voKOZMIKUS BESZÉLGETÉS nalak biztosították a televízióműsorok továbbítását egyik állomástól a másikhoz. Nem volt ez könnyű munka, és Vera Sifrinának sem volt még gyakorlata, tekintélye, sőt élettapasztalata sem volt sok. Akkoriban ment férjhez, nemsokára fia született. Később megszerezte a szükséges tapasztalatokat, és megjött az önbizalma Is. Éppen jókor, mert ekkor került napirendre a kozmikus távközlés, amelyre a hatalmas kiterjedésű országnak nagy szüksége von. Olyan megoldást akartak, amelyben a reléállomás szerepét a Föld mesterséges holdja tölti be. Az intézet hamarosan megkapta a feladatot: dolgozza ki az első, szputnyikokkal létesítendő távközlési vonalak számára a földi adóvevő berendezést. Vera Sifrinának és laboratóriumánqk jutott az egyik legbonyolultabb feladat: az állomás sokféle berendezésének egységes komplexumba tömörítése. Vele együtt dolgozott Zinaida Gurova, Valentyina Prohorova és Volja Malinovszkaja, akik a vevőkészülékkel foglalkoztak, Ludmilla Csernylcova az adókészüléket dolgozta ki, Nyina Tyimoskina a telefonberendezést, Olga Mazmanjan a televíziós berendezést. Mindegyiküket segítenie kellett munkájában, tanácsokkal látta el őket. Este pedig ott volt a család. A napot, amikor a Molnyija-1 szputnyikot felbocsátották, Vera asszony természetesen soha nem felejti el. A vezérlőpultnál összegyűlt mindenki, akinek a munkája segített létrehozni ezt az első kozmikus állomást. A megszokott munkahelyi légkör sem tudta leplezni a tudósok és a konstruktőrök izgalmát. A hordozórakéta a megadott pályára állította a szputnyikot. Egymás után futottak be a jelentések: kinyíltak a napelemek paneljei, az orientációs rendszer normálisan működik ... Az óra 7,55-öt mutat. A hangszóróból női hang búgott: — Figyelem! Vlagyivosztok beszél! A női hangot kellemes bariton váltotta fel. És íme, a Föld-Világűr- Föld televíziós csatornán sok ezer kilométer távolságból filmet sugároznak. A képernyőkön megjelenik az erdő széle, egy tó partja, futó szarvasok. A jelenlevők, a munkatársak lelkesen gratuláltak egymásnak. Később ezek a szputnyikok a hétköznapok megszokott eseményeivé váltak. Az első Molnyija után a második, harmadik és a többi is a világűrbe emelkedett. Évről évre növekedett az intézet komplex laboratóriumának munkája. Vera Sifrina otthoni gondjai sem csökkentek. Fia elvégezte tanulmányait a moszkvai egyetem matematikai karán, és aspiráns lett. Minden nagyszerűen ment tehát. — Családunk szereti a sportot — mondja Vera asszony. — Misa a túrákat kedveli. Elment a Bajkál-tá vidékére, épp akkor, amikor ott árvíz volt. Nem találtam a helyemet, amíg meg nem jött. Ezt olyan asszony mondja, aki egész életében utazik. Amikor elhagyom a kozmikus távközlő állomást, valahol messzemessze, a felhők hamuszínű takarója fölött, ott, ahol örök hideg uralkodik, egy parányi, emberkéz alkotta csillagocska mozog. Az antenna hatalmas serpenyője, lassan követve mozgását, kozmikus beszélgetést folytat vele. MARINA POPOVICS VILÁGREKORDJAI T. Maskevics
