Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-25 / 13. szám
mosolyóért. Júlia néni valóban olyan, mint amilyennek évek hosszú során át megmarad az első tanító néni a gyermek, de még a felnőtt emlékezetében is: Halk szavú, kedves, örökké mosolygó, türelmes és megértő. — A kis elsősök csaknem úgy tartoznak hozzám Is, mint édesanyjukhoz, — mesél védenceiről a tanító néni. — Bizalmasak, ragaszkodók, szeretetre, biztatásra vágynak, féltékenyek egymásra, mint odahaza a testvérek. A kis Koczián Ildikó a minap véletlenül úgy szólított meg: anyukám. De olyan is volt már, aki nagymamának nevezett. Főleg ilyen „tévedések" alkalmával érzem, elértük a célunkat. A gyerekek megszeretik az Iskolát, hamar kialakul о jó közösség. Az év elején volt egy kis epizódom: Molnár Józsika, a cigány származású fiúcska, szeptember második napján kisírt szemmel foglalta el helyét az Iskolapadban. Az édesanyja állt mellette, aki hasztalan vigasztalta a fiát. Megkérdeztem, mi baj történt, s erre a gyermek hangos sírásba tört ki: tanító néni, csak most az egyszer tessék haza engedniI ... így kezdte Molnár Józsika az iskolai életet. Azóta: megszerette a meséket, megismerte a betűket, számokat, jó barátra talált az osztályban, nem hiányzik ok nélkül... A férj, Danczi Béla a 6—9 évfolyamokban végzi az anyanyelvi oktatást. Szigorú őre a szép, magyar nyelvnek. És az eredmény sem marad el: Tevékenysége során tanítványai közül több tehetséges szavaló nevét ismerhettük mór meg országos viszonylatban is. Már az első osztályosok is jól ismerik Béla bácsit, mert ha az Iskolában, vagy akár az utcán találkozik velük, mindig van hozzájuk egy-két kedves szava, kérdése. Júlia néni néha féltékeny is, mert úgy körülveszik gyerekei a férjét, mintha legalábbis őhozzá tartoznának. Mire fölkerülnek a magasabb évfolyamokba, a tanító bácsi már mindegyiküket Ismeri. De Júlia néni sem feledkezik meg volt tanítványairól. Továbbra is érdekli őt, hogyan tanulnak, mi történik velük, milyen pályát választanak. így aztán az iskola volt növendékeiről úgy beszélgetnek egymás között, mint saját gyermekükről. Büszkék eredményeikre. Pontosan tudják, hogy Jánosi Éva, Szedmák Ilona, Éder Péter, Cőcze Iván orvos lett, hogy Csekey Rózsa, Köllő András, Varga Éva, Csekey Lajos, Kovács Zsuzsa pedagógusok, Král Ernő, Szabó János mérnök, Tóth János operaénekes, Tóth Mari színművészetet, Klelszner Gábor orvostudományt tanul külföldi egyetemen ... Persze a végzős diákok hosszú névsorából ez csak egy kis töredék - -A lelkiismeretes nevelő munka mellett régen még a kultúrmunkára is jutott idejük. Most, hogy a dalárda nem működik, több idő marad a saját kedvtelésükre. No meg a nagymamának özv. Kanyicska Sándornénak is köszönhetik a szabad időt, aki nagyon sokat segít a háztartásban, a napi munkában. A két nagy gyerekkel is egyre több a gond. Béla ugyan még nem döntött, mi szeretne lenni, egyelőre csak a sport érdekli. Jutka azonban már régóta mondogatja, hogy a régészet érdekli, bár előbb még az érettségivel kell megbirkóznia ... így, szünidőben, néhány napra becsukódik az iskola kapuja. Ha a pihenés ideje alatt több idő is jut a családra, egyéni kedvtelésre, az iskolai problémákat mégsem lehet kirekeszteni a magánéletükből. Húsz év után ez már olyan természetes mindkettőjük számára, hogy másképpen nem is tudnák, nem is akarnák csinálni. Iád. Van közöttük nagymama, nagyapa, édesanya, meg unokák is. A legfiatalabb olvasók hét év körüliek, aztán Iskolások, gimnazisták, háztartásbeli asszonyok, dolgozó édesapák, a legidősebbek pedig fehér hajú, szemüveges nagymamák, nagypapák. Kató néni kitűnő szervezésének, munkaszeretetének tulajdonítható az is, hogy nem feledkeznek meg márciusról, a könyv hónapjáról egyetlen évben sem. Hogy kiállítást rendez a legújabb könyvekből, mindenki Ismerje, mivel gyarapodott a könyvtáruk ... hogy telt ház van egy-egy irodalmi, írói esten... hogy a fiatalok szívesen járnak a könyvtárba, ez is mindennapi életükhöz tartozik ... A könyv szeretete az egész családban él. A férj, Méry Andor csaknem minden könyvet elolvasott már, ami a könyvtárban található. Kedvtelésből, segítségből ő vezeti a nyilvántartást... A hat gyermek mind rajongásig szereti a könyvet, egyik-másik kitűnő szavaló is. A falu lakossága azonban más oldalról is szereti és tiszteli Kató nénit. Dt éve a helybeli Iskola szülői munkaközösségének elnöke, és ugyanannyi ideje a rohovcei (Szarva) kilencéves alapiskola szülői munkaközösségének is elnöke. Amolyan összekötő híd az övé. Híd a pedagógus és a szülő között. De úgy is mondhatnám: pedagógus és szülő egy személyben. Fiatal korában tanítónő szeretett volna lenni. Több éven át tanított is. Aztán jöttek a gyerekek, hat egymás után. Nem tudott tőlük dolgozni, ennyi gyereknek szüksége van édesanyára a nap minden órájában. De mint hat gyermek anyja, a szülői munkaközösség elnöke, a nőszövetség helyi szervezetének aktív tagja és a falusi könyvtár vezetője — fontos nevelő feladatot végez. Komolyan, átérezve teszi, Mint aki tudja, a munka, az élet csak úgy szép, ha szükségszerű. Segíteni akar a gyerekeknek, hogy megfelelő buszjáratuk legyen Nagyszarvára, ne legyen túlzsúfolva a busz, mert fáradtan érkeznek az iskolába ... ne késsenek egyetlen óráról sem. Tavaly, amikor a nagyszarvai tanulók szép, új iskolát kaptak, a legtöbbet a sárosfai asszonyok segítettek abban, hogy mielőbb beköltözhessenek az új épületbe. De itthon, a faluban is van dolga a szülői munkaközösségnek. A sárosfal gyerekek mesedélutánt rendeztek nemrég, ebben a szülők is sokat segítettek. Szeretnék, ha nyáron kirándulni mennének a gyerekek, hogy megismerjék hazánk szép és nevezetes tájait, amit eddig csak térképről ismertek. — A mi falunk szereti és tiszteli a tanítóit, — mondja Kató néni. Bízunk bennük, segítjük őket. Nevelni csak így érdemes. Szülők, nevelők együtt. Közős büszkeségünk, hogy kis falunkban ma már egészen természetes, hogy évente 8—10-en érettségiznek, hogy a koJicei (Kassa) Gépipari Technikumban tanúinak gyerekek, hogy pedagógusok lettek, hogy filológust és szociológust is neveltünk ... Kató néni büszkeséggel beszél a pedagógusok lelkes munkájáról, a falu eredményeiről. Álló Ferenc, a hnb elnöke pedig ugyanilyen elismeréssel beszél Méryné munkájáról. — Nyolc évvel ezelőtt Jöttek Méryék a községünkbe. A véletlen hozta őket Ide. Ma már úgy élnek közöttünk, mintha itt is születtek volna mindannyian. Egyszerűen: nélkülözhetetlen a munkájuk. mond csak, fiatal évei még sok alkalmat adnak neki a bizonyításra. Az első, legnehezebb dolgon már túl van. Megismerte' a falut. Jó kapcsolatban von a szülőkkel, ismeri otthoni környezetüket, életmódjukat, tudja, kinek miben kell segíteni. A falu pedig befogadta a tanftó nénit. Ma már a nevén szólítják, nem azt mondják: az új tanító néni vagy az idegen tanító néni. Jelenleg a kilencedikesek osztályfőnöke Czulka Tiborné. A kamaszkorú, megváltozott gyerekekkel sok baj van ilyenkor. Ezt a szülők is érzik, hiszen nem egy édesanya tanácstalanul áll a tanító néni elé: ml történt a fiammal, nem ismerek rá... az én fiam szerény, szófogadó gyerek volt, most meg nem lehet vele bírni ,. Semmi baj anyuka, ez csak életkori jelenség, amin minden egészséges fiú, leány átesik. Csak éppen többet kell most velük törődnünk.., A fiatal tanító néni komoly beszélgetésbe bocsátkozik a szülőkkel ... El is járnak a szülői értekezletre rendesen. Am most a kilencedik osztály befejezése előtt, a pályaválasztáskor, nem elég csak a szülői értekezleten, meg az utcán, üzletben váltott pár szó. Ilyenkor az osztályfőnök megkettőzi a családi látogatások számát, hogy pontosan tudja, melyik gyermeknek miben keli segítenie. A kora délutáni órákban Berkesékhez látogattunk el, ez alkalommal közösen. Az édesapa rokkant, az édesanya csak idénymunkát tud végezni a szövetkezetben. A zsúfolt, kétszobás lakásban öt gyermek él a szüleivel, ebből négyen helyben Járnak Iskolába. Béla kilencedikes, róla van szó elsősorban. Nem probléma, hiszen a Berkes-gyerekek mind szorgalmasak és kitűnő tanulók, de jó, ha erről nemcsak a tanulókönyvecske tanúskodik, hanem a szülő-osztályfőnök személyes jó kapcsolata is. Béla a nltrai gimnázium magyar osztályába jelentkezett. Az anyuka ugyan megkérdezi, hogy nem volna-e nagyobb kedve szakiskolába menni, de nem szegi kedvét a gyereknek. — Magadnak tanulsz, — mondja fiának Berkes néni, — ha ahhoz van kedved, mi szívesen segítünk. — Aztán megmutogatja a falra akasztott diplomákat és érmeket, amelyeket a különféle sportversenyeken szerzett. A hangjában egy kis büszkeség van, de talán ugyanannyi aggodalom Is. A tanító nénitől vár biztatást, őszinte, segítő szót: — Nem megy ez a sok gyakorlás, meg verseny a tanulás rovására? Tetszik tudni, Ilyenkor a végén ... nem szeretném, ha éppen most... — Hát, nem is szabad. JA sport Béla kedvtelése, Öröme telik benne, de csak addig foglalkozhat vele aktívan, amíg valóban nem megy a tanulás rovására. Erre mi vigyázunk, Berkes nénil — Milyen jó, hogy a tanító néni már nem idegen a falubanI Mindent elmondhatunk neki, bizalmasan, őszintén. A szülői látogatás kicsit hosszúra nyúlt. Ha ma már nem is folytatja, de holnap, holnapután más-más ajtón kopog be és mindenütt kedvesen fogadják a váratlan vendéget. Hiszen a gyerekek érdekében fáradozik. Elintézni valójc mindig akad. — Kucseráékhoz is sürgősen el kel mennem — tervezgeti az osztályfőnök — mert János nem tudott még dönteni gimnáziumba megy-e vagy szakmát tanul ... Együdt Erzsi betegség miatt sokat hiányzik, segíteni kell, hogy ne maradjon le a tanulásban ... Lieszkovszky Ilona óvónő szeretne lenni, meg kell a szülőkkel is beszélni, hogyan készüljön a felvételire ... A problémák sora végtelen. és csak az tud valóban segíteni, aki elkötelezte magát a falu életével, a pedagógus hivatással. Az oldalt írta és összeállította: D. Megyeri Andrea
