Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-25 / 13. szám
gondjain is, hogy egyre nagyobb mértékben használhassák fel képességeiket és szakmai tudásukat a hivatásukban, érvényesülhessenek a munkájukban. Röviden így foglalható össze a járás vezetőinek ünnepi köszöntője. Érezni lehetett megfontolt, józan szavaik mögött az őszinte szándékot, hogy a galántai járásban minden lehetőt elkövetnek a lakosság boldogulásáért, a családok elégedettségéért, a nők, az ifjúság életének harmonikus kiteljesedéséért. Ez a szándék nyilvánult meg abban az újszerű ötletben is, hogy az ünnepi beszédek elhangzása után az egybegyűlteket kötetlen beszélgetésre kérték fel, mintegy kihasználva az alkalmat a problémák megvitatására, az esetleges javaslatokra, a bírálatok meghallgatására. A beszélgetés meg is valósult — kezdeti sikernek könyvelhető el, amely bizonyára hasznos gyakorlattá válik. A közvetlen, de mégis ünnepi légkörben lezajló nagygyűlés fényét, hangulatát emelték a szovjet elvtársnők, valamint a pardubicei járás asszonyai részéről elhangzott meleg hangú köszöntők, és nem utolsósorban a kulturális műsor, amellyel a Dőlné Saliby-i (Alsószeli) nőszövetségi tagok énekkara, azonkívül a kedves és tehetséges galántai kisiskolások örvendeztették meg az egybegyűlteket. És amikor a kicsinyek szétszaladtak a tágas teremben, hogy minden jelenlevő nőnek piros szegfűt nyújtsanak át, az olyan volt, mintha apró tenyerükből dobogó, piros szívecskéjükét nyújtották volna át: vigyázzatok rá nénik, jövendő életünk a ti kezetekben is van. LÖRINCZNÉ G. OLGA PIROS SZEGFŰK Jegy®ben A nemzetközi nőnapot megelőző héten sok szívélyes meghívást hozott szerkesztőségünkbe a posta. Olvasóink, barátaink, ismerőseink kérték, vegyünk részt a járásukban, községükben, üzemükben rendezett ünnepi összejövetelen. Köszönjük a megtiszteltetést, szívesen ott lettünk volna mindenütt, ahová szeretettel meghívtak bennünket, de sajnos mindenhol nem tudtunk jelen lenni. Csak oda jutottunk el, ahová más, hivatalos utunk közben volt érkezésünk, de bizonyosak vagyunk abban, hogy mindenütt olyan lelkesen készítették elő a nemzetközi nőnap ünneplését, mint azon a néhány helyen, ahol riportereink megfordultak. HüSPODÁRSTVA Együtt volt a falu apraja nagyja Az erdőgazdaság dolgozói a safarikovoi (Tornaija) Central étteremben ünnepeltek Egy olyan mammut-gyárban, mint a Nővé Zámky-i (Ersek■ újvár) Elektrosvitben megle- HüHaHHhetősen nehéz megoldani a nőnapi ünnepséget, mert még a nagy tanácsterem falai sincsenek gumiból, hogy kitágulva egyszerre fogadhassák be a gyár 1900 munkásnőjét. így hát az ünnepséget „műszakosán“ kellett megoldani. A fő ünnepség március 8-án zajlott le a nagyteremben. Ezen megjelentek a gyár összes asszonyát, lányát képviselő mesternők, egy-egy részleg vezetői, az adminisztrációs és a technikai részleg vezetői, és a már nyugdíjukat élvező munkásnők is. Az üzem vezetősége, az üzemi pártós társadalmi szervezetek funkcionáriusai meleg szavakkal méltatták a gyár nődolgozóinak munkáját, szerényen elhallgatva azokat az intézkedéseket, melyekkel már eddig is megkönnyítették munkásnőik életét. Pohárköszöntők helyett a gyár védnöksége alatt álló iskolák diákjai értékes kulturális műsorral fejezték ki hálájukat, mert van is miért: a gyár valóban hathatósan segíti a tanulók gyakorlati képzését. Az elhangzott üdvözlő beszédek után az üzemi nőszervezet elnöknője, Hla-Két nappal a nemzetközi nőnap előtt érkeztünk Safárikovóba (Tornaija), de már akkor is érződött az ünnepi hangulat. A cukorkaüzletek előtt sorban álltak, a virágüzletet nem lehetett megközelíteni, az illatszerüzletek pultjainál felsorakozott a férfinem apraja-nagyja. A művelődési ház nagyterme vasárnap délutántól szerda estig szinte szünet nélkül üzemelt. A nőnapi rendezvények egymást követték és mindig zsúfolásig megtelt a ház. A sok lelkes szereplő közül nehéz lenne kiemelni egy-egy személyt vagy megnevezni egy csoportot, amely fellépésével még szebbé tette a nőnapot. A pedagógusok szervezésével a szereplők szívük melegét vitték a nézőtérre. Ugyanaz a hangulat fogadott két kis faluban, Niiná és VySná KáloSán (Felső- és Alsókálos) is. A szerény kultúrházban, amely a felszabadulás előtt iskola volt, alig lehetett kinyitni az ajtót. Jóval a kulturális műsor megkezdése előtt ott szorongott a falu apraja-nagyja. Azt láttuk, éreztük, hogy itt, ebben a dombokkal körülzárt kis világban sokkal meghittebb, családiasabb a hangulat, mint a városokban. Ajándékok, virágok mindenütt, amerre néztünk. A helyi földművesszövetkezet ajándékát kemény, kidolgozott kezek szorongatták, miközben felcsendült az örökszép gömcri népdal és sokszínű népviseletben táncoló gyermeksereg töltötte be a színpadot. A múlt és jelen találkozott a jelenetekben és versekben és nehéz lenne megmondani, mi tetszett a kétórás műsorban a legjobban. Az ünnepség végén több szülő arra kért, hogy az ő nevükben is köszönjük meg a falu négy tanítónőjének és Hubai István igazgatónak a szép műsoros estet. GÁL ETA híiiuti ш Ш11Ш váéková elvtársnő (köszönte meg a méltatást s egyben a szép figyelmességet ' — a virágot és az abroszokat — amivel a gyár megajándékozta asszonyait. A nőszövetség járási bizottsága ezeket az ünnepi pillanatokat szemelte ki arra, hogy képviselője átnyújtsa az üzemi nőszervezet jó munkájáért adományozott emlékplakettet. Az ünnepség csattanójára azonban már odakint az utcán került sor. Magnusková Alibeta és még két munkatársa kisértek el az állomásra. Útközben éppen a férfiak voltak azok, akik megjegyezték: őszintén szólva a városi nemzeti bizottság végre megcsináltathatta volna a gyárhoz vezető utat, legalább a hídon át, hogy asszonyainknak ne kelljen munkába menet bokáig sárban cuppogniuk! Láng Sva ÄH ltalános vélemény volt a Slovenská kni- I ha nemzeti vállalat dolgozói között, hogy : így, ilyen kellemes környezetben, ilyen I vidáman még nem ünnepelték meg a a nemzetközi nőnapot. Valóban jó ötlet volt az üzemi szakszervezeti bizottság mellett működő nőaktíva részéről, hogy a bratislavai Tatra revűben rendezték meg az ünnepséget, mert a kultúrált, szép környezetben a meghívottak ténylegesen vendégnek érezhették magukat. Másrészt mindjárt alkalom és hely is adódott a kulturális műsor számára, amellyel a szakszervezet kedveskedett nőalkalmazottainak. A Zerge hegyi csárdából ismert kitűnő Csóka népi zenekar muzsikája, valamint a rádió műsorán gyakran szereplő Zemlová—Ing. Mlsna kettős Trnava-környéki nyelvjárásban előadott vidám jelenetei jól szórakoztatták az egybegyűlteket. A nőnapi ünnepi beszédet Vojtech Hódul elvtárs, a Slovenská kniha üzemi pártszervezetének elnöke mondta el, méltatva és méltányolva a könyvesboltokban és a vállalat egyéb részlegein, különböző beosztásokban dolgozó nőalkalmazottak érdemét az elért eredményekben. — lgo —
