Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-03-04 / 10. szám

Gyermekkacagás, hóvirágcsokrok, terített asztal, otthonunk kedves gondjai, munkánk öröme, ünnepünk fénye — milyen természetes, magától értetődő és megszokott. Ezek a megrázó fényképfelvételek azonban rádöbbentenek, hogy amíg igazságtalan, kizsákmányoló társadalmak pusztító háborúi tépik le az anyák kebléről gyermekeiket, oltják ki örömre áhítozó gyermekszemekből a fényt, hintik a halált, gyilkolják az életet — addig nem csak annyi a dolgunk, hogy otthonunkban, munkahelyünkön — saját gyermekeinkért dolgozzunk. Mert amíg Vietnamban és bárhol a Földön így szenvednek az ártatlan anyák, gyerekek, addig nem lehetünk nyugodtak, addig küzdenünk kell és segítenünk.

!