Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-02-26 / 9. szám

AZ ELSŐ feladat Horváth Olga, a „kezdő" képviselő A beavatatlanok el se hinnik, hogy egy raktárban mennyit kell adminisztrálni) A konzerváló részleg raktára tu­lajdonképpen egy óriási „kamra". Innen indulnak a csomagok kül­földre, meg persze a belpiacra is. Azok az asszonyok, akik itt dolgoznak nem könnyű munkát végeznek. Azt szeretnék, ha a kartonok, amelyeket cipelniük kell, kisebbek lennének Fényképezte; Marian Öllé A választások óto még orány­­lag kevés idő telt el, de mi és minden bizonnyal a választók is, már kiváncsiak vagyunk, hogy képviselőink hogyan szorgoskod­nak a rájuk bízott feladatok megvalósításában. Horváth Olga, a sládkovicovói (Diószeg) cukorgyár dolgozója országgyűlési képviselőink egyike. — Erre a nagy tisztségre üze­münk javasolt, ahol édesapám 42 évig géplakatosként dolgozott. En 12 éve vagyok a gyár kon­zerváló részlegének raktárosa. Tulajdonképpen a marós szakmát tanultam ki, de így máshol kel­lett volna elhelyezkednem, már­pedig engem a szívem a szülő­falumba húzott. Meg aztán a gyárat is szeretem — ezt édes­apám oltotta belém, — ebben a környezetben valóban otthon érzem magam. Különben járá­sunkból két képviselő a Nemze­tek Kamarájába, kettő a Népi Kamarába került, az egyik én vagyok. Február végén ötnapos tanfolyamra Prágába készülünk, ahol részletesebben is megismer­kedünk munkánkkal. — Először választottak képvise­lőnek. Választókörzetem 32 falu­ból áll, de a feladatok elosztása a képviselők között csak most van folyamatban. Falumtól azon­ban már megkaptam az első fel­adatot; szeretnénk, ha községün­ket várossá nyilvánítanák ... kér­vényünk már az illetékes hivata­lokban van. Jelenlegi feladatom, hogy az elintézést megsürgessem. — Ami szülőfalum választási programját illeti, nemigen tér el az általános követelményektől. Ami másutt fontos, az nálunk is az ... Tehát az egyik legfonto­sabb programpont az utcák por­talanítása és a központi tér ki­betonozása, amelyet május 1-ig szeretnénk megoldani, mert úgy terveztük, hogy a közeli falvak­kal együtt ez idén itt tartjuk meg a munka ünnepét. Továbbá a ki­lencéves alapiskolában fel akar­juk építeni a tornatermet. Táv­lati célunk az ivóvízhálózat kiépí­tése és a „Z“ akción belül a mű­velődési ház felépítése. — Ügy érzem, tisztségem a gyárral szemben is kötelez, hi­szen itt is szükség van egymásra. Például nálunk, a konzerválási részlegen állandóan 90 nő dolgo­zik, idényben 350—400. Egészségi szempontból több figyelmet kelle­ne szentelni az asszonyoknak, mégpedig sürgősen, mert a mi részlegünkön túl nedvesek a munkahelyek és az asszonyoknak sokszor a reuma miatt még a nyugdíjkorhatár előtt ki kell lép­niük a munkából. Ezen sürgősen változtatni akarunk. — Most természetesen a nő­nap megtartása foglalkoztat ben­nünket. Az asszonyok nálunk bi­zony nem tartózkodnak a bíráló észrevételektől. Nem tetszik ne­kik, hogy minden évben csak húsz perces, igen-igen formális megemlékezés volt, de ezt is le kellett dolgozni, aztán hol egy pár harisnyát, hol egy doboz bonbont kaptak, és ezzel minden el is volt intézve — sablonoson. Pedig az asszonyok virágot vár­nak, azt mondják, ez a legszebb. És ami a fő, hiányolják az el­végzett munkájuk szebb, benső­ségesebb méltányolását. — Én a magam részéről jelen­leg csak annyit mondhatok, hogy nincs tapasztalatom közügyek intézésében, tehát elsősorban meg kell ismernem közelebbről mindennapi életünk problémáit. És úgy szeretném végezni a rám háruló feladatokat, hogy válasz­tóim bizalmát igazán becsülete­sen megszolgáljam, hogy egyet­len egy ember se csalódjon ben­nem Mi ehhez már csak annyit te­hetünk hozzá, hogy Horváth Ol­gának eredményes, jó munkát kívánunk, hogy ne csak a válasz­tói legyenek vele megelégedve, hanem majd ő Is elmondhassa: tettem valamit, mert bíztak ben­nem! KŐSZEGI ZSUZSA A NÉPI MILÍCIA MEGALAKULÁSÁNAK 24. ÉVFORDULÓJÁRA Egy asszony a múltat idézi Motto: Ezerkilencszóznegyvennyolc di­cső Februárja örök időkre népünk tör­hetetlen akaratának és egységének, a munkásosztály közös ügyünk iránti lelke­sedésének és áldozatkészségének a szim­bóluma marad. Vannak, akik el sem tudják képzelni, hogy másként is tölthetnék a hét végét, mint pihenés­sel, szórakozással, barátok látogatásával. Vannak, akik a sportot, a kirándulásokat részesítik előny­ben, vagy valamilyen vesszőparipájuknak hódol­nak. De akadnak olyanok is, akik társadalmi felelősségük teljes tudatában szabad idejüket hasznosabban igyekeznek kihasználni. A kitartás, az áldozatkészség, a fegyelem jellemzi ezeket a szürkéskék egyenruhájukban többnyire a nagy­gyűléseken, ünnepélyeken megjelenő férfiakat és nőket. Am a városokat és falvakat övező mező­kön és egyéb térségeken az esőben, sárban, hó­ban, fagyban gyakorlatozva is találkozhatunk velük. Szerények. Elégedettek a tudattal, hogy mindazt, amit tesznek, a pártnak, egész társadal­munknak teszik s ezért különösebb elismerést sem várnak... Ilyen emberek a népi milícia tagjai, akik 1948 februárjában a Prága-Vysoéany-i Népházban megtartott aktívájuk alkalmával elhatározták, hogy — ha kell — fegyverrel a kezükben védik meg a néphatalmat. Az 6 érdemük is tehát, hogy a CSKP irányította munkásosztály — Klement Gottwald elvtárssal az élen -— legyőzte a bur­zsoáziát és teljesítette történelmi feladatát: A proletárdiktatúra megteremtésével a szocializ­mus építésének útjára lépett. Ismeretes, hogy a párt megalkuvást nem tűrő harcában következetesen a proletár nemzetközi­ség elveihez tartotta magát. Megszilárdította szö­vetségét a Szovjetunióval, mely azóta is szabad­ságunk legfőbb záloga. Hiszen már 1948 február­jában bebizonyosodott, milyen felbecsülhetetlen értéket jelent számunkra ez a kapcsolat, mely —csakúgy mint 1968-ban — megakadályozta az imperialisták intervencióját. Dolgozóink akkori­ban a saját szemükkel győződhettek meg a párt politikájának helyességéről. Megértették, mennyi­re igazak Gottwald elvtársnak a CSKP VII. kong­resszusán elhangzott szavai: „Ha szabad teret engedünk a reakciónak, elárul bennünket“ — mondotta, majd így folytatta: „Túlságosan sokat Egy üzem KÉPEKBEN CsallékOz első lenfeldolgozó üzemének megalakulása óta huszonOt év telt el. Az államosítás, az új gazdasági irányítás és a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) já­rás általános, sokrétű fellendülése hozta magával ennek az üzemnek a fejlődését is. Az utóbbi időszakban a leg­korszerűbb gépek üzembehelyezése jelentősen növelte az üzem termelőképességét. A dolgozóknak több mint hatvan százaléka nő. A lenfeldolgozás főleg a város és a környező falvak asszonyainak nyújt munkalehetősé­get. A termékeket külföldön is jól ismerik. A tilolórészleg termékei, a rost és kóe csehországi üzemekbe kerül további megmunkálásra. A sziszái-részleg alapanyaga importált brazil sziszál, amelyből az üzemben elsö­­osztályú, exportminőségű kötözőspárgát készítenek.

Next

/
Thumbnails
Contents