Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-03-25 / 13. szám

— Törzshojlítós kétszer jobbra! Egy, ... kettő, egy ... kettő ...! A karok magasba lendülnek. Az előtornázó és egyben a vezényszavakat pattogtató fiatalasszony nem kímélheti a hangját, mert ót kell hogy hatol­jon a hatalmas, zajos munkatermen. Egyik másik derék már nehezen engedelmeskedik, a jobbra­­balra hajolgatás csak annyira sikerül, amennyire izmaik rugalmasságától telik. Frissítő torna folyik a cipész-varrógépek mellett. Eleinte nem ment minden a legsimábban: — „Tor­názom én otthon eleget!", meg hogy: — „Nem elég torna nyolc órát a gép mellett ülni?” — Vo­nakodtak az asszonyok és lányok. Később azonban rájöttek, hogy torna után frissebbek, mozgékonyab­bak, vidámabbak lettek. Már maguk kérték az egy időre abbahagyott frissítő torna folytatását. A partizánskei „Augusztus 29" cipőgyár varró­termében vagyunk, a „235-ös szocialista munka­műhely" munkakollektívájának togjai között, akik a rövid torna után ismét hozzáfogtak a cipőfelső­rész varrásához. A kollektíva vezetője: Sídonia Kosová. Műhely­­vezető: Polácek Aladár. A varrórészleg mesternője: Margita Pavliková. A kollektíva tagjainak száma: 72, ebből 52 nő. 1965-ben nyerték el a „Szocialista munkaműhely" címet, amely azóta még jobb munkára kötelezte a munkabrigád dolgozóit. A jó munkaviszony, a tervek állandó teljesítése meghozta gyümölcsét, mert 1971-ben a kollektíva dolgozói egymás után háromszor nyerték el „Az üzem legjobb kollektívá­ját címet. Hazánk felszabadulásának 25. évfordu­lója tiszteletére olyan felajánlást tettek, amely már nemcsak a műhely, hanem az egész gyár gaz­dasági tervének túlteljesítésében is nagy segítséget jelentett. Felajánlották, hogy műhelyükben naponta 200 pár cipőfelsőrész készítésével növelik az előírt tervet, és munkafegyelemmel, a munkamódszer pontos betartásával csökkentik a selejtet. És ez is sikerült. 1971-ben elnyerték „A felszabadulás 25. év­fordulója kollektívája" címet és a velejáró pénz­jutalmat. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásá­nak 50. évfordulója emlékére és a XIV. párt­­kongresszus tiszteletére hét hónap alatt 5480 pár cipővel készítettek többet. A „Ne dolgozz rosszul" üzemi akcióban 19 121 koronát takarítottak meg. A kollektíva tagjai havonta 50 brigádórát dolgoz­tak le a munkahely síépítésében. Az 1971-ben elért jó eredményért a kollektíva tagjai közül kitüntették Margita Pavlíkovát, Anna Fejárovát és Antónia Moskovát. Ez év második felében pedig a varróműhely egész kollektívája el­nyerte „A legjobb varrórészleg" kitüntetést. A munkabrigád tagjai további jó munkájukkal akarják bizonyítani, hogy az eddig elért eredmé­nyeket valóban kiérdemelték, és a „Szocialista munkaműhely" címet az 1972-es évben is meg akarják tartani. Az említett munkabrigád csak egy az üzemben megalakult 478 közül. Ezenkívül még 892 egyéni felajánlás biztosítja a gyár 1972-re elő­írt munkatervének és a XIV. Pártkongresszus felada­tainak pontos teljesítését, amely 2 600 000 pár cipő­vel jelent többet az előző évi termeléshez viszo­nyítva. NEM MÚZEUM - CSAK MINTATEREM Csatokkal, fűzővel, díszgombokkal díszített, göm­bölyű orral, szögletes orral, lapos és magas bot­­sarokkal gyártott cipők sorakoznak egymás mellett. Anyaguk bőr, lakk, velúr, műanyag. Az olcsóbb / 4// MUNKABRIGAD Csizmák minden mennyiségben Ilyen korszerű műhely­ben öröm a munka strapacipőktől a sok ember erszényéhez mérten igen drága luxuscipőkig a lábbelik ezrei készülnek a partizánskei cipőgyárban. Pontosabban 1300 pár naponta. Szlovákia legnagyobb cipőgyárának ter­mékeit nemcsak hazánk vásárló közönsége ismeri, hanem a külföld is. Sokat exportálunk különösen a Szovjetunióba, amely hazánk legnagyobb keres­kedelmi partnere. A gyár termékeit bemutató munkateremben van miben gyönyörködni. Először is a színekben. Talán nincs a színskálának olyan árnyalata, amellyel itt ne találkozhatnánk. A papucsoktól, a nyári szandá­lokon, sportcipőkön keresztül a legújabb fazonú csizmákig mindent megtalálunk a terem üveg­­szekrényeiben és polcain. De senki ne gondolja azt, hogy ez esetleg cipőmúzeum. Nem, nem az, mert az aránylag fiatal gyárnak a termékei, — 1948-ban indult el a fejlődés útján —, a divat szeszélyei ellenére sem számítanak még múzeumi ritkaságnak. A lábbeli 6000 éves múltjából rövid idő az a pár évtized, amelynek divatjával, esetleg divathóbortjai­val ebben a gyárban megismerkedhetünk. Ezek a cipők itt készülnek a gyár üzemeiben, a vállalat 12 000 dolgozójának munkájával. A dolgozók 65

Next

/
Thumbnails
Contents