Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-03-11 / 11. szám

ÍGÉRET kötelez Szép és immár hagyományos szokássá vált nálunk, hogy a nemzetközi nőnap alkalmával országunk vezetői megbecsült vendégként fo­gadják nőküldöttségünk tagjait. Ez a megtisz­teltetés nem akárkinek jár ki. Sokat és jól kell dolgozni érte. Erről beszélgettünk el Pásztor Sarolta elv­társnővel, a Szlovákiai Nőszövetség KB elnök­ségének tagjával, a Rimavská Sobota-i (Rima­szombat) Járási Nőbizottság titkárnőjével, aki a Szlovák Nőszövetség elnökségének küldött­ségével vett részt a prágai Várban rendezett fogadáson. Pásztor elvtársnő tizenkét éve tölti be a titkárnői tisztséget és talán csak az ő sze­rénységén múlott, hogy először jutott el a prá­gai Várba. Amikor megkérdeztem, milyen érzés egy ilyen küldöttség tagjának lenni, szerényen elmosolyodott. — Természetesen nagyon örültem neki, rög­tön arra gondoltam, vajon teljes mértékben rászolgáltam-e a bizalomra? És máris járása asszonyairól, munkaered­ményeikről beszél, akik oly nagyszerűen ki­veszik részüket a termelőmunkából. — Kit jelöltek járásukból a nőnapi fogadá­son való részvételre? — Két nőt jelöltünk és azt is meg kell mon­dani, hogy nem könnyű feladat volt kettőt ki­emelni a sok közül. Hosszú mérlegelés után Kovács Barnánéra esett a választás. Kovácsné, a Safárikovói (Tornaija) kommunális üzem munkásnője, akinek munkaeredményeivel, példás és szerény magatartásával nagyon elé­gedettek az üzemben. Kovács Barnáné aktívan kiveszi a részét a tömegpolitikai munkából is, ezért a tavalyi választások alkalmával a vá­rosi nemzeti bizottság képviselőjének jelölték. A másik küldöttünk Katarina Bystrianska volt h Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) JNB szo­ciális ügyosztályának dolgozója. Bystrianska elvtársnő a bratislavai ünnepségeken vett részt. A XIV. pártkongresszus határozatában sze­repel a nők helyzetének állandó javítása. Mi­lyen eredmény észlelhető e határozat realizá­lásánál járásukban? — A pártkongresszus után eltelt időszakban egyre gyakrabban találkozunk a sokrétű prob­lémák hangsúlyozásával. Az asszonyok mint­ha bátrabban követelőznének. Sokszor halljuk a nagyon is helyénvaló megjegyzéseket, mint például: több nőt vezető beosztásokba, kocsma helyett szolgáltatási házat; beleszólnak a köz­ellátás áruellátásába, a választék kibővítésébe, az üzletek nyitvatartási idejének módosításába stb. Mit szólnak mindehhez az illetékesek? Elmondhatjuk, hogy ma már nemcsak meghallgatják észrevételeinket, hanem velünk együtt segítenek azokat megoldani. Ezt külö­nösen a választások óta észlelhetjük. Így pél­dául a képviselőtestületi választásoknál járási nemzeti bizottságunk alelnöki tisztségébe Erna Poléániová elvtársnő, a nőmozgalom sok éves, aktív és tapasztalt funkcionáriusa került. Nőt választottak a járási oktatás- és kulturális ügyi bizottság vezetőjévé is, Marina Kriiová tanítónő személyében. A nemzeti bizottságok tagjainak 30 százaléka nő. Ez is biztosíték arra, hogy a társadalom javára felhasználjuk azt az erőt, energiát és kitartást, amellyel a nők dolgozni tudnak. Aki ebben kételkedik, az vegye számításba azt a sok brigádórát, amelyet a nők minden esztendőben a közsé­gek és városok fejlesztésére és szépítésére for­dítanak, illetve a mezőgazdaságban végzett munkálatoknál dolgoznak le. Gondoljon arra, a nőszövetség tagjai hogyan segítenek a nyug­díjak rendezésénél, az elhagyott gyermekek elhelyezésénél, mennyit törődnek az idős em­berek életkörülményeinek megjavításával. Ve­gyék figyelembe azt is, mily sok értékes javas­latot tettek a nők a közellátás, a lakosságnak nyújtott szolgáltatások megjavítása érdekében. — A vásárlóközönség túlnyomó többsége nő. Ezért nem csoda, hogy érzékenyebben reagál­nak a hiányosságokra. Mik az észrevételeik? — Az asszonyok a falvakban is kérik a szolgáltatások bevezetését, a félkész ételek árusítását, az áru házhoz szállításának beve­zetését, új elárusítóhelyek megnyitását. Na­gyon kedvezően értékeljük a jnb-vel, és a ke­reskedelmi osztállyal való együttműködést. Az érdekelt kereskedelmi szervekkel együtt igye­keznek megoldani a nehézségeket. Néhány példát említek ennek a szemléltetésére: járási székhelyünkön a nők panaszkodtak amiatt, hogy a városi cukrászdában szeszes italokat is felszolgálnak. Az alkoholt nem kedvelők, és nem dohányzók, de főképpen az édesanyák és a gyermekek számára nem volt megfelelő kör­nyezet. A nők javaslatára betiltották a szeszes italok felszolgálását és a dohányzást is. Eze­ket az intézkedéseket később országos irány­elvek szabályozták, bizonyára nem véletlenül, hanem a nők általános követelményeinek alapján. A nők kérésére nyitották meg Toma- Sová városnegyedben a zöldségelárusító helyet és kár, hogy technikai nehézségek miatt nem nyílhatott meg Rimavská Soboíán (Rima­szombat) a most épülő félkészáru üzlet, ame­lyet eredetileg a nemzetközi nőnap alkalmából ajándékul szántak az Illetékes szervek. A Sa­fárikovói (Tornaija) Ruhaipari Üzemben a nők kérésére folyamatban van az étkeztetési szolgálat bevezetése, amely további lépés a munkafeltétel megjavítására. Azt szeretnénk, ha a Vendéglátóipari Üzem itt is kezdemé­nyezne és felkínálná szolgáltatásait, a félkész­áruk eladását. A klenov­­cei asszonyoknak a szó legszorosabb értelmében ki kellett harcolniuk, hogy az újonnan épült szolgáltatások házában ne vendéglőt nyissanak, hanem az az eredeti célt szolgálhassa. Mindezt most csak egy mondat­tal említettem, de meny­nyi energiára, kitartásra és utánajárásra volt szükség, hogy mindezt keresztülvihessék. Dubno kisközségben az asszonyok elérték, hogy a téli hónapok alatt is nyitva legyen az óvoda. Ezzel az intézkedéssel 15 fiatal mamának tették lehetővé, hogy tovább dolgozhasson. A szövet­kezeti óvoda megnyitá­sáért sokat tettek az asszonyok, de dicséret­re méltó munkával já­rultak hozzá a helyiségek rendbehozásához is. Hasonló igyekezetét fejtenek ki a szomszédos Gern. Jablonec (Almágy) községben is. Törek­vésük megvalósításához sok sikert kívánunk! Pásztor elvtársnő befejezésül elmondotta, hogy járásukban sok a tennivaló, ez azonban nem akadálya, hogy továbbra is minden ere­jükkel segítsenek a CSKP XIV. kongresszusán megjelölt igényes feladatok megvalósításában. Hiszen végeredményben mindez a kongresszu­si határozatok megvalósításának szerves része — egész társadalmunk tovább fejlődésének egyik záloga. GÁL ETA > I «A/Hagunknak uV/LF az üzemnek A preáovi (Eperjes) gépgyár alkalmazottainak több mint a fele nő. Így hát nem is csoda, hogy megalapí­tották a nőszövetség üzemi alapszervezetét, amely a szakszervezettel karöltve igyekszik segíteni az itt dol­gozó nők problémáin, s egyúttal feladatának tekinti az asszonyok politikai nevelését is. Az idei nemzetközi nőnap előtt a nőszövetségi tagok elhatározták, hogy 1000 brigádórát fordítanak ebben az évben a munkahelyek célszerű csinosítására, és to­vábbi 120 órát az üzemi óvoda építésén dolgoznak majd le. Ugyancsak még ebben az évben beszervezik az asszonyokat a „Szocialista munkabrigád“ cím el­nyeréséért indított versenybe, mégpedig úgy, hogy két új versenyző csoportot alakítanak és a „Kis családi iskola“ keretében öt tanfolyamot, illetve 18 előadást tartanak. Az üzemi nőszervezet munkatervében sze­repel még a baráti kapcsolat felvétele a hasonló jel­legű mukacsevói (Munkács) gyárakkal. Ezenkívül film- és színházi előadások látogatását is tervezik. A gépgyár példás munkásnői közé tartozik Zofia Cerná, a kommunista elektroműszerésznő, aki mint a prágai gépgyár termelési-gazdasági egységének érde­mes dolgozója jött PreSovra. Az idei nőnap alkalmá­val a prágai Várban 6 képviselte a gyár asszonyait. J. BELES 2ofia Cerná és Károlyi Anna, az üzemi nőszervezet elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents