Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-18 / 12. szám
Elénkebben, frissebben, hangzik a rövid utasítás. Ha versenyezni akarunk, jobban kell mennie! Vagy nem akartok nyáron Fonyódra jönni? Egy pillanatra megszeppennek a fehér inges, piros nyakkendős fiúk, lányok: aztán mindent beleadnak. Frissen, élénken száll a dal: magyar, szlovák, orosz, finn nyelven ... Most a szövetkezet évzáró taggyűlésére készített műsort próbálják, de ez már komoly készülődést jelent a nyári magyarországi fellépésre is. és a gbelcei (Köbölkút) pionírok jó hírnevét idén is meg kell őrizni a baráti országok pionírjai előtt... Egyetlen versenyt sem hagynak ki a gyerekek. Az „Első pionírok nyomában" c. pionírexpedícióba csaknem mindnyájan bekapcsolódtak. Olyan „Ki mit tud" alapon. Az értékeléskor csapatdicséretben részesültek. De egyes versenyzők kimagasló eredményt értek el, amire iskolatársaik méltán büszkék. A köbölkúti gyerekek büszkén emlegetik, hogy a tavalyi verseny eredményeképpen a járásból öten vehettek részt a nemzetközi táborozáson. Az ötből kettő köbölkúti pajtás volt! A többi versenyző se maradt le. A Sebők László- Varga István kettős az Ifjú Turisták versenyén járási viszonylatban a második helyezést érte el. Az idén is következetesen készülnek, remélik, elsők lesznek. Tehetséges rajzolók is vannak közöttük. üveges Zsuzsa, Kovács Ildikó, Tóth Györgyi, Mátyás Éva rajzait szakértők bírálták és úgy döntöttek, hogy kettőből nyomdai levelezőlapokat készítenek, és ezeket elküldik a baráti országok pionírjainak. Dobay Attila meg a rímfaragáshoz érez tehetséget, verseket ír. A pionírexpedíció első része sok kedves szórakozást, játékos vidám percet szerzett a Timur-kör tagjainak is. A tanulók először elolvasták Gajdar Timur és csapata című ifjúsági regényét, majd a regény szereplőihez hasonlóan megalakították saját Timur-csapatukat. Az iskolában már csak „timurosoknak" hívják őket. A sok hasznos szórakozás, verseny után most a pionírexpedíció második részébe is bekapcsolódtak. Ennek címe: „Együtt a lenini pionírokkal". Szeretnék elmélyíteni kapcsolatukat a baráti országok pionírjaival. Először csak levelező társakat keresnek, később szívesen meg is látogatják egymást. Hiszen melyik fiatalt ne csábítaná a még csak a történelemkönyvből, újságokból ismert Leningrád, Kijev, Moszkva ezernyi szépsége, vagy akárcsak egy kis orosz falu fehér nyírfaerdője . . . Jakubek Kálmán, Cséplő Gábor, Szuper Mária meg a többiek mór el is küldték leveleiket Leningrádba, a még ismeretlen Natasának, Szásának, Aljosának ... Ez a verseny is sok szép élménnyel gazdagítja fiatal életüket.. . A CSAPATVEZETŐ őszülő, de mindig víg kedélyű. Megfontoltan, következetesen nevel, s közben maga is szórakozik. A gyermekek kacaját, gondatlan éveit, örömeit, kiapadhatatlan lelkesedésüket óvja, ápolja mint jó kertész a legértékesebb virágait. Szabó Zoltán, érdemes pedagógus már harmincnyolc éve végzi az oktatónevelő munkát, és több mint tíz éve a pionírok csapatvezetője is egyben. Délelőtt szigorú tanító bácsi, rajzot és 7 varázsával orosz nyelvet tanít: Délután pedig a gyerekek közkedvelt Zoli-bácsija; énekkart vezet, a tehetséges rajzolókkal foglalkozik, sportol, együtt játszik a gyerekekkel. Már csak egy-két éve van hátra a megérdemelt pihenésig, de ő még nem gondol a nyugdíjra. Úgy érzi, éppen a gyerekek között marad az ember sokáig fiatal. Az énekkart különös szeretettel vezeti Zoli bácsi. Ez a „hobbyja". Több évig ő is tagja volt a Tanítók Központi Énekkarának, sőt annak egyik alapító tagja. A külföldi fellépések során kapcsolatba került egy finn házaspárral, akikkel levelez és már kölcsönösen meg is látogatták egymást. Elutazása előtt nagy szorgalommal tanulta a rokon finn nyelvet. Még fordítani is megpróbált. Az iskola énekkarának műsorában pedig állandóan szerepel egy-két finn gyermekdal is. Élményeiről, utazásairól sokat mesél a pioníroknak. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a köbölkúti gyerekek szeretnének sokat utazni, és minél több barátot szerezni szerte a világban. DÉLUTÁN A PIONIRHAZBAN Az egykori kastély öreg falai között vidám, gondatlan élet folyik. Délután, a tanítás befejeztével csoportosan sietnek a gyerekek, hogy egy-két órára elfoglalják helyüket a munkapadok, hangszerek, sportszerek, távcsövek mellett, hogy komoly munkába merüljenek, vagy szórakozzanak. A folyosón élénk hangzavar fogad bennünket. Az egyik teremből gitár pengetése, a másikból asztalitenisz koppanása, a harmadikból csiszológép zúgása hallatszik. A legközelebb eső teremben három pionír vitatkozik egy hajómodell fölé hajolva. A gondtalan gyermeki játék mögött már komoly munka, az alkotás vágya sejlik. Munkakedvük olyan lendületes, érdeklődési körük olyan sokrétű, hogy ma már a családon belül lehetetlen teljesíteni kívánságaikat. A legkülönfélébb szaklapokat beszerezni, mikroszkópot, fényképezőgépet, szerszámokat, sportfelszerelést vásárolni — egyetlen család sem lenne képes. A pionírházban pedig egészen természetes dolog, hogy a szakköröket a lehető legjobban felszereljék a szükséges segédeszközökkel. A Nővé Zámky-i (Újvár) pionírházba jelenleg több mint hatszáz tanuló jár. A legkülönfélébb szakmák alapjaival FÉL PERC, AZ NAGY IDŐ
