Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-12-24 / 51-52. szám
A téli éjszakában messzire világít a kórház fénye A készültségi szol* gálát sokszor megismétlődő jelenete Műtét előtt fodrászatl szaklapok Is, amelyek révén az asszonyok megismerhetnék a legújabb hajviseleteket, olvashatnának a hajápolásról stb. A tisztítók munkájával kapcsolatban olyan ötletet Is felvetettek olvasóink, hogy elsősorban nyáron kellene a téli ruhák tisztítását propagálni, persze ugyancsak a rádió, a tv és a sajtó bevonásával. A beérkezett levelekből kitűnik, hogy az új lakónegyedek lakosai sokkal fontosabbnak tartják házuktája csinosítását, mint sem gondolnánk. Többféle megoldást is javasolnak az új házakat körülvevő parkok, játszóterek stb. karbantartása és tisztasága érdekében. A levélírók szerint Itt elsősorban magukat a lakókat és a gyerekeket — az iskolák közreműködésével I — kellene bevonni, esetleg valamilyen mádon érdekeltté tenni a zöldövezet ápolásában, valamint a ház közösen használt térségeinek rendbentartásában. A felügyelet szempontjából Jó lenne a nyugdíjasok beszervezése, ugyanis több az Idejük és különben is tudvalevő, hogy az öregek szeretik magukat hasznosnak érezni. Erről tesz említést levelében Magda Puíaková MichalovcérŐI (Nagymlhály). Olvasónk foglalkozik az autószervizek munkájával Is. A legjobb ötlete talán az, hogy a már használhatatlan kocsik még használható alkatrészeit értékesítsék. Ennek a megoldását úgy gondolja, hogy az egyes autószervizek időnként készítsenek jegyzéket ezekről az alaprészekről és adják be a Mototechna legközelebbi boltjába. Ha egy kis árkedvezmény is szóbajöhetne, a fogyasztó is és a vállalat Is jól járna. Tehát amlpt látjuk, az emberek nemcsak bírálni és elmarasztalni tudnak, hanem a hibák kiküszöbölésére is gondolnak. Miután ez társadalmunk szempontjából nagyon fontos, reméljük, hogy még sok új javaslatot, jó ötletet kapunk olvasóinktól! EMBERSÉG A púchovi Makyta ruhagyár dolgozóival beszélgetve sok elismerő szót hallottam Albina RemSiková elvtársnőről, a nőszövetség üzemi szervezetének elnökéről. A hatalmas munkacsarnok második emeleti részlegén dolgozik már húsz éve. Nagyon szereti szakmáját, a szabászatot, mint mondták, selejtes munka még nemigen került ki a kezéből. A műszak leteltével útja rendszerint nem az üzem kapuja felé vezet. Még munka után is gyakran órákat tölt a gyárban. Ilyenkor sokkal nehezebb a dolga, mint munkaidőben, hiszen itt nem termelési problémákkal, hanem a nőszervezet elnökeként emberek ezerféle ügyes-bajos dolgával kell foglalkoznia. Rokonszenves, kedves természetével megnyeri az emberek bizalmát, az igazi kommunista sok jó tulajdonságával rendelkezik és a magánéletében is olyan embernek ismerik, akinek a szavai mindenkor összhangban állnak tetteivel, becsületes magatartásával. Az üzemi nőszövetségnek itt több mint hatszáz tagja van, ily népes szervezet ügyeinek intézése nem kevés fáradsággal jár. RemSiková elvtársnő számos egyéb tisztsége mellett a kerületi pártbizottságnak is tagja. Kedvesen elmosolyodott, amikor megkérdeztem tőle, hogyan tudja úgy beosztani az idejét, hogy mind a gyárban, mind a családi életben, úgyszintén közéleti és politikai funkcióinak teljesítésében helyt tudjon állni. — Ez nemcsak az én érdemem — mondja, — hanem nagy része van ebben az otthon nyugodt légkörének, a harmonikus családi életnek... Sokat segít három nagy gyerekem. Mindez lehetővé teszi, hogy nyugodtan dolgozhatom. A szerény választ munkatársai egészítik ki, akik sok év óta együtt dolgoznak vele. Kubiková elvtársnő elmondja, hogy a nőszervezet elnöke nem azért vállalja a többletmunkát, mert nem tud mit kezdeni a szabad idejével, vagy mert valakinek ezt a munkát is végeznie kell. RemSiková elvtársnő igaz szívből, kommunista meggyőződésből dolgozik, tud bánni az emberekkel és ez meglátszik az eredményeken is A számos jó eredményből nekem két dolog ragadta meg a figyelmemet, melyek nemcsak az Üzem dolgozói, hanem a város lakossága között is nagyon jó visszhangot keltenek. Az egyik a lányanyák megsegítése, a másik a gyermekotthonban élő gyerekekkel való törődés. A két dolog közvetlenül összefügg, és csak igazat adhatok RemSiková elvtársnőnek, amikor kijelenti: — Nem elég csak azokkal a gyerekekkel törődni, akik már az intézetbe kerültek. Gondoskodni kell a lányanyákról is, hogy ne váljanak meg gyereküktől, hanem egyedül is vállalják a felnevelését. Szerintem nem lehet megvetéssel elintézni azt, aki házasságkötés előtt szüli meg gyermekét. Szeretném megjegyezni, ilyen esetek nálunk sem gyakoribbak, mint másutt. Mégis foglalkoznunk kell vele, annál inkább, mert az esetek többségében tapasztalatlan fiatalokról van szó, akik magukra hagyatva nehezen találnák meg a sokszor súlyos lelki válsággal páJ rosuló, komoly helyzetükből a kivehető utat. Képzeljük el, mi lenne a sorsuk, ha a társadalom is csak annyit tenne értük, mint sok esetben saját /szüleik és más hozzátartozóik. Azok a szülők, akik ilyen állapotban vallási, vagy harciig erkölcsi előítéletek miatt mágukra hagyják a lányanyákat, sokszor nem is tudják felfogni, mily nagy lelki válságba kergetik lányukat, őket rajtunk kívül senki nem várja a klinika előtt. Pedig ilyenkor kell nekik támasz, hogy átsegítse őket a kezdet sokszor megoldhatatlannak tűnő nehézségein. Az üzem lakást, munkát, bölcsődét biztosít számukra, de mindez nem elég. Mi az otthont, az édesanyát igyekszünk pótolni. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy sikerrel. Gyakran megtörténik, hogy váratlanul toppanunk be a kismamához. Ilyenkor mindig azzal fogadnak, jaj de jókor jöttek, és megindul a kérdések sora, mit hogyan tegyenek, miképpen osszák be a keresetüket, hogy mindenre jusson belőle. A nőszervezet krónikájában olvastam a sűrűn teleírt oldalakat, amelyek egy-egy gyermekotthoni látogatás emlékeit őrzik. Soha nem mennek üres kézzel az intézetbe. A játékokat, édességeket az üzemi nőszövetség szervezeti alapjából fedezik. A ruhagyár hulladékanyagából rengeteg apró holmit, tipegőt, papucsot, kabátkát, sapkát, szoknyácskát készítettek a gyermekek örömére. — Nagyon gyakran eljárunk az állami gyermekotthonba — mondja RemSiková elvtársnő. — Nem azért, mintha szükséget látnának, hiszen társadalmunk bőkezűen gondoskodik az otthon fenntartásáról, az ott dolgozó nők is mindent megtesznek a gyermekekért. Mégis arra törekszünk, hogy mi, akikben ott él a mások iránti gondoskodás, szeretetadás érzése és felelőssége, pótoljunk valamit azoknak a gyermekeknek a családi otthon melegéből, akiknek a szüleik képtelenek voltak erre. GÁL ETA
