Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-08 / 2. szám
ŰTIJEGYZETEK Á MOSZKVÁI IFJÚSÁGI könyvtárban Mór vártok bennünket. A Szovjetszkaja Zsenscsina szerkesztősége — bár nem voltam hivatalos vendégük — a legnagyobb segítséget nyújtotta a sűrű program összeállításában és kivitelezésében. Ebben szerepelt a Lenin Komszomol Ifjúsági Könyvtár megtekintése is. A könyvtár igazgatónője, Bahmujszkaja Irena Viktorovna, kedves tolmácsnőmmel a szobájában fogadott. Megjelenése határozott. Magabiztossága a tudatosan vállalt és jól végzett munkából fakad. Kulturális vonalon működik fáradhatatlanul, — a minisztériumban Furceva miniszterasszony munkatársa volt —, megrongálódott egészségi állapota ellenére se veszített munkakedvéből, mert úgy mondja: a fiatalokat nagyon szereti és úgy érzi, közöttük ő is fiatal. Könyvtáráról beszél, amely a maga nemében egyedülálló az egész Szovjetunióban. Könyvállományuk 1 millió példány, olvasójuk száma 30 000. De nem a nagy számok határozzák meg egyedülálló jellegét, hanem az a tudományos munka, amely a sok helyiségből álló, modern, kulturális intézmény falai között folyik. Tudományos kutató csoportjuk, pszichológusaik foglalkoznak a fiatalság érdeklődésének, nevelésének kérdésével, szoros együttműködésben a Kulturálisügyi Minisztériummal és a Komszomol-szervezettel. Nemcsak könyvek, hanem hangjegyfüzetek, képzőművészeti alkotások, lemezek, bélyegek és audiovizuális felszerelés azok az eszközök, amelyekkel a fiatalok érdeklődését felkeltik, azonkívül, hogy megtanítják őket a könyv szeretetére. Fő céljuk, hogy megismerjék problémáikat, megtudják, mi érdekli őket és kívánságukat figyelembe véve, jellem- és tudatformáló hatással irányítsák, műveljék őket. Olvasóik zöme 14—20 közötti fiatal, többnyire iskolások. De vannak akik már dolgoznak és amellett tanulnak; az érdeklődők 20 százaléka dolgozó. Szoros kapcsolatot tartanak fenn a pedagógusokkal és a Komszomol-vezetőkkel. De a szakszervezettel is és minden olyan szervezettel, amely az ifjúság problémáival foglalkozik. 3000 könyvtárba küldik el észrevételeiket. Az a törekvésük, hogy a Szovjetunió többi köztársaságában is alakuljon az ifjúságnak ilyen kulturális, irányító központja. Könyvtáruk tulajdonképpeni alapítójának Nagyezsda Krupszkaját tekintik, aki a régi, hagyományos könyvtár mellett egy ifjúsági részleget alapított. Ebből alakult ki a mostani könyvtár; ebben a formájában 5 évvel ezelőtt. Az igazgatónő végigvezet a helyiségeken. Az olvasótermek lassan megtelnek, az elmélyült tanulás, olvasás áhítatqs csendje körülöttünk. Halkan megszólítok egy fiatalembert. Jakov III. éves mérnökhallgató. Most éppen egy filozófiai munkát tanulmányoz. Azt mondja, szeret ide járni, mert itt sok új könyvet talál, találomra két lányhoz megyek, összebújva keresgélnek valamit egy könyvben. Kiderül, hogy földiek vagyunk. Éva és Bozena első éves hallgatók a moszkvai Lenin Pedagógiai Intézetben. Először jöttek a könyvtárba, többen ajánlották nekik. Éppen egy orosz nyelvkönyvet forgatnak. Megkérnek, üdvözöljem nevükben szülővárosukat, Bratislavát. Felvillanyozódnak a találkozás hatására. Érdekes a tudományos osztály munkája, amely szervezésből áll. Szemináriumokat rendeznek más könyvtárak részére, az iskolákkal karöltve segítenek a tanulók szakmaválasztásában. Kapcsolatuk van az üzemekkel is. Több kiadványuk van, például a Poézia című füzet, amely a szovjet és a külföldi líra legújabb termését ismerteti. Hetente egyszer a könyvtárban hangosbeszélőn is ismertetik az újonnan megjelent könyveket. Az átgondolt, rendszerezett munkára jellemző apróság. Egy tizenöt éves fiú, állandó olvasójuk könyvecskéjét mutatják. Néhány történelhni mű, szépirodalmi regények, matematikakönyvek, de főleg a sporttal foglalkozó írások azok, amelyeket a leggyakrabban kölcsön vesz. A borítólapon feltüntették: a sport érdekli a legjobban. A bizonyos szakok felé történő irányítás ugyanis a könyvtárnak egyik fontos ténykedése. Néha zsúfolásig megtelnek a tetmek, sokan kinn tolonganak az utcán, hogy bejussanak. Ilyenkor íróolvasó találkozó van. Egy-egy kedvenc író vagy költő lelkes fiatalokból álló publikumot vonz. Különösen a költészetet szeretik. Ezek d rendezvények, amelyeket egy-egy zeneszóm tesz még hangulatosabbá, közkedveltek, néha a tévé is közvetíti őket. és ez maradt meg Az iráni állam létrejöttének kétezerötszáz éves jubileumára emlékeztet a kiállítás. Anyaga — perzsaszőnyegek és iráni érmek — édesbús legendákkal átszőtt véres, veritékes történelmi múltról beszél. Két és félezer esztendő az örökkévalóságnak valóban csupán egy múló pillanata, egy nép vagy egy államot alapító és fenntartó népek csoportjának szempontjából azonban hoszszú, végtelenségnek tűnő idő, főleg akkor, ha szülőföldjének országútjain a hódítók és a leigázottak olyaA kavalkádja vonult végig mint Perzsia, illetve Irán országútjain. Médek, babilóniák és asszírok, görögök, zsidók és rómaiak, arabok, mongolok és törökök meg angolok jelennek meg a színen, majd tűnnek el a történelem süllyesztőjében, a nép azonban, az iráni államiságot megtestesítő nép, akárcsak istenadta hazájának földje, az megmaradt. Kürosz volt az első perzsa fejedelem, akiről a legenda és a történelem tud. Kürosz hódította meg Babilont és ő szűntette meg a zsidók babiloni fogságát. Hazatelepítésükkel pedig katonai támaszpontra tett szert Egyiptom ellen, amelyet utódai le is igáztak. Ekkor foglalták el a perzsák Közép-Ázsia nagy részét és jelentékeny területeket szálltak meg a mai Görögország, Bulgária és Jugoszlávia területén is. A kiállítás érmei között ott csillognak Xerxes és Dárius aranypénzei, melyek a régi görög—perzsa háborúkat, a marathoni győzőket. Thermophülosz hőseit, Leonidast és társait idézik, no meg Dárius király mesebeli kincseit... A következő aranyérmek sokatmondóan hallgatnak, majd súgve kincseiből súgják, hogy Nagy Sándor, Harun al Rasid érmei a görögök meg az arabok perzsák feletti uralmáról, Dzsingisz kán pénzei a mongol hódítók érájáról, más érmek viszont Bokhara, Szamarkand behódolásáról, illetve Iránnak a törökök által való megszállásáról tanúskodnak. És beszélnek az érmek a XVI. századról is, amikor a mai szabad, békeszerető és antiimperialista Irán államelődje, a perzsa sah birodalma kezd kialakulni, s amelyet a Kelet vad törzsei és a Nyugat gyarmatosító imperialistái egyforma módon veszélyeztetnek. Ám ha a művészetben és politikában, csakúgy mint az élet sok más területén a Kelet és Nyugat találkozása kölcsönösen hatott is egymásra, a perzsaszőnyegek mégis rendhagyó valamiként jelentkeztek és az általános szabály alól kivételt képeznek; jövevényha tások, hódítók és legyőzöttek kultúrái egyaránt érintetlenül hagyták. Igaz, a perzsaszőnyegek a beavatatlánok szemében gyűjtőfogalommá váltak, amely • az Orient összes szőnyegeit magába foglalja, noha a perzsaszőnyeg lényegesen különbözik a Kelet (Bokhara. Afganisztán, Turkménia, Kaukázis és Kisázsia. India és Kína) minden más szőnyegétől. Még akkor is, ha készítésük technikája nagyon sok rokonságot mutat fel. A perzsa, de általában a keleti szőnyegek ugyan már a középkorban is királyi udvarok, főpapi paloták és lovagvárak dísztermeinek lettek az ékei, a perzsaszőnyeg fénykora mégis а XVI,—XVII. században következett be, amikor már nem a nomádok, hanem a szőnyegkészítő műhelyek voltak a sah és az udvari kegyencek szállítói. Népszerűségük pedig egyre nőtt és a későbbiek során a kapitalista Európa és a feltörő USA új-
