Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-24 / 51-52. szám

^ Мш ^ Ш JÖJJENEK. f < Várjanak, megyünk. T jr thunytak az esti fények, a város álomba Н/ szenderült. Csupán a domboldalon húzódó 1\ épület ablakaiból szűrődött halvány vilá­­gosság. Královsk^ Chlmecen (Királyhel­­mec) itt őrködnek éjjel-nappal az ember legdrá­gább kincse: az egészség fölött. A készültségi szobában berreg a telefon: — Édesanyám nagyon rosszul érzi magát, nem kap levegőt, talán tüdőgyulladása van, kérem jöjje­nek — hangzik az ijedt segítségkérés. Az ápoló jegyzi az adatokat és néhány megnyugtató szót üzen a betegnek. Alig teszi le a kagylót, újból segítségnyújtásért telefonálnak. — Kisfiam láza rohamosan emelkedik, mitévő legyek? — a drót másik végén aggódó fiatal mama várja az orvosi tanácsadást, a biztató szót. A szolgálatos orvos, dr. Ivan Heiko azonnal kocsiba száll, hogy az orvosságon kívül vigye a reménykeltést betegnek és hozzátartozónak egyaránt. — A 76 éves néninek légcsőhurutja van és vér­keringés! zavarok is felléptek — állapítja meg. Máris írja a receptet és több napos pihenést ja­Bizony, nem ott áll meg a vérnyomásmérő, ahol kellene Édes a pihenés az alig néhány árás kismamának vasol. Még néhány kedves szót intéz a nénihez és indul a következő címre. A sofőr fékez. A lázas kis beteg szülei már izgatottan várják az orvost. — Az influenzajárvány erre a vidékre is ki­terjedt, a betegeknek 50 százalékát ez döntötte ágynak. A kis emberpalánta magas lázának 1з ez az okozója, — mondja dr. Heiko, miközben injekciót ad a kicsinek. A csúszós, ködös utcákon visszasiet a kórházba. Éppen csak megmossa a kezét, s máris indul to­vább. Egy gyomorgörcsre panaszkodó kislány vár az orvosra. A bejárathoz közben katonaautó gör­dül, az országúton egy negyven év körüli férfit találtak, akit baleset ért. A sebészetre viszik. — Belső vérzés — állapítja meg dr. Szabó Ist­ván. — Azonnali beavatkozásra van szükség! — És a félhomályos műtőt egy pillanat alatt elönti a nagy műtőlámpa vakító fénye, megcsörrennek a műszerek, mindenki a helyére siet és megkez­dődik az életmentés. A szülészeti osztályról a „legfrissebb“ csecse­mők sírása hallatszik. Dr. Sraga Stefan gineko­­lógus ma öt újszülöttet segített világra, Kölös Istvánná és Mária Pavlíková szülésznők közre­működésével. — A kismamákat ma mentővel, nővé^ kísére­tében hozzák a klinikára — mondja Köblös Ist­vánná, aki már 26 éve bábáskodik az újszülöttek körül. — Valamikor szekérrel döcögtünk a va­júdó anyákért s így szállítottuk be őket az orvos­hoz, ha még volt rá idő... Kórházunkban évente 800—900 gyermek születését jegyezzük be. Tóth Lajos és Kovács László, a mentőszolgálat sofőrjei arról panaszkodnak, hogy bizony sok­szor hiába teszik meg a 32 község valamelyikébe a hosszú utat. Nemegyszer előfordul, hogy az amúgyis túlterhelt orvosokat olyan gyengélkedő­höz hívják, aki nyugodtan megvárhatná a reg­gelt és maga mehetne el a rendelőbe. De a leg­többször valóban életet ment a gyors segítség. Közben szó esik arról is, hogy Kelet-Szlovákiá­­ban nagy az orvoshiány, és a helmed kórház sem kivétel. Nálunk elsősorban a gyermekorvosok hiány­zanak — mondja dr. Heóko. — A fiatalok nem szívesen jönnek erre a vidékre, mivel nem tud­nak megfelelő lakáshoz jutni, s ezenkívül kultu­rális igényük kielégítését sem találják meg. A kórházban az orvoshiányon úgy igyekszenek se­gíteni, hogy minket, körzeti orvosokat nemcsak éjjeli szolgálatra osztanak be hetenként kétszer, hanem havonként egyszer — szombat, vasárnap 48 órás készültségi szolgálatot is teljesítünk. Amikor ismét kifut a mentőszolgálat kocsija, a hajnali szürkületben már lassan ébredezik a város. Most az egészségügyi szolgálatosokon a sor. hogy pihenni térjenek. De ez nem mindig sikerül... mert ha emberélet megmentéséről van szó, nincs éjjel és nappal, nincs hétköznap és ünnep, a legfárasztóbb éjszaka után is folvt.ató­­dik a szolgálat. Kőszegi Zsuzsa A J ÖTLET aranyat- II er Lapunk 46. számában közöltük a „Jó ötlet aranyat ér" mozgalom legújabb meg­oldásra váró feladatait a tisztítók, autó­szerviz, fodrászat és egyéb közérdekű szol­gáltatások minőségi és mennyiségi javítása érdekében. Olvasóink már eddig is sok jó és min­den bizonnyal megvalósítható javaslatot küldtek be. Legtöbben a vegyi tisztítók és az új lakónegyedek közművesítéséhez szóltak hozzá. A jobb munkaszervezést a levél­írók nemcsak az említett szolgáltatások alkalmazottal, hanem e szolgáltatásokat igénybevevő lakosok címére is intézték. így például Győri Sarolta Moldova nad Bodvou-I (Szepsi) olvasónk, aki maga is néhány évvel ezelőtt a helyi kommunális vállalatnál volt alkalmazásban, a „pult mindkét oldalának" Ismeretében veti fel ötleteit. Véleménye szerint a tisztítók csúcsforgalmát meg kell szüntetni és ubor­kaszezonjában rugalmas árpolitikával sza­bályozni az egyenletes -munkát, Győri Sa­rolta háromféle árat Javasol: kedvezmé­nyeset, normált és felárat. Például szep­tembertől decemberig a téli ruhafélék tisz­tításáért felárot, a tavaszi és nyári holmi­ért kedvezményes árat kellene számítani, és olyan ruhaneműért, amelyet egész év folyamán, tehát az évszakoktól függetle­nül hordunk, normál árat számítani. így el lehetne kerülni a tavaszi és őszi torlódást, adminisztrációs szempontból sem jelentene munkatöbbletet, sőt a közönség is érde­keltté válna anyagilag. A női fodrászattal kapcsolatban ajánlja, hogy vidéken is vezessék be az előjegy­zést. Jónak tartaná a munkaszervezéssel kapcsolatban azt is, ha a fodrászműhelyek nyitvatartási, illetve az alkalmazottak mun­kaidejét Is ehhez Igazítanák. Tehát amikor nagy az érdeklődés, többen dolgozhatnak, amikor pedig kisebb a forgalom, szabad időt kellene adni némelyik alkalmazott­nak” — írja Győri Sarolta. Egy másik olvasónk, Albert Anna Blatná n/Ostrove-ról (Sárosfa) azt javasolja, hogy a tisztítók közvetlenül vonják be munká­jukba a rádió- és a tv segítségével a la­kosságot. Elképzelése szerint a torlódás el­kerülése érdekében ajánlatos lenne időről Időre sorsjegy-akciót indítani. „Ezt a for­mát azért javasolom — írja —, mert ezek az akciók már szinte nemzeti szokás­sá váltak és egész biztosan ilyesmi sem hagyná hidegen az embereket." A fodrászműhelyek munkájának meg­javítása érdekében több olvasónk jó­nak találná, ha a fodrászok részére továbbképző tanfolyamokat rendezné­nek. Snirc Mária Stvrtok n/Ostrove-i (Csalláközcsütörtök) olvasónk, aki maga is a szakmában dolgozik, járá­si viszonylatban rendszeresen megtar­tott fodrászversenyeket javasol. Néze­te szerint ez a „konkurencia” hatá­rozottan jobb munkára ösztönözné a szakembereket. A Dőlné Stitáre-I (Alsócsltár) Berec Józsefné javaslata igen érdekes: azok az asszonyok, akiknek ideje megengedi, otthon mosnák meg a hajukat, esetleg fel is csavarnák és csak megfésülésre men­nének el a fodrászhoz. Szerinte Is így főleg a hétvégi vagy ünnepek előtti csúcsforgalom alaposan csökkenne. Berecné a várakozási idő hasznos el­töltésére azt javasolta, hogy a fodrász­szalonokban több folyóirat legyen. Nemcsak divatlapok, hanem olyan

Next

/
Thumbnails
Contents