Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-02-26 / 9. szám
Újdonságok a múltból A mai Kirgizia területén az i. e. VI.—III. században élt szósz törzsek történetéről Igen fontos anyagokat gyűjtöttek össze a kirgiz régészek a kurgánjairól híres Ketmeny—Tyubinszki-völgyben, ahol drágakövekből, aranyból, ezüstből, rézből készült díszeket fedeztek fel a nomád vezérek és előkelőségek felnyitott kurgánjaiban. A temetkezési helyeken arany halotti maszkokat, vastőröket, nyílhegyeket, díszes lószerszámokat találtak. A kirgiz régészek 1970-ben az ősi (az i. e. XI. századból való) „Burana“-torony mellett levő településen végzett ásatások során ugyanazon századból származó két újabb építményt tártak fel: vörös égetett téglából készült, érdekes díszítésekkel és mintákkal, valamint terrakotta-faragványokkal ékesített kultikus építményeket. Az idén feltárt történelmi emlékeket csakúgy, mint a „Burana"-tornyot, restaurálni fogják, s a további ásatások során szabadtéri múzeumot alakítanak ki. A képen: az i. e. III.—V. századból származó bronz kecskeamulett, amelyet a Ketmeny—Tyubinszki-völgyben találtak. sok hasznos szórakozást találnak majd az öregek és fiatalok egyaránt. NAGYMAMA AZ UNOKÁKÉRT Sazdicén (Százd) mindenki ismeri és becsüli Galcsi Ilonka nénit, aki korát meghazudtolva tevékenykedik a faluban. Ilonka néni nélkül el nem képzelhető egy-egy megmozdulás. — Ami mégis a legjobban a szívéhez nőtt, az a faluszépítés. Semmilyen munkától nem riad vissza: ha kell maltert kever, téglát adogat, díszfát ültet, mindig ott látni, ahol szükség van segítő kezekre. Pedig nem fiatal már, 66 éves. Az 1972 évben 50 brigádóra ledolgozását vállalta. Ilonka néni négy gyermeket nevelt fel, hét unokája van. ö maga kilenc gyerek közül való, sok rosszat élt meg, de ahogy mondja, örül annak, hogy most jobban, gondtalanabbá élhetnek az emberek. S ki tudja, mire gondolt, amikor a gyerekjátszótér karbantartásán serénykedett. Valószínűleg hét kicsi unokájára. Mi az On véleménye Nagy érdeklődéssel olvastam a 3. számban MUDr. Juhász István Mi az ön véleménye című írását. Utána közvéleménykutatást végeztem, ki mint elégedett orvosaival. Az emberek többsége hálás orvosainak, tiszteli és becsüli őket. — Valóban, az orvosokról az elismerés hangján írhatok, azaz csak a többségről. Mindenféle munkahelyen és foglalkozásban akadnak lelkiismeretlen emberek, de ezek száma csekély, nem helyes az általánosítás. Tehát teljesen egyetértek a MUDr. Juhász I. által leírottakkal. Azt hiszem nem is kell hangsúlyozni, hogy ezzel a társadalom nagy része is egyetért. íme egy eset a sok közül: Egy ember az orvosok kezében Engedjék meg, hogy felsoroljam, X. Y., a nevét szándékosan nem közlöm, mennyi mindent köszönhet orvosainak. Megnémult, elvesztette hangját, a gégész kétszer fél órát szentelt a nehéz operációra. Nem sikerült. Harmadszor is próbálkozott, végre sikerült a hangszalagokról egy mákszemnyi daganatot lecsípni, ami gátolta a beszédét. Ez 16 évvel ezelőtt történt, azóta kitűnő a hangja. — Szerencsétlen véletlen folytán bal combját pisztolylövés érte. A lövedéket kioperálták. Operálták vakbélre, sérvre, kiszedték a manduláit, egyszer pedig az elvérzéstől mentették meg. Lábszártörést szenvedett. Ekkor a klinikán csontátültetéssel mentették meg az amputálástól. Több mint 10 orvosnak köszönheti életét, egészségét, azt, hogy foglalkozását űzheti, sízhet, korcsolyázhat és sportolhat. De egy negatív eset mégis előfordult. A felesége szülés előtt nem kapott mentőautót, mivel a helybeli orvos privát betegénél volt a mentőautóval. így a szülés otthon folyt le. Ennek ellenére nem tett feljelentést, mérlegelte az „1 a 10 ellenébent“, és különben is, az orvos akkor is betegnél volt. Gyógyított. Tisztelet és köszönet minden becsületes orvosnak és egészségügyi dolgozónak. Boncsek László, Komárno (Komárom) Az eddig megjelent hozzászólásokat elolvasva úgy érzem, a hozzászólók nagyon egyoldalúan foglalkoznak a felvetett témával és reálisnak éppen nem nevezhető álláspontot foglalnak el. Miről is van szó? Az orvosok elfogadnak pénzt a gyógyításért, vagy pusztán emberbaráti, ún. hivatásérzetből gyógyítanak. Elfogadnak! Ez tény és valóság mivel magam is benne élek és nap mint nap látom az egészségügy belső életét. De az eddigi hozzászólók kivétel nélkül elfelejtették azt a tényt, hogy borravaló nélkül sehol nem lehet elérni semmit. Az élet bármely területén, ahol szükségünk van valamire, mindig csúsztatni és „kenni“ kell, mert enélkül az eredmény szinte kizárt. Néhány példa: Igazolni tudnak mindazok, akik valaha építőanyagot vásároltak, új személygépkocsit vettek és a régit a bazárban eladták, továbbá azt akarták, hogy tévéjüket soron kívül megjavítsák, vagy bármely állami szektor munkáját igénybe vették. Azonkívül hogy az illető üzemnek kifizették a borsos szerelési díjat, a szerelő füle botját sem mozdította addig, míg az ő külön pótlékát előre meg nem kapta. Beszélni tudnának a pult alól eladott áruk, amelyeket csak azoknak tartanak fenn, akik tudják, hogyan kell „kenni“. Vagy talán említsem a nem éppen kis étvágyú autószerelőket? A kérdés most az: Ha ezeknek mind szabad és lehet, akkor miért legyenek éppen az orvosok kivételek? Önök talán úgy gondolják, hogy az egészségügyi dolgozók fizetése valami csillagászati számokkal vetekedő összeg? Ha összehasonlítanák egy kőműves órabérét (akinek 8 osztályos alapiskolája van) egy orvos fizetésével, aki főiskolát végzett és emberi életeket ment, igazán meglepődnének. Amíg egészséges konkurrenciát nem teremtünk, hogy a fogyasztó ne legyen kiszolgáltatva a különféle kommunális vállalatok kénye-kedvének és amíg nem állítjuk vissza az ipari szolgáltatások és a kereskedelem becsületét, addig sajnos, semmilyen téren, így az egészségügyben sem várhatunk gyökeres változást. Egy egészségügyi dolgozó VT olc éve már, hogy súlyos betegség V gyötör. Többet vagyok kórházban és • egyéb gyógykezelési helyeken, mint otthon. Alkalmam volt több véleményt hallani, tényeket megfigyelni és tapasztalni. Mi hát az én véleményem? Mindenekelőtt az, hogy nagyon sokan nem tudják értékelni társadalmi rendszerünk szociális előnyeit. Az ingyenes orvosi vizsgálatot, kórházi gyógykezelést sok beteg rosszul használja fel. Szeszélyesek, türelmetlenkednek, fölényesek, nemcsak a személyzettel, de az orvosokkal szemben is. Csodákat követelnek orvosaiktól, de ugyanakkor a számukra kiadott gyógyszerek a WC-be jutnak. De akadnak olyan helyek is, ahol a gyógyulást kereső betegeket zsebük szerint osztályozzák. Azonban — szerintem — nem lenne igazságos, ha csupán az ilyen orvosokat marasztalnánk el. Hiszen alkalom szüli a tolvajt... Sokat feküdtem már a Velky Krtiä-i (Nagykürtös) kórházban, BelaSié főorvos osztályán. Róla is és a mellette asszisztálókról csak jót mondhatok. A főorvos úr nemcsak orvos, de ember is; nemcsak szaktudásával gyógyít, de szeretetével is. Szívből hálás vagyok neki, mert már sokszor megmentett. Egy asztmás beteg Mint orvos szeretnék én is hozzászólni a felvetett problémához. Először is azt szeretném megjegyezni, hogy nagyon is helytelen az általánosítás. Az orvos is ember és mivel nem vagyunk egyformák, így az orvosok között is vannak felelőtlen, hasznot hajhászó egyének. A szolgálatok meghálálása, a borravaló adása, sajnos, azt lehet mondani, társadalmunkban általános jelenség. Akinek autója van, az ismeri az autószerelőket, aki építkezik, ismeri az anyagbeszerzéssel járó gondokat, ha valakinek televíziója van, tudja milyen nehézségekkel jár a megjavítása, és így sorolhatnám tovább a mindnyájunk előtt ismeretes problémákat, amelyeken az érdekeltek könnyíteni igyekeznek. A betegségek, gyógyítás nagyon hálás téma, amiről mindig és mindenütt lehet társalogni. A valóság az, hogy jelenleg nagyon sok az „okos“ ember, akik sokszor többet akarnak tudni, mint az orvos. Rendszerint olyanok bírálnak, akik a társadalmunk adta lehetőségeket a saját hasznukra akarják felhasználni. Nyíltan merem állítani, olyan megjegyzések, hogy a beteg csak akkor kapja meg a hatásos gyógyszert, ha lefizet egy bizonyos összeget az orvosnak, vagy nem adnak olyan hatásos gyógyszert, ami segítene, mert az 120 koronába kerül, hogy ilyen és ehhez hasonló kijelentés nagy felelőtlenség, egyáltalán nem fedi a valóságot. Nézetem szerint az ilyen sorok írójának fogalma sincs a betegségekről, a gyógyításról. Nagyon sok ember azt hiszi, hogy ez vagy az a gyógyszer az ő betegségére jó volna, ettől meggyógyulna. A valóság azonban az, hogy ez az 6 esetében pontosan kontraindikált, vagyis éppen nem javallott. Ha már valakit, vagy valamit bírálunk, úgy legyen az ésszerű, tartalmas és lehetőleg fedje is a valóságot, nem beszélve arról, hogy ha valaki valamit leír, azért vállalja is a felelősséget — tüntesse fel a nevét! MUDr. Pecena György
