Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-11 / 11. szám
MESTERSÉGÜNK CÍMERE IGÉNYESEBBFELAI DATOK ELŐTT ГО VÍ Z ír* <LU W СО ос ш н— со ш III. kérdéscsoport. 1. Hol van a Stredoslovenské sklárnc (Középszlovákiai Üvegipari Vállalat) székhelye és melyik üzemek tartoznak a vállalathoz? 2. Mi a neve a gyár világhírűvé vált pohárkészletének? 3. Mikor indult meg a vállalat legfiatalabb üzemében a próbagyártás? A válaszokat a védjeggyel és a fenti szelvénnyel ellátva levelezőlapon küldjék be a lapunk megjelenésétől számított 10 napon belül szerkesztőségünk címére: Bratislava, Rooseveltovo nám. 2—4. Kérjük, hogy nevüket és címüket olvashatóan tüntessék fel! Csehszlovák- magyar színházművészeti egyezményt írlak alá Bratislavában február 25-én. A Magyar Színházművészek Szövetségének nevében az okmányt Valentin Agnes, a szövetség titkárnője (középen), csehszlovák részről Zdenék Míka (jobbra), a Cseh Dramaturgiai Művészek Szövetségének ügyintéző alelnöke, valamint Mikulás Huba, érdemes művész, a Szlovák Szín- és Rádióművészek Szövetségének elnöke (balra) írta alá. Pártunk 1969 áprilisa óta sikeresen konszolidálta a népgazdaságot. Az eredményt dolgozó népünk a jobb kereseti lehetőségeken és a nagyobb áruválasztékon is lemérheti. A XIV. kongresszus óta eltelt időszakban, a társadalom további fejlődésének a pártkongresszuson kidolgozott programja a dolgozók lelkes támogatásával találkozott. A párt új tapasztalatokat szerzett. A CSKP februári ülésén Gustáv Husák elvtárs előterjesztette a Központi Bizottság elnökségének jelentését a párt XIV. kongresszusa gazdasági jellegű határozatainak teljesítéséről. Ez a központi bizottsági ülés mérföldkövet jelent népgazdaságunk fejlődésében, és az utóbbi időben ez a legátfogóbb elemzés gazdasági téren. Röviden arról van szó, hogy miután összegezték az eddig elért eredményeket, az elmúlt évek sikereinek elkönyvelése után, igényesebb feladatokat kell kitűznünk magunk elé. Lehet is, kell is. Azért lehet, mert az elmúlt két év termelési terveit teljesítettük, sőt túl is teljesítettük, és az 1972-es év első hónapjának mérlege is azt bizonyítja, hogy túlteljesítettük a mennyiségi és minőségi mutatókat is. Ami a leglényegesebb: a termelés kibővítését főleg a munkatermelékenység növelésével értük el. Ez pedig nagyon biztató jelenség, mert tudjuk, hogy az új beruházások nagy anyagi befektetést igényelnek és természetesen megdrágítják a termelést is. Igényesebb feladatokat pedig azért kell kitűznünk, mert sajnos, a népgazdaság fejlődésében felmerült néhány negatív irányzat, többek között a mennyiségi árutermelés. Számos üzemünk már hónapok, vagy évek óta raktározásra termel, és bár az elfekvő áruk iránt nem volt kereslet, a gyártás mégis tovább folyt. Ezért Husák elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy az elkövetkezendő időszakban az üzemekben főleg a minőségi mutatókat kell figyelembe venni. Dolgozóink becsületes munkával keresik bérüket és joggal elvárják, hogy pénzükért a legjobb minőségű árut kapják. Mozgósítani kell minden dolgozót, minden üzemben elemezni kell az 1971-es év termelési eredményeit, és fel kell kutatni minden létező tartalékot az új tervek teljesítéséhez. A jövőben az üzemekben havonta, negyedévenként és a szükségletnek megfelelően értékelik majd a munkaeredményeket, hogy mennyiség és minőség szempontjából rendszeresen teljesítik-e a tervet. Még a szocialista munkaversenyt is oly módon kell szervezni, hogy a legjobb minőségű árutermelést eredményezze. Ismeretes, hogy hazánkban nem kielégítő a népszaporulat, és az egyes ipari központokban munkaerőhiánnyal küzdenek. Nem tehetünk mást, mint azt, hogy a meglevő munkaerőket jobban kihasználjuk. A tudományos és műszaki forradalom vívmányaival kell elérnünk, hogy a termelés bővítését legalább 90 százalékban korszerűsített technológiával a munkatermelékenység növelése révén érjük el. Emellett meg kell szilárdítanunk a munkafegyelmet és arra kell törekednünk, hogy a beruházási építkezéseket és a különböző munkafolyamatokat is rövidebb idő alatt végezzük el. A plzeni Magasépítő Vállalat az ötéves terv végéig egy lakás építését átlagosan 430 óra alatt akarja elvégezni, jóllehet az országos átlag ennek kétszerese. Gondoljuk el, hogy milyen óriási eredmény lenne, ha országos méretben ilyen rövid idő alatt építhetnénk a lakásegységeket. Husák elvtárs beszámolója, valamint a Központi Bizottság határozata alapján az üzemi pártszervezetek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi alapszervezetei már a napokban megkezdték az üzemekben az elemzéseket. Intézkedéseket tesznek az 1972-es évi tervfeladatok teljesítésére, és a minőségi feladatokat konkrét racionalizációs programokkal támasztják aló. Bevezetik a szigorú gazdaságosságot és minden lehetőséget megragadnak a munka termelékenységének növelésére. A gyártmányok választékát és minőségét a korszerű technika és technológia alkalmazásával akarják biztosítani. Színvonalasabbá teszik a tervező munkát és minden dolgozót igyekeznek bekapcsolni az irányításba. A kádermunkában a legmesszebbmenő következetesség érvényesül. Gazdasági szakaszon tehát döntő fordulat előtt állunk. Hamarosan kidolgozunk egy olyan tervet, amivel méltón kivesszük a részünket a szocialista integráció munkájából, örülhetünk annak is, hogy a népjólét és a bérezés területén hozott jelentős intézkedések hozzájárultak ahhoz, hogy a személyi fogyasztás az utóbbi két évben több mint öt százalékkal emelkedett. Másrészt meg kell ragadnunk minden alkalmat, lehetőséget az áruk minőségének javítására, hogy vásárlóink elégedettek legyenek, és a világpiacon is versenyképesek lehessünk, — h — Willy Brandt, szövetségi kancellár nyitotta meg szerdán, február 25-én az NSZK szövetségi gyűlésének (Bundestag) ülését, amelyen az NSZK és a Szovjetunió, valamint Lengyelország közötti egyezmény törvénytervezeteiről tárgyaltak. Mint ismeretes, az egyezmény új alapokra hivatott helyezni a három ország kapcsolatait. Felvételünkön az előtérben Brandt kancellár és Scheel külügyminiszter. Felvétel Nixon elnök pekingi tárgyalásáról Mao Ce-tunggal Variációk egy témára Mind a mai napig gyűrűzik Nixon elnök „történelmi jelentőségű" pekingi látogatásának visszhangja. Viszonylag jól nyomon követhető, hogy a külpolitikai megfigyelők egy bizonyos csoportja — nyilván tendenciózusan — rejtélyeskedő, máskor sokat sejtető megállapításokkal fűszerezett stílusban elemzi az Egyesült Államok elnökének tárgyalási sorozatát, bizonyítván: megváltoztak az erőviszonyok, más szinten jelentkezik a „nagyhatalmi politika", a Fehér Ház urának jelentős előrehaladását sikerült elérnie ázsiai koncepciója megvalósításában. Vitathatatlan, hogy az amerikai sajtó és általában a nyugati hírközlő eszközök soha nem látott publicitást biztosítottak ennek az utazásnak. Más kérdés, vajon ez a kampány mennyiben van „szinkronban" az elért eredményekkel, illetve milyen mértékben szolgálja a nemzetközi feszültség enyhítését célzó diplomáciai lépéseket. Kétségtelen ugyanis, hogy az amerikai —kínai viszony rendezése, divatos kifejezéssel élve: normalizálása, hozzájárulhatna a pozitív előjelű diplomáciai törekvések megvalósulásához. Azonban aligha hallgathatjuk el, hogy a „pingpong politikával" kezdődött, majd Nixor attraktív pekingi útjával befejeződön folyamatnak határozottan szovjetellenes éle is volt, nem szólva az indokínai nemzetek érdekeinek védelméről. Az a tény ugyanis, hogy a kínai sajtó egyre diszkrétebben kezeli a vietnami háborúval összefüggő kérdéscsoportot, sok mindenre enged következtetni. Többek között arra, hogy az „elvi nézeteltérések" ellenére Nixon elnök zavartalanul folytatja „vietnamizációs" politikáját, amely nem más, mint az indokínai népi felszabadítási mozgalmak elfojtására kreált amerikai recept. Nem csillapodtak le a kedélyek Tokióban, a hivatalos japán politika — a jenki-sokkot követően — nehezen találja megszokott hangnemét. A hivatalos nyilatkozatok mindmáig kétkedve taglalják a két ország kölcsönös kapcsolatainak távlatait, érződik a csalódottság hangja, devalválódott a japán —amerikai biztonsági szerződés értéke, amelyet pedig oly nagy gonddal készített elő annak idején Szato kormánya. Kétségtelen, hogy a tokiói kormánykörök nem hisznek a „hivatalos" amerikai politikának, inkább hajlanak arra, hogy a már említett „rejtélyeskedő" kombinációkból vonjanak le következtetéseket. Tagadhatatlan, hogy a látogatásról kiadott közös nyilatkozat „felvillant bizonyos ellentéteket", ám mindenekelőtt a dokumentum hangneméről van szó, amely egy pillanatra sem tér le a barátságos és bizakodó hangnem eddig kitaposott útjáról. A kapcsolatok további bővülése, esetleges kiterebélyesedése azonban valószínűlég a távolabbi jövő kérdése, hiszen a Tajvan körüli problémákat, az ázsiai érdekszférák körül kialakuló nézeteltéréseket aligha lehet egyik napról a másikra áthidalni. Csou En-laj egyik sokat idézett pohárköszöntőjében közvetve utalt ezekre a problémákra, értésre adta partnerének, hogy a „nyitást" követő időszakban még felmerülhetnek nehézségek. A tanácskozásokról kiadott közlemény ugyanis hangsúlyozza, hogy a két ország nem avatkozik be egymás belügyeibe, tehát Washington a „tajvani kérdést" szintén Peking belügyeként kezeli majd. Születendőben van tehát a „nagy alku", ám ró kell mutatnunk: ez a közeledés — legalábbis napjainkig — csupán ártott a nemzeti felszabadítási mozgalomnak, amelyek elsősorban az amerikai imperializmust tekintik fő ellenségüknek. Annyi azonban bizonyos, hogy a maoizmus ezzel a lépésével leleplezte magát, politikai szólamaitól megfosztott pőreségében állt a világ közvéleménye elé. Hiszen emlékezzünk csak a Szovjetunió ellen kijátszott úgynevezett pekingi „évekre", a kulturális forradalom időszakában hangoztatott „puritán" elvekre és vessük azokat össze Nixon pekingi látogatásának kínai kísérőzenéjével. Hamarosan kiderül, hogy Mao Ce-tung koncepciója — amely állítólag az egyedül megváltó forradalmi módszer — időről Időre bizonyos választásokon megy keresztül, illetve száznyolcvan fokos fordulatokkal halad kétes értékű célkitűzései elérése felé. (P)
