Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-03-04 / 10. szám

RÚLUNK van szó

Szocialista országépítésünk éveiben fokozatosan növekedett a munkaerő-alap kihasználása. Ennek következtében a lakosság munkaképes rétegének gazdasági aktivitása ma már elérte a 90 százalékot. Ezzel a fejlődési folyamattal arányosan a nők egyre nagyobb számban vettek részt a termelésben. Az elmúlt évek alatt a férfi munkaerőtartalékok kimerítésével, Szlovákia gazdasági fejlődésében jelentős tényezővé vált a női munkaerő. A munkaképes lakosság között 1955—1970-es években a nők arányszáma 31 százalékról több mint 41 százalékra emelkedett. Jelenleg minden öt nő közül négy vesz részt a termelési folyamatban, illetve tanul a különböző iskolákon. A nők műveltségi színvonala anynyira emelkedett, hogy a fiatalabb korosztályok általános műveltsége magasabb, mint a férfiaké.

A nők foglalkoztatottságának rohamos növekedése a pozitívumok mellett számos olyan problémát vetett föl, amelyeknek megoldása egyre sürgetőbbé válik. Egyike a legkomolyabb gondoknak a dolgozó nő és az anya funkciójának egybenhangolása. Tudjuk mindannyian, hogy a népesedés fejlődése hazánkban kedvezőtlen. Ezért került előtérbe annak a kérdésnek a kivizsgálása, milyen a kölcsönhatás a nők magas fokú foglalkoztatottsága és a népesedés fejlődése között.

Egy széleskörű kutatás a könynyűipari üzemekben rámutatott arra, hogy a nők nagy többsége azért vállal állást, hogy könnyítsen családja anyagi helyzetén. Csak a már hosszabb ideig tartó munkaviszony után kerülnek túlsúlyba olyan tényezők, mint az anyagi függetlenség vágya, a végzett munka társadalmi hasznosságáról és szükségességéről való meggyőződés vagy az érvényesülési vágy.

A munkaviszonyban levő nők többsége egy vagy két gyermeket nevel, a harmadik esetleg a negyedik gyermekről hallani sem akarnak. Miért? Ennek a sajnálatos ténynek a leggyakoribb oka, hogy a dolgozó nők életkörülményei még mindig ellentmondásosak. Ha a dolgozó nőnek nincs meg a lehetősége arra, hogy munkája végzésénél a társadalmi segítséget is igénybe vegye — gondolunk itt a megfelelő szolgáltatásokra, gyermekgondozó intézményekre — akkor választania kell az állása és a további gyermek világrahozása között.

A nő részvétele a munkafolyamatban önmagába véve nem csökkentené a születések számát, ha a foglalkoztatottság arányával lépést tartana munkakörülményeinek megkönnyítése, javítása, kulturáltsága is.

Nyilvánvaló, hogy a népesedés alakulásában más, negatív tényezők is közrejátszanak. A statisztikai adatok szerint például a házasságot kötő városi fiataloknak csupán 12 százaléka, a vidékieknek 16 százaléka rendelkezik saját lakással. Ez is egyik jelentős oka annak, hogy a szülők nem vállalnak több gyermeket.

Népgazdaságunknak számos olyan szakágazatát ismerjük, ahol a nők kiválóan érvényesülnek, sőt egyes munkaterületet el sem lehet képzelni női dolgozó nélkül. Sokszor azonban figyelmen kívül hagyják azt, hogy a nők fiziológiai adottságaikkal szemben nehéz fizikai munkát végeznek, s tegyük hozzá — nem egyszer alacsonyabb bérért, mint a férfiak, ugyanabban a beosztásban, ugyanazon a munkahelyen. A nők éjszakai műszakjának eltörlésében és az egészségükre káros munkahelyekről történő áthelyezésükben sem számolhatunk be lényeges javulásról.

Megint a statisztikai adatokhoz nyúlunk, amikor elmondjuk, hogy egy munkásnő egyetlen nap alatt 14 százalékkal dolgozik többet — ha beleszámítjuk a házimunkát és az önművelődésre fordított időt is, — mint a férje. A hiányosságok, amelyek a dolgozó nő második műszakját nehezítik, váltják ki azt is, hogy a nő gyakrabban esik ki a munkából, kénytelen otthon maradni azért, mert beteg a gyerek — s már maga ez a tény is kedvezőtlen hatást vált ki munkahelyén és a családban egyaránt.

A múlt év végén pártunk és kormányunk új intézkedéseket foganatosított a többgyermekes anyák érdekében. Ezek az intézkedések, reméljük, hozzájárulnak a népszaporulat emelkedéséhez, mert nagy segítséget jelent az édesanyáknak, ha gyermeküket kétéves korig otthon nevelhetik és emellett anyagi támogatást is kapnak. Feltételezzük, hogy az 1972-es évben ezt a lehetőséget ötven százalékkal több nő veszi igénybe, mint 1970-ben.

Jövőbeni társadalmi és gazdasági fejlődésünk érdekében feltétlenül szükséges azonban, hogy a nőnek a termelésben, hazánk gazdasági és politikai életének irányításában és anyai szerepkörében betöltött funkcióját egyformán értékeljük s ezzel párhuzamosan megteremtsük azokat a szükséges szociális és gazdasági feltételeket, amelyek a nők foglalkoztatottságának problémáit megoldják s ezzel tovább növelik a munkaviszonyban levő nők számát.

HERBERT DURKOVlC mérnök, az SZSZK kormányának alelnöke

[ÖN'API KÖSZÖNTŐ

helyett

Jólesik a kedves mosollyal átadott hóvirágcsokor, gyermekeink figyelmes köszöntője, munkatársaink elismerő szavai... de ha egész évben csupán a nemzetközi nőnapon becsülnének, szeretnének, ismernének el bennünket, ha az év többi napján férjünknek, gyermekeinknek, munkatársainknak mindegy volna, milyen körülmények között dolgozunk, élünk, akkor nem volna érdemes március nyolcadikét ünnepelnünk.

Mert éppen forradalmi hagyományai, következetes, társadalmi változásokat sürgető, azért harcoló jellege miatt ünnepeljük a nemzetközi nőnapot. Nem jelképes tiszteletre, formális elismerésre van szükségünk, hanem az elvégzett munkáért kijáró társadalmi megbecsülésre, értékelésre. Mindenekelőtt arra, hogy tovább javítsuk a nők élet- és munkakörülményeit, hiszen egyformán helytállnak a munkában, a közéleti tevékenységben és pótolhatatlanok anyai szerepük betöltésében. Nem arról van szó, hogy kevéssé értékelik e hármas funkciónkat, csupán arról, hogy a lehetőségeinkhez képest van még elég pótolni, javítani valónk.

Tavaly a nemzetközi nőnap ünneplésekor több üzem, nemzeti bizottság, szervezet önként vállalta, hogy az idei ünnepig konkrét intézkedéseket tesznek dolgozó asszonyaink érdekében. Így hát az idei nőnap jó alkalom lesz arra, hogy az üzemek, vállalatok, állami gazdaságok, szövetkezetek vezetőségei számot adjanak önmaguknak: az ígéreteikből mit váltottak valóra, mit tettek az édesanyák, a családok érdekében, betartják-e következetesen pártunk XIV. kongresszusának határozataiból eredő feladatokat és milyen segítséget, támogatást tudnak még nyújtani a továbbiakban.

Mi, nők, természetesen nem fogadjuk ölbe tett kézzel az ünnepi ajándékokat, a felajánlásokat. Mindez még nagyobb felelősségre, tevékeny politikai és termelő munkára kötelez bennünket. Nem feledkezünk meg arról, hogy jogos igényeink mellett kötelességeink is vannak, amelyeknek eleget kell tennünk. Nagy figyelmet fordítunk a politikai, kulturális és társadalmi nevelőmunkára, az önművelődésre, hogy a CSKP programjából ránk háruló feladatokat eredményesen teljesíthessük. Ebben az évben különösen sokat várunk a Jó ötlet aranyat ér című országos akciónktól, amelybe az asszonyok ezrei kapcsolódtak be, hogy javaslataikkal, ötleteikkel segítsenek feltárni a munkahelyen, faluban, környezetünkben felfedezhető rejtett tartalékokat.

Figyelemreméltó és örvendetes eredménynek könyveltük el nemrég az anyák és családok érdekében tett szociális intézkedések módosítását, az anyasági szabadság és segély kedvező emelkedését. Úgyszintén azt az eredményt is, hogy a választások során emelkedett a nemzeti bizottságokba, a nemzeti és föderális képviseleti testületekbe választott nők száma.

Eredményeink értékelésekor, kívánságaink kinyilvánításakor nem feledkezhetünk meg internacionalista kötelességünkről sem. Fontos feladatunk, hogy tovább erősítsük kapcsolatainkat a testvéri országok nőszövetségeivel, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségbe tömörült haladó szellemű asszonyokkal. Közös erővel, összefogással harcoljunk az Indokínában és Vietnamban folyó vérengzések, a pusztító háború azonnali befejezéséért, az európai biztonság megszilárdításáért, minden ország, nemzet függetlenségéért, az egyetemes világbékéért, gyermekeink mosolyáért, jövőjükért, a szabad és boldog életért!