Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-25 / 13. szám
* HIVATÁ S „Szerencsés az a tanuló, aki lelkiismeretes tanító kezébe kerül“ i. A. Komensky Március 28-án, Ján Amos Komensky születésének napján ünnepeljük hazánkban a taniták napját. Komensky, vagy ahogyan a világ ismeri, Comenius, a pedagógiai tudományok megteremtője, a nemzetek nagy tanítója volt. Korában, közel négy évszázaddal ezelőtt olyan pedagógiai rendszert alkotott, amely mindmáig neveléstudományunk alapjául szolgál. Forradalmi változásokat hozott a pedagógia történetébe. Iskolareformjában az általános, kötelező oktatás bevezetését sürgette, amelyben minden gyermek vagyoni, rendi és nembeli különbség nélkül sajátíthatja el a tudomány alapjait. Sikraszállt a nők oktatása mellett is. Meggyőződéssel hirdette, mert tisztán látta, hogy csakis az anyanyelven végzett oktatással lehet a tanulók értelmét, gondolkodását eredményesen fejleszteni. Iskolarendszerének haladó hagyományait mindmáig ápoljuk, tiszteletben tartjuk. Komensky nevéhez fűződik az iskolai év, a vakáció, a közös iskolai munka gondolata is. Arra int, hogy a nevelői, pedagógiai hivatást tartsuk a legnemesebb, legszebb hivatásnak: „olyan kitüntetésnek, amihez fogható nincs még egy a nap alatt". К ö z ö s E N i I & о LL A tavaszi szünetben kerestük fel Danczi Bélát és feleségét, Júlia nénit, a Levicén (Léva) és környékén ismert pedagógus házaspárt. Meg sem lepődtek azon, hogy még a szünidőben is iskolai, nevelési problémákról szeretnénk beszélgetni. A hosszú évek során ezt már megszokták. Mert ahol a férj is, feleség Is tanftó, ott ez egészen természetes. A lakás hangulata is hivatásukról tanúskodik: könyvek hosszú sora a polcokon, lexikonok, szótárak, lemezek, a falon tablóképek, emléktárgyak hálós tanítványoktól. *' Egy kis faluból indultak el mindketten, két évtizeddel ezelőtt. Összekötötték az életüket, még a munkájuk, hivatásuk is ugyanaz lett. Huszonegy éve végzik az oktató-nevelő munkát. Ebből tizenkilenc éve a levicei (Léva) kilencéves alapiskolában tanítanak. Különböző korú gyerekeket, más-más módszerrel, de közös cél érdekében. Júlia néni a legkisebbeket tanítja a betűtevés, a számolás komoly tudományára. Meg aztán némelyik gyereket az első osztályban kell megtanítani arra is, hogy hangosan, értelmesen köszönjön, ne rágja a körmét, rendszeresen tisztálkodjon, tisztán tartsa a ruháját... Az apró gondok mellett Júlia néninek sok igazi élménye, öröme is telik munkájában. Hiszen a kis elsősök a legragaszkodábbak, a leghálásabbak a tanító néni minden kedves szaváért, biztató KÖLCSÖNÖS BIZALOMMAL A hét utolsó napján minden embernek sietős az útja hazafelé. Az egész heti munko után jólesik a pihenés, a kikapcsolódás, és végre együtt lesz a család. Méry Andornét azonban hiába keresném otthonában. Péntek délután a falu könyvtárában található. Ez a legalkalmasabb kölcsönzési időpont, mert az emberek szombat—vasárnapra viszik a legtöbb olvasnivalót. Blatná na Ostrove (Sárosfa) népkönyvtára jó vezetőre talált hét évvel ezelőtt. Ki hitte volna akkor, hogy egy hatgyermekes édesanyának jut majd ideje és főleg lesz akarata a könyv megszerettetéséhez, hogy ilyen kis könyvtárnak néhány éven belül országos hírt szerezzen. Országos hírt, mert Méry Andorné vezetésével fokozatosan jutottak el a legnagyobb elismerésig. 1967-ben járási versenyt nyertek, a következő évben kerületi viszonylatban lettek az elsők, 1969-ben már oszágos elsőbbséget szereztek. Es 1971-ben elnyerték a példás könyvtár kitüntetést. Méry Andorné amolyan jó gazdasszony módjára osztja be a könyvvásárlásra kapott pénzt. Úgy gazdálkodik vele, mintha magának vásárolna. Megfontoltan, minden családtag igényének megfelelően. Mert a könyvtár 136 törzstagja olyan mint egy csa-MÁR NEM Amíg az úton megyünk, nincs is időnk beszélgetni. Jobbról, balról köszöngetnek az emberek, meg is szólítják a tanító nénit: Benézek majd az iskolába a fiam miatt ... köszönöm, hogy elintézte a lányom felvételi papírjait ... Régen láttam, tanító néni ... A gyerekek is hangosabban, bátrabban köszöntenek, hiszen ilyenkor a szigorú tanítónő mosolygós arcú, barátságos néni az utcán ... IDEGEN Kíváncsi voltam, vajon találkozunk-e valakivel, aki nem köszön ismerősként felénk. Nem tudom, véletlen volt-e, mert nem akadt ilyen ember. Pedig Vefky Cetín (Nagycétény) hosszú utcáin ■Sok szülővel találkoztunk. Mindenki ismeri, és most már azt is tudom, tiszteli és szereti Czulkáné Sándor Cecília tanítónőt. Néhány évvel ezelőtt még azt sem tudta Czulkáné, hogy ez a falu merre található. Kisvárosból került a nitrai Pedagógiai Főiskolára, matematika—fizika szakot tanult. Már főiskolás korában egvre többet gondolt arra, hogy letelepszik egy kis faluban, és igazi „fáklya" munkát végez. Elhatározását valóra váltotta. Kilenc évvel ezelőtt jött a nagycétényi kilencéves alapiskolába, önmagáról nem szívesen beszél, annyit
