Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-18 / 12. szám
I. GROSSMANN felvétel«! ismerkedik meg. Negyvenöt szakkör közül választhatnak. Egyik-másikat a technika vívmányai, a modellezés, a rakétatechnika, a hajóépítés vonzza, vagy éppen a zene, a nyelvek tanulása, a sport. Godány Lenke néni, Koppány Mária, Prohószka István, Mészáros Ottó és a többi nevelő Is lelkiismeretesen foglalkozik a tanulókkal, a tehetségesekkel még külön Is. Nem egy szakkört, — többnyire a lányokét, szülők vezetik. Gyakori eset, hogy a gyerekek később azt a szakmát választják hivatásul, amelynek alapjait éppen a pionírház egyik szakkörében Ismerték, vagy szerették meg. A „klubosok" az iskolapadokból kikerülve a pionírnyakkendőjükkel együtt nem teszik el lelkesedésüket, és továbbra is rendszeresen ellátogatnak a pionírházba. Ok a klub-tagok. Szívesen segítenek a fiotalabbaknak. Kafka Imre igazgató a pionírhoz jó nemzetközi kapcsolatait méltatja: — Elsősorban a szocialista országok pionírjaival tartunk fenn kapcsolatot, — mondta. — Már több éven keresztül részt veszünk a magyarországi, csillaghegyi nemzetközi úttörő-találkozón. A mi pionírjainkat jól Ismerik ezeken a versenyeken. Számos díjat hoztunk már haza... Az eredmények mellett azért még problémák Is akadnak. Helyhiánynyal küzdünk. De ez viszonylagos probléma, mert serdülő gyerekeink bővülő ismereteikkel, érdeklődésükkel egyre több tudás birtokbavételére képesek. Az iskola a napnak csak egy részében neveli о gyermekeket. A szülő csak munkája után, késő délután, vagy este. Ezért a pionírszervezet, a pionírházak fő feladata, hogy szórakozva, a játék varázsával fejlesszék a gyerekek képességeit, egyengessék útjukat leendő hivatásuk felé, lehetőséget adjanak képességeik kibontakozására, hogy munájukat örömmel végző, alkotó emberré rméljak őket. D. MEGYERI ANDREA Évente 12 órányi hosszúságú rajzfilm készül a budapesti Pannónia Filmstúdió műtermeiben. Hogy ez hány méter és hány darab lehet, azt egy kissé megvilágítja az adat, hogy vannak köztük 1 perces, 3 5 20 perces, de V? perces filmek is. Hogy mi mindent lehet kifejezni fél perc alatt, arra viszont a legkitűnőbb példát ar UNESCO kezdeményezésére a világ minden részéből összegyűjtött béketárgyú rajzfilmek szolgáltatják. Képeinken a népszerű Gusztáv rajzfi|m-sorozat főhőse látható néhány kedves jelenetben, a Gusztáv a sötétben és a Gusztáv módosít c. rajzfilmekhftl Prágai színházi levél (I.) E T I Z E N К É T D ее u H Ö в S E I 1 Milyenek a prágai színházak? Milyenek a prágai színészek, a prágai közönség? Ezekre a kérdésekre keresek feleletet, amikor három prágai estémen három színházba látogatok el, úgy válogatva az éppen kínálkozó Vlastimil Brodsky, a 3. számú esküdt M előadásokból, hogy lehetőleg sokoldalú tájékozódást nyerjenek. Első utam a Vinohrady-i Színházba (Divadlo na Vinohradech) vitt, amely Reginald Rose Tizenkét dühös ember-ének bemutató előadásával csábított. A darabot már láttam filmen és nagyon Izgalmasnak találtam, hogy szembesíthetem egyrészt a cseh Jifí Dalik államdíjas rendező munkáját a filmet rendező Sidney Lumetével, másrészt a kulcsszerepet játszó színészek: az amerikai Henry Fonda és Lee J. Cobb, valamint Vlastimil Brodsky kiváló és Ilja Prachaf államdíjas színészek teljesítményét. A film 1956-ban készült — mind forgatókönyv — írójának, mind rendezőjének első egész estét betöltő játékfilmje volt. Ennek ellenére szinte csak a tökéletesség mércéjével mérhető. Témájával, drámai magjával és felépítésével, a konfliktusok nem lanyhuló, inkább egyre felfelé ívelő kifejlődésével, a párbeszédek izgalmas ritmusával elejétől végéig fogva tartja a néző figyelmét. A színházi előadás becsületére válik, hogy — a filmeknek színpadra átültetésével járó eddigi, többnyire balul kiütő kísérletekkel szemben — mind rendezői megoldásban, mind a színészi munkában emlékezetes élményt nyújtott. Igaz ugyan, hogy Reginald Rose drámájában eleve sok volt a színpadias elem, amit a film sem tagadott meg — sőt! Dalik rendezőnek viszont sikerült a film-adta nagyobb optikai lehetőségeket olyan átfogó harmóniával kiegyenlíteni, amely a tizenkét bírósági esküdt heves vitáját pompás, sok hangszeres zenekar összjátékává tette. A vádlott egy fiatal ember sorsa felett ítélkezők, akiknek csak teljesen egyhangú döntése lehet mérvadó, erkölcsi és szellemi diadalukban néha már-már a tettlegességlg sodródnak. Az izzó drámaiságú összecsapások sorén meztelenre vetkőznek a jellemek, amerikai kisemberek nőnek a szemünkben naggyá és magukat nagyra tartó sikeres „bizniszmenek“ válnak álmélkodó tétovákká a nagy emberi igazságok előtt, hogy végül is legyőzve magukban minden alantas ösztönt, kimondják az egységes verdiktet: ártatlan! A színészek kitűnően kihozták a jellemeket, valamennyien igazi művészetet nyújtottak, a már említett Vlastimil Brodsky és Ilja Pracháf épp úgy, mint a többi tíz: Karel Houska, Jaroslav Satoransky, FrantiSek Hanus, Radoslav Brzobohaty, Svatopluk Skládal, Antonín Hardt, Vladimír Hlavaty, Jaroslav Mouéka, Zdenék Rehof és Vlastimil Fiäar. A drámaíró Reginaid Rose az ókori görög tragédiák felépítéséhez hasonlóan szorosan ragaszkodik az idő, a cselekmény és a hely egységéhez. Ezt a szándékot a rendezői kézjegyek mellett híven leolvashatjuk MiloS Törnek államdíjas díszlettervező színpadképéről is, amely a dráma két felvonásában teljes mértékben illúziót keltőén festi alá az egyetlen fülledt, forró nyári este folyamán lezajló cselekményt. A Tizenkét dühös ember bemutatójának igazi, viharos sikere volt. A közönség elragadtatottan tapsolt, egyszerűen nem akart hazamenni. Szó. sem volt itt ruhatári rohamról — csak megrendült, hálás nézők voltak, akik ünnepelték a művészeket, a művészetet. L. GÄLY OLGA
