Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-22 / 17. szám
о 3 »О w •О С о ж Ö о U. oda vissza, ahol volt... szétszórod a kockákat, már megint rendetlenséget csinálsz ... A gyermeknek úgyszólván tilalomfa volt a saját játéka. Tudom, hogy nem egyetlen szélsőséges esetről van szó. Ezért is választottam a mostani szülői értekezleten a: Mit kíván tőlünk a gyermek? — témát. A szülők bizonyára tudják, hogy mit kíván tőlük gyermekük, de kényelmesebb számukra, ha a „kis rendetlen" után nem kell állandóan rakosgatni, takarítani. Megfeledkeznek arról, hogy a gyerekek életében a játéknak milyen fontos nevelő szerepe van. Róza mama sokat tanácskozott a nővérekkel, hogyan kellene ezt a témát úgy feldolgozni, hogy újszerű legyen, megragadja a szülők figyelmét. Végül is egy bábjelenet mellett döntöttek. A bábok elkészítésében segített Róza mama nagy lánya, aki szintén a pedagógiai pályára készül. A nevelőnők pedig megírták a jelenet szövegét, amely lényegében az életből ellesett példák sorozata volt. Sebestyén Júlia (pszichológus), Valacsayné (fiatal édesanya) és Sebestyén Éva (gyermek) nevelőnők ezúttal Bábjáték — ezúttal szülőknek , A szülői értekezletről hiányoznak 1 még az édesapák nem a kicsinyeknek, hanem a szülőknek játszották el.a tanulságos bábjelenetet. Az ötletes, új módszer mindenképpen elérte célját, sok szülőnek akadt utána bizalmas kérdeznivalója. A nevelőnők tanácsára, véleményére minden szülő kíváncsi, hiszen bölcsődés gyerekükről először hallanak véleményt. Izgatottan várják, menynyit fejlődött a kicsi, és bizony nemegyszer elcsodálkoznak azon, hogy az otthon örökké rosszalkodó, „problematikus“ gyerek a bölcsődében szeret játszani, nem sír, az ebédjét megeszi, nem feledkezik el a „kisdolgáról“, délután csendben elalszik... Mindig akad tehát megbeszélnivaló a szülők és nevelők között. Sok olyan problémánk van, amelyet jó lenne minél előbb orvosolni, mondta Szányiné. Előfordul az is, hogy egyik nap bejelentenek egy új kisbabát és másnap már egész napra ránk hagyják. Semmit sem tudunk a kicsiről, nem ismerjük napirendjét, szokásait. Az ilyen gyereknél fokozottan kell ügyelnünk, hogy ne essen át lelki megrázkódtatáson, amíg megszokja a bölcsődét, az új környezetet. Az édesanya bizalmas, őszinte beszélgetése mindenképpen nagy segítség lenne, még akkor is, ha nem éppen a leghelyesebb napirendhez szoktatta előzőleg gyermekét. Az első napokban szívesen alkalmazkodunk a babákhoz, megéri a fáradságot, a türelmes munkát. Egy másik problémánk az is, hogy az édesapák még mindig hiányoznak a szülői értekezletről. A szeretetben, egyetértésben élő házastársak közösen nevelik gyermeküket. A férj nem „csak“ a feleség kötelességének tartja a gyermek gondozását, nevelését. Q is odalép a kiságyhoz, ha felsír a gyerek, tisztába teszi, megeteti, sőt a pelenkáját is kimossa, ha szükséges. Ez már a legtöbb fiatal családban természetes dolog, de a szülői értekezleten még mindig kevés az apuka. Pedig a gyerek mindkét szülőé ... Sokat törődünk azzal is, teszi hozzá Róza mama elgondolkozva, hogy a szülők és bölcsődénk minden alkalmazottja között személyes jó kapcsolat alakuljon ki. Hiszen nevelni csak úgy érdemes, ha a ránk bízott gyerekeket szeretjük, féltve ápoljuk, mint jó kertész a legértékesebb virágait. Talán furcsa elképzelés — mégis ezek a cserepek a szépség, a termo élet, és a kiteljesedés várományosai DIÓSINÉ M. A. virágkiállítását, „Bratislava 72“ címen. A bratislavai lakosok a délelőtti és a kora délutáni órákat átengedve az ország minden részéből és a közeli vidékről tömegesen érkező látogatóknak, a késő délutáni órákat este 23 óráig is kihasználva, a pazar megvilágítású sportcsarnokokban kényelmesen megcsodálhatták a természetnek az alkonyati permetezés remegő vízcseppjeinél még bámulatosabb, még illatosabb remekműveit. A „Bratislava 72“ kiállítás szervesen beleilleszkedett felszabadulásunk jubileumi ünnepségeibe. Célja bemutatni Szlovákiában és fővárosában az utóbbi években elért nagy fejlődést a virág- és növényi kultúrában. Ékesen beszélnek erről azok a számok, amelyeket Skákala igazgató egy kis statisztikát gyakorolva, felsorolt: 1958-ban Bratislavában 1 lakos évente átlag 13 koronát, míg 1970-ben átlag 50 koronát adott ki virágvásárlásra. Helyi gazdálkodási üzemeink, efsz-eink és állami gazdaságaink kertészeteiben igen magas színvonalat értek el a növényi kultúrák nemesítésében, sok újdonságot tenyésztettek ki nemzetközi viszonylatban is. Erről tanúskodnak a nemzetközi kiállításokon elnyert díjak, 20 arany, 18 ezüst, 23 bronz érem és a számtalan oklevél. Ennek megfelelően nagy az érdeklődés virágexportunk iránt is. 1971-ben 8 600 000 korona értékben szállítottunk külföldre, ebből 3 és fél millió értékben a kapitalista országokba, többek között Hollandiába, Ausztriába, az NSZK-ba; valamivel kevesebbet az NDK-ba és Bulgáriába. A kiállítás további célja,' hogy elmélyítse a virágkultusz révén az esztétikai érzéket, és a virágot kedvelő embereket szakmailag is hasznosítható tanácsokkal gazdagítsa a kiállításon nyújtott felvilágosítással. Bizonyos, hogy a kiállítás jelentős a szakemberek közti tapasztalatcsere szempontjából is. Az érdekesség kedvéért felsoroljuk, milyen városok és országok vettek részt a „Bratislava 72“ virág-show-n. Belföldről: Novy Bydíov, Pardubice, Plzeft, Litomyäl, Praha, Pruhonice, Ostrava, Opava, Brno, Olomouc, Gottwaldov, Havifov, Skalica, Trnava, Nitra, Rakovice, Preäov, Banská Bystrica, Martin, Nővé Zámky, Bratislava- Prievoz, Üsti nad Labern. Külföldről: Hollandia 7 különböző kertészet, Nyugat-Németországból 3, Dánia, Olaszország, Belgiumból 2, 2 osztrák, 2 jugoszláv, Japán, NDK, a Délafrikai Köztársaság száraz virágaival és füveivel, Franciaország műanyag melegházakkal és élő növényekkel, Svájc, Kanada, a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország pedig 8 különböző kertészeti üzemével képviseltette magát. Az egyszerű virágoktól a kényes orchideákig szemet-szívet gyönyörködtető látványt nyújtott a kiállítás. A világ minden tájáról ide sereglett neves kertészeti szakemberek, mérnökök, egyetemi tanárok IV. nemzetközi szimpózionja keretében a legújabb kísérletek eredményeiről szóló szakelőadásokat is meghallgatták az érdeklődők. L. GALY OLGA
