Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-03-18 / 12. szám

Elénkebben, frissebben, hangzik a rövid utasítás. Ha versenyezni akarunk, jobban kell mennie! Vagy nem akar­tok nyáron Fonyódra jönni? Egy pillanatra megszeppennek a fehér inges, piros nyakkendős fiúk, lányok: aztán mindent beleadnak. Frissen, élén­ken száll a dal: magyar, szlovák, orosz, finn nyelven ... Most a szövetkezet év­záró taggyűlésére készített műsort pró­bálják, de ez már komoly készülődést jelent a nyári magyarországi fellépésre is. és a gbelcei (Köbölkút) pionírok jó hírnevét idén is meg kell őrizni a baráti országok pionírjai előtt... Egyetlen versenyt sem hagynak ki a gyerekek. Az „Első pionírok nyomában" c. pionírexpedícióba csaknem mindnyá­jan bekapcsolódtak. Olyan „Ki mit tud" alapon. Az értékeléskor csapatdicséret­ben részesültek. De egyes versenyzők kimagasló eredményt értek el, amire iskolatársaik méltán büszkék. A köbölkúti gyerekek büszkén emle­getik, hogy a tavalyi verseny eredmé­nyeképpen a járásból öten vehettek részt a nemzetközi táborozáson. Az öt­ből kettő köbölkúti pajtás volt! A többi versenyző se maradt le. A Sebők László- Varga István kettős az Ifjú Turisták ver­senyén járási viszonylatban a második helyezést érte el. Az idén is következe­tesen készülnek, remélik, elsők lesznek. Tehetséges rajzolók is vannak közöt­tük. üveges Zsuzsa, Kovács Ildikó, Tóth Györgyi, Mátyás Éva rajzait szakértők bírálták és úgy döntöttek, hogy kettőből nyomdai levelezőlapokat készítenek, és ezeket elküldik a baráti országok pio­nírjainak. Dobay Attila meg a rímfara­gáshoz érez tehetséget, verseket ír. A pionírexpedíció első része sok ked­ves szórakozást, játékos vidám percet szerzett a Timur-kör tagjainak is. A ta­nulók először elolvasták Gajdar Timur és csapata című ifjúsági regényét, majd a regény szereplőihez hasonlóan megalakították saját Timur-csapatukat. Az iskolában már csak „timurosoknak" hívják őket. A sok hasznos szórakozás, verseny után most a pionírexpedíció második részébe is bekapcsolódtak. Ennek címe: „Együtt a lenini pionírokkal". Szeretnék elmélyíteni kapcsolatukat a baráti or­szágok pionírjaival. Először csak levele­ző társakat keresnek, később szívesen meg is látogatják egymást. Hiszen me­lyik fiatalt ne csábítaná a még csak a történelemkönyvből, újságokból ismert Leningrád, Kijev, Moszkva ezernyi szép­sége, vagy akárcsak egy kis orosz falu fehér nyírfaerdője . . . Jakubek Kálmán, Cséplő Gábor, Szuper Mária meg a többiek mór el is küldték leveleiket Le­­ningrádba, a még ismeretlen Natasá­nak, Szásának, Aljosának ... Ez a ver­seny is sok szép élménnyel gazdagítja fiatal életüket.. . A CSAPATVEZETŐ őszülő, de mindig víg kedélyű. Meg­fontoltan, következetesen nevel, s köz­ben maga is szórakozik. A gyermekek kacaját, gondatlan éveit, örömeit, ki­apadhatatlan lelkesedésüket óvja, ápol­ja mint jó kertész a legértékesebb virá­gait. Szabó Zoltán, érdemes pedagógus már harmincnyolc éve végzi az oktató­nevelő munkát, és több mint tíz éve a pionírok csapatvezetője is egyben. Dél­előtt szigorú tanító bácsi, rajzot és 7 varázsával orosz nyelvet tanít: Délután pedig a gyerekek közkedvelt Zoli-bácsija; ének­kart vezet, a tehetséges rajzolókkal fog­lalkozik, sportol, együtt játszik a gyere­kekkel. Már csak egy-két éve van hátra a megérdemelt pihenésig, de ő még nem gondol a nyugdíjra. Úgy érzi, éppen a gyerekek között marad az em­ber sokáig fiatal. Az énekkart különös szeretettel vezeti Zoli bácsi. Ez a „hobbyja". Több évig ő is tagja volt a Tanítók Központi Ének­karának, sőt annak egyik alapító tagja. A külföldi fellépések során kapcsolatba került egy finn házaspárral, akikkel le­velez és már kölcsönösen meg is láto­gatták egymást. Elutazása előtt nagy szorgalommal tanulta a rokon finn nyel­vet. Még fordítani is megpróbált. Az iskola énekkarának műsorában pedig állandóan szerepel egy-két finn gyer­mekdal is. Élményeiről, utazásairól sokat mesél a pioníroknak. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a köbölkúti gyerekek sze­retnének sokat utazni, és minél több barátot szerezni szerte a világban. DÉLUTÁN A PIONIRHAZBAN Az egykori kastély öreg falai között vidám, gondatlan élet folyik. Délután, a tanítás befejeztével csoportosan siet­nek a gyerekek, hogy egy-két órára elfoglalják helyüket a munkapadok, hangszerek, sportszerek, távcsövek mel­lett, hogy komoly munkába merüljenek, vagy szórakozzanak. A folyosón élénk hangzavar fogad bennünket. Az egyik teremből gitár pen­getése, a másikból asztalitenisz koppa­­nása, a harmadikból csiszológép zúgá­sa hallatszik. A legközelebb eső terem­ben három pionír vitatkozik egy hajó­­modell fölé hajolva. A gondtalan gyer­meki játék mögött már komoly munka, az alkotás vágya sejlik. Munkakedvük olyan lendületes, ér­deklődési körük olyan sokrétű, hogy ma már a családon belül lehetetlen telje­síteni kívánságaikat. A legkülönfélébb szaklapokat beszerezni, mikroszkópot, fényképezőgépet, szerszámokat, sport­­felszerelést vásárolni — egyetlen család sem lenne képes. A pionírházban pedig egészen természetes dolog, hogy a szakköröket a lehető legjobban felsze­reljék a szükséges segédeszközökkel. A Nővé Zámky-i (Újvár) pionírházba jelenleg több mint hatszáz tanuló jár. A legkülönfélébb szakmák alapjaival FÉL PERC, AZ NAGY IDŐ

Next

/
Thumbnails
Contents