Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-08 / 2. szám
Biztos, ami biztos, gondolta magában Olaszország híres táncdalénekesnője, Rita Pavone, és másodszor is férjhez ment felfedezőjéhez, menedzseréhez, Teddy Renohoz. Arricclaban, egy Róma melletti kis faluban kötöttek házasságot és fogadtak ismét örök hűséget egymásnak. Ahogy egy esküvőhöz illik, jelen voltak a tanúk is — természetesen ugyanazok, akik az első „boldogító igennél" tanúskodtak. Egy sereg újságírón és kíváncsiskodón kívül Jelen volt Rita édesanyja és fivére Is, és Teddy első házasságából származó fia. Csak ketten hiányoztak a szűk családi körhöz tartozók közül, Rita és Teddy kétéves kisfia, Alessandre és Giovani Pavone, Rita édesapja. A kis Alessandrére tessini otthonában vigyázott a dajkája, mialatt a szülők a lakodalmat ülték. Ahogy Rita magyarázta, édesapja azért nem jelent meg, mert nem volt ínyére, hogy Rita 1967. VII. 11-én férjhez ment a 19 évvel idősebb, első feleségétől külön élő Teddyhez. Rita édesapja az eljegys CD 00 1 zésen sem volt jelen, amelyen különben 200 meghívott vendég vett részt. Amikor Teddy Rita ujjára húzta a 20 000 márkás eljegyzési gyűrűt, kijelentette: — A korkülönbség nem tesz semmit. Negyvenegy éves vagyok és az élet csak negyvennel kezdődik valóban. Rita és Teddy boldogan élnek. Az egykori fehérnemű-varrónő élénk, temperamentumos énekével és bájos megjelenésével meghódította a közönséget, messze hazája határán túl is. Amint ismeretes, Teddy mór korábban is nős volt, az új olasz válási törvény értelmében azonban már nincs semmi akadálya, hogy házasságot kössön olasz módra, amelyhez Teddy első felesége, jelenleg Traxler di Camerana grófnő is személyesen gratulált. E ”* ppen 110 évvel ezelőtt történt, hogy a londoni Siebe testvérek érdekes gépezetet szabadalmaztattak, amely — úgymond — az átlátszó vizet átláthatatlan jéggé változtatja. Nemsokára egy bizonyos „sir“ hozzájárulásával meg is alakították a gyártó vállalatot — Siebe Brothers and Harrison néven. Jóllehet a műjég gyártási folyamata csaknem egészen kezdetleges volt, az eredmény azonban ugyanaz volt, mint ma, s így a londoniak dicsekedhettek a világ első műjégpályájával. Ulrik Salchow, a műkorcsolyázás első királyainak egyike, már ezen a jégen mutatta be felejthetetlen ugrásait, amelyeket róla neveztek el. Az első fedett műjégpályát azonban a francia főváros népének kérésére Párizsban nyitották meg 1892. október 1-én. Az engedékeny városatyák a stadiont a nyári hónapokon kívül egész évben üzemeltették. A jégpálya 40 méter hosszú és 18 méter széles volt, s a gépház fölé erkélyeket építettek, hogy a nem korcsolyázó közönség is megjelenhessen, mert itt mutatkozni, akár fönn, akár lenn, divat volt. A világ más nagyvárosainak egyébként meg kellett várniuk, míg befejeződik az első világháború, vagy még annál is tovább, hogy hódolhassanak ennek a divatnak. készített a meséből, azonban Kachlik a balladás rniívet olyan realizmussal dolgozta fel, mintha a történet valóban megtörtént volna. A szereplőket szinte modern emberi tulajdonságokkal ruházta fel: az öreg király lányáért reszkető, az uralkodást már tehernek érző apa, a fekete lovag ravasz hozományvadász, a királylány szerelmes teenager és a címadó Bajaja herceg szellemes, céltudatos, szeretetreméltó mai gyerek. A nagyszámú alkotó közül ki kell emelni a kosztümtervező V. Brechovskyt, aki pl. a mese háromfejü sárkányát olyan ügyesen készítette el, hogy az premier plánban sem illúzióromboló, ami nagy tett, mert a legtöbb drága szuperfilmben szereplő „ősállatok“ kimondottan gúnyos kacagásra szokták ingerelni a publikumot. EGY KEDVES CSALÁD A film központi problémája, az egész modern világ keserű gondja - a lakáskérdés. Hogy milyen nehéz ügy ez, azt mutatja be Emmy, a még mindig kívánatos nagymama és nagyszámú családjának példája. Emmy asszony még maga is szeretne boldog lenni, szerelmi téren is. Lánya, Gitta, féltékenyen őrzi tőle férjét. Zsuzsi lánya viszont ravasz trükkökkel akarja távol tartani a család tagjait, mikor szerelmesével szeretne egyedül lenni. Ilyen körülmények között a szűk lakásban állandó a veszekedés, a féltékenység, a pletyka. Ekkor jelenik meg mint mentőangyal egy nagy vállalat vezetője. Bejelentik, hogy a házhelyet megveszi a gyár és a lakók más lakást kapnak. A család fellélegzik. Hogy végre minden tag külön lakáshoz jusson, Emmy formálisan feleségül véteti magát a vállalat naiv vezetőjével, Zsuzsa pedig sietve házasságot köt a színiiskola diákjával. A kis lakásba tehát még új tagok ékelődnek be. A konlliktusoknak nincs határa, és a végén kisül, hogy szó sem lehet új lakásról, mert a gyár csak öt év múlva kezd el építkezni. A népes családi kör: Tolnay Klári, Kállai Ferenc, Lendvay Kati, Bárdy György, Garas Dezső, Pásztor Erzsi, Maros Gábor mint jó színészek, teljesen beleélik magukat a szituációba. SIMKÓ MARGIT Ml AZ ON VÉLEMÉNYE Csak jót írhatok Örülök annak, hogy megírhatom a véleményemet annál is inkább, mert én a kezelőorvosaimról csak jót írhatók. Három évvel ezelőtt 5 hétig voltam a salai (Vágsellye) kórházban a gynekológián, ahol dr. Vojteáák és a többi orvos lelkiismeretesen ápoltak, örültek annak, amikor látták, hogy már gyógyulófélben vagyok, pedig jóindulatukat nem pénzzel vásároltam még. Nem tudom elhinni, hogy legyen olyan orvos, aki 500.•— koronát várjon el egy betegtől. Szerintem az orvos legnagyobb jutalma a beteg gyógyulása. Nem is tudom önfeláldozó munkájukért hogyan fejezzem ki hálámat. Néhány éve Bratislavában az endokrinológiai állomáson dr. Németh volt a kezelőorvosom. Lelkiismeretes munkájáért úgy megszerettem, mint a többi páciensek, ö sem fogadott el soha semmit, örült, hogy gyógyultan távozhattam. A férjemnek is hasonló tapasztalatai vannak. Kezelték Trnaván és Zvolenban a kórházban és mindkét helyen a leggondosabb ápolásban részesült, pedig beszélgetni is nehezen tudott velük, mert nem jól beszél szlovákul. És a sládkoviéovói (Diószeg) kórház orvosait sem hagyhatom ki az elismerésből, ahol édesanyám három hónapig feküdt. Kívánom, hogy nagyon sok olyan orvos legyen hazánkban, mint akikkel én találkoztam, akik önzetlenül hivatásuknak élve adják viszsza a betegek egészségét. Egy hálás asszony Hálásak lesznek a betegek Nagy községben lakom, elég távol a legközelebbi kórháztól és bizony megtörténik, hogy valakinek sürgős orvosi kezelésre van szüksége a délutáni, vagy késő esti órákban. Három orvosunk is van, de senki sem meri őket zavarni munkaidő után, mert már többször nemtetszésüket nyilvánították ki ilyen esetben. Pedig a járási székhelyről nagyon nehéz mentőt kapni és van eset, hogy nem késhet az orvosi beavatkozás. Sok panaszról hallottam az orvosi rendeléssel kapcsolatban, és amikor egy nyilvános összejövetelen megpróbáltam előhozni, hogy mi is emberek vagyunk, akkor nem volt aki hozzá mert volna szólni. Én javasolnám önöknek, hogy észrevétlenül figyeljék meg, mi is megy végbe egy orvosi rendelőben és ott azt hiszem meg is tudják a betegektől, akik egymáát közt beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, hogy milyen a helyzet. Még egy probléma van, amit szintén meg lehetne jóakarattal oldani. Faluhelyen nincs aki például szombati napon injekciót adna a beteg gyermeknek. Ha az anyukák nem akarnak a városba beutazni, akkor végig kell járniuk a falut, hogy vajon melyik egészségügyi nővér lesz majd szíves a lakásán injekciót adni. Ügy gondolom, hogy ahol több egészségügyi dolgozó működik, mint például a községünkben levő szép nagy orvosi rendelőben, ott nem lenne lehetetlen megoldani, hogy valaki közülük szombatonként egy-egy órás szolgálatot tartson. A felvetett problémák engem közvetlenül nem érintenek. De úgy gondoltam, hozzászólok én is, és ha lapunk segítségével ezen a téren némi javulás állna be, hálásak lesznek a betegek. D. F. Kelet-Szlovákia
