Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-03-25 / 13. szám

gondjain is, hogy egyre nagyobb mértékben hasz­nálhassák fel képességeiket és szakmai tudásukat a hivatásukban, érvényesülhessenek a munkájuk­ban. Röviden így foglalható össze a járás vezetőinek ünnepi köszöntője. Érezni lehetett megfontolt, jó­zan szavaik mögött az őszinte szándékot, hogy a galántai járásban minden lehetőt elkövetnek a la­kosság boldogulásáért, a családok elégedettsé­géért, a nők, az ifjúság életének harmonikus ki­­teljesedéséért. Ez a szándék nyilvánult meg abban az újszerű ötletben is, hogy az ünnepi beszédek elhangzása után az egybegyűlteket kötetlen beszélgetésre kér­ték fel, mintegy kihasználva az alkalmat a problé­mák megvitatására, az esetleges javaslatokra, a bírálatok meghallgatására. A beszélgetés meg is valósult — kezdeti sikernek könyvelhető el, amely bizonyára hasznos gyakorlattá válik. A közvetlen, de mégis ünnepi légkörben le­zajló nagygyűlés fényét, hangulatát emelték a szovjet elvtársnők, valamint a pardubicei járás asszonyai részéről elhangzott meleg hangú kö­szöntők, és nem utolsósorban a kulturális műsor, amellyel a Dőlné Saliby-i (Alsószeli) nőszövetségi tagok énekkara, azonkívül a kedves és tehetséges galántai kisiskolások örvendeztették meg az egy­begyűlteket. És amikor a kicsinyek szétszaladtak a tágas teremben, hogy minden jelenlevő nőnek piros szegfűt nyújtsanak át, az olyan volt, mintha apró tenyerükből dobogó, piros szívecskéjükét nyújtot­ták volna át: vigyázzatok rá nénik, jövendő éle­tünk a ti kezetekben is van. LÖRINCZNÉ G. OLGA PIROS SZEGFŰK Jegy®ben A nemzetközi nőnapot megelőző héten sok szívélyes meghívást hozott szerkesztőségünkbe a posta. Olvasóink, barátaink, ismerőseink kérték, vegyünk részt a járásuk­ban, községükben, üzemükben rendezett ünnepi össze­jövetelen. Köszönjük a megtiszteltetést, szívesen ott let­tünk volna mindenütt, ahová szeretettel meghívtak ben­nünket, de sajnos mindenhol nem tudtunk jelen lenni. Csak oda jutottunk el, ahová más, hivatalos utunk közben volt érkezésünk, de bizonyosak vagyunk abban, hogy mindenütt olyan lelkesen készítették elő a nemzet­közi nőnap ünneplését, mint azon a néhány helyen, ahol riportereink megfordultak. HüSPODÁRSTVA Együtt volt a falu apraja nagyja Az erdőgazdaság dolgozói a safarikovoi (Tornaija) Central étteremben ünnepeltek Egy olyan mammut-gyárban, mint a Nővé Zámky-i (Ersek­­■ újvár) Elektrosvitben megle- HüHaHHhetősen nehéz megoldani a nőnapi ünnepséget, mert még a nagy tanácsterem falai sincsenek gumiból, hogy kitágulva egyszerre fogadhassák be a gyár 1900 munkásnőjét. így hát az ünnepséget „műszakosán“ kellett meg­oldani. A fő ünnepség március 8-án zajlott le a nagyteremben. Ezen megjelentek a gyár összes asszonyát, lányát képviselő mesternők, egy-egy részleg vezetői, az adminisztrációs és a technikai részleg vezetői, és a már nyugdíjukat élvező munkásnők is. Az üzem vezetősége, az üzemi párt­ós társadalmi szervezetek funkcionáriu­sai meleg szavakkal méltatták a gyár nődolgozóinak munkáját, szerényen el­hallgatva azokat az intézkedéseket, melyekkel már eddig is megkönnyítet­ték munkásnőik életét. Pohárköszöntők helyett a gyár védnöksége alatt álló iskolák diákjai értékes kulturális mű­sorral fejezték ki hálájukat, mert van is miért: a gyár valóban hathatósan segíti a tanulók gyakorlati képzését. Az elhangzott üdvözlő beszédek után az üzemi nőszervezet elnöknője, Hla-Két nappal a nemzetközi nőnap előtt ér­keztünk Safárikovóba (Tornaija), de már akkor is érződött az ünnepi han­gulat. A cukorkaüzletek előtt sorban álltak, a virágüzletet nem lehetett megközelíteni, az illatszerüzletek pultjainál felsorakozott a férfi­nem apraja-nagyja. A művelődési ház nagyterme vasárnap délután­tól szerda estig szinte szünet nélkül üzemelt. A nőnapi rendezvények egymást követték és mindig zsúfolásig megtelt a ház. A sok lelkes szereplő közül nehéz lenne kiemelni egy-egy sze­mélyt vagy megnevezni egy csoportot, amely fellépésével még szebbé tette a nőnapot. A peda­gógusok szervezésével a szereplők szívük melegét vitték a nézőtérre. Ugyanaz a hangulat fogadott két kis faluban, Niiná és VySná KáloSán (Felső- és Alsókálos) is. A szerény kultúrházban, amely a felszabadulás előtt iskola volt, alig lehetett kinyitni az ajtót. Jóval a kulturális műsor megkezdése előtt ott szorongott a falu apraja-nagyja. Azt láttuk, érez­tük, hogy itt, ebben a dombokkal körülzárt kis világban sokkal meghittebb, családiasabb a han­gulat, mint a városokban. Ajándékok, virágok mindenütt, amerre néztünk. A helyi földműves­szövetkezet ajándékát kemény, kidolgozott kezek szorongatták, miközben felcsendült az örökszép gömcri népdal és sokszínű népviseletben táncoló gyermeksereg töltötte be a színpadot. A múlt és jelen találkozott a jelenetekben és versekben és nehéz lenne megmondani, mi tetszett a kétórás műsorban a legjobban. Az ünnepség végén több szülő arra kért, hogy az ő nevükben is köszönjük meg a falu négy tanítónőjének és Hubai István igazgatónak a szép műsoros estet. GÁL ETA híiiuti ш Ш11Ш váéková elvtársnő (köszönte meg a méltatást s egyben a szép figyelmes­séget ' — a virágot és az abroszokat — amivel a gyár megajándékozta asszonyait. A nőszövetség járási bizottsága ezeket az ünnepi pillanatokat sze­melte ki arra, hogy képviselője át­nyújtsa az üzemi nőszervezet jó munkájáért adományozott emlék­plakettet. Az ünnepség csattanójára azon­ban már odakint az utcán került sor. Magnusková Alibeta és még két munkatársa kisértek el az állo­másra. Útközben éppen a férfiak voltak azok, akik megjegyezték: őszintén szólva a városi nemzeti bi­zottság végre megcsináltathatta vol­na a gyárhoz vezető utat, legalább a hídon át, hogy asszonyainknak ne kelljen munkába menet bokáig sár­ban cuppogniuk! Láng Sva ÄH ltalános vélemény volt a Slovenská kni- I ha nemzeti vállalat dolgozói között, hogy : így, ilyen kellemes környezetben, ilyen I vidáman még nem ünnepelték meg a a nemzetközi nőnapot. Valóban jó ötlet volt az üzemi szakszervezeti bizottság mellett működő nőaktíva részéről, hogy a bratislavai Tatra revű­­ben rendezték meg az ünnepséget, mert a kultú­rált, szép környezetben a meghívottak ténylege­sen vendégnek érezhették magukat. Másrészt mindjárt alkalom és hely is adódott a kulturális műsor számára, amellyel a szakszervezet kedves­kedett nőalkalmazottainak. A Zerge hegyi csár­dából ismert kitűnő Csóka népi zenekar muzsi­kája, valamint a rádió műsorán gyakran szereplő Zemlová—Ing. Mlsna kettős Trnava-környéki nyelvjárásban előadott vidám jelenetei jól szóra­koztatták az egybegyűlteket. A nőnapi ünnepi beszédet Vojtech Hódul elv­társ, a Slovenská kniha üzemi pártszervezetének elnöke mondta el, méltatva és méltányolva a könyvesboltokban és a vállalat egyéb részlegein, különböző beosztásokban dolgozó nőalkalmazot­tak érdemét az elért eredményekben. — lgo —

Next

/
Thumbnails
Contents