Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-24 / 51-52. szám

Unalom-szülte rekordok Szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy ha netán már végképp nincsen semmi, de semmi tennivalója, nem vá­gyik sem pihenésre, sem szórakozásra, egyszóval ha elfogná az a rettenetes, az a halálos, nagy unalom, akkor sem kell kétségbeesnie, még mindig találhat kiutat: állítson föl új, nagyszerű re­kordokat. Esetleg megdöntheti az aláb­bi, rendesen regisztrált csúcseredmé­nyeket . . . • Geoffrey Kenning, amerikai fő­iskolai hallgató teljes 24 óráig ült egy széken. 9 Mrs. Wire, egy ötvenkét éves ka­nadai hölgy csaknem négy napig, pon­­tosan.93 óra hosszat hintázott a hinta­székében. 9 Ki bírja ki hosszabb ideig alvás nélkül? — A nemes versengés San Antonio, amerikai városban játszódott le. A győztes eredménye: több mint 150 órát volt ébren, ami csaknem hat napot tesz ki. A világcsúcsot azonban a jacksonvillei David Jackson tartja, aki 225 órát bírt ki alvás nélkül. 9 Viliam Perylane, helsinkii halász érte el a pipázás egyik kategóriájában a világcsúcsot: 3 óráig, 13 percig és 43 másodpercig szívott megállás nélkül egy pipát. 9 A hitvesi szóváltás terén egy jo­hannesburgi diák-házaspár ragadta magához a világelsőséget. Teljes 16 órán keresztül veszekedtek és vágták egymás fejéhez a válogatott szidalma­kat. Szókincsükből állítólag futotta volna még egy rekordra . . . 9 A philadelphiai (USA) Edith Wilier kisasszony viszont két óra és 44 percig tudott sírni egyfolytában. Nem csalás, nem ámítás, a zsűri meg­vizsgálta — bőségesen hulló könny­cseppjei között egyetlen hamisítvány sem volt. .. шwäuimi TEHER IS, NEM IS Ezt úgy értem: ha a munkámat, a napi elfoglaltságomat, a gond­jaimat veszem figyelembe, akkor néha teher. De ha arra gondolok, hogy mennyi örömet tud szerezni a gyermek szüleinek, akkor nem teher. Én legalábbis nem érzem tehernek. Sokszor fáradtan térek haza munkából, de amikor a két gyermekem egymást túlkiabálva szalad elém, minden fáradságom elmúlik. Ez olyan boldogság, amit csak az tud megérteni, akinek gyermeke van. Amikor megszülettek, fiatalok voltunk, egy szobánk volt csak. Nem volt irigylésre méltó az éle­tünk. Ma már mindez egy tűnik, mintha igaz sem lett volna. Néha még visszagondolunk a nehéz évekre, mosolygunk rajta és csak annyit mondunk: megérte. S-né, Nővé Zámky (Érsekújvár) EGÉSZSÉGES SZÜLŐKNEK NEM TEHER A GYERMEK! Főképp F. Ibolya levele miatt fogtam tollat. Nagyon helytelen elképzelése van az anyaságról, az életről. Aki lány létére három világra készülő gyereket dob el magától, az ne menjen férjhez, az nem érdemli meg, hogy édesanyá­nak szólítsák. Az ilyen nők nem érzik, hogy ezzel másnak bána­tot szereznek, önzők, mindig csak önmagukra gondolnak. Én egy falusi háziasszony va­gyok. Felnőtt lány korom óta mindig arra vágytam, hogy két gyerekem legyen. Most boldoggá tesz, hogy ez a vágyam teljesült. Az a véleményem, hogy egészsé­ges szülőknek két gyermek sem­miképpen sem teher. К. I. — 30 éves KEDVES SZERKESZTŐSÉG! Többgyerekes család utolsó tag­ja vagyok. Édesanyám minden gyermekét nehezen hozta a világ­ra, mégsem mondott le egyről sem. Szüléink szíve csordultig volt szeretettel, ezt minden gyer­mek egyformán érezhette. Sokat dolgoztak, mégis volt elég idejük gyermekeikkel törődni. Gyermek­korunk legszebb emlékeiként a karácsony hangulata merül fel. Az egész családot a szeretet TEHER-E a gyermek? melege fűtötte és tartotta össze. Ez a meleg légkör segítette áthidalni a háborús évek ínséggel, nyomorral teli napjait. Sokoldalú, érdekes munkakörben dolgozom, szeretem a munkámat. Volt néhány udvarlóm, de sajnos egyiknél sem találtam meg eddig a harmonikus élet alapfeltételeit, így hát nem mentem férjhez. Könnyű az életet elrontani, nehéz a rosszul sike­rült házasság terhét viselni. Tudom, hogy ember hiba nélkül nincs, de én csak olyan férfival tudnék házas­ságot kötni, aki édesapámhoz hason­lóan becsületes, szorgalmas, igazsá­gos, őszinte, gyermekeit szerető em­ber volna. Nem vagyok már éppen fiatal, de ha ilyen férjem lenne, még boldogan vállalnám a gyermekneve­lést. Szerintem nagyon helytelen F. Ibolya életfelfogása, aki magát modern lánynak tartja, de valójában önző, könnyelmű nő, akiből sem jó családanya, sem pedig jó feleség nem lesz. M. Gizella, KoSice (Kassa) Jő, HA VAN TESTVÉRKE! Kilenc éve vagyunk házasok. Még házasságunk első évében született egy gyerekünk, akinek nagyon örül­tünk, mégis úgy határoztunk, hogy a másodikkal várunk néhány évet. Azért, mert közben lakásépítésbe fogtunk, és szerettük volna minél előbb befejezni. S ahogy a gyerek nőtt, egyre gyakrabban kérdezgette, hogy neki miért nincs testvérkéje. Hatéves volt, amikor teljesült a kí­vánsága. Ügy látom, nagyon boldog, hogy most már neki is van testvére. Egy szülő számára pedig az sem közömbös, hogy gyermekét boldog­nak látja-e vagy sem. B. Gyuláné, Leles (Lelesz) SOK GONDOM VAN, MÉGSEM TEHER ötvenegy éves dolgozó asszony va­gyok, négy gyermek édesanyja. Épít­kezünk, közben gyermekeinket tanít­tatjuk, bizony ez nagy gonddal jár, mégsem teher számomra egyik gyer­mekem sem. Nagy türelmet és sok­szor lemondást igényel ilyen nagy család, főleg az édesanya részéről. Én azonban mindezt nagy szeretettel vállalom, mert ez ad értelmet éle­temnek. N. F.-né, Ciőov (Csicsó) NAGY CSALADOM VAN! Az eddig közölt hozzászólásokból kitűnik, hogy íróik legtöbbje olyan véleményen van, hogy a gyermek nem teher a családban. Sőt, hozzá­tartozik a szép, harmonikus családi élethez. Én is így gondolom, mert nincs szebb látvány, mint egy gyer­mekeit sétáltató fiatal házaspár, és nincs szebb díszítő ékszer, mint egy anyján csüngő gyermek. Sajnos azonban gyakran találko­zunk szomorú jelenséggel is: a gyer­mekotthonok csoportosan sétáló kis lakóival. Mindenki észreveszi őket, rájuk mosolygunk, ha az utcán talál­kozunk velük, de a mosoly mögött nem egy anyának könny szökik a szemébe a szánalomtól. Ezek a gye­rekek többnyire szétesett családok gyermekei, akik számára már nincs hely az új házasságban ... Nekem is ilyen gyerekekből van nagy családom. Most is, mikor ezeket a sorokat írom, harminc kisgyermekem álmára vigyázok, akik a szomszédos szobában alszanak, és talán éppen régen látott édesanyjukról vagy test­vérükről álmodnak. Én ugyanis egy gyermekotthonban vagyok nevelőnő, közel a nyugdíjkorhatárhoz. Azt hi­szem, nehéz szívvel veszek majd bú­csút ezektől a gyerekektől, akiktől annyi szeretetet kaptam, s akik any­­nyira szomjúhozzák a szeretetet. Te­hát bár nem „ifjú szemmel“, de annál több tapasztalattal csak azt mondhatom, hogy minél több gyer­mek szülessen, de ne a gyermek­­otthonok számára, hanem a békésen élő, boldog családokban. T. Jolán, Samorín (Somorja) óvatosan helyezd, be, Héjját bal tenyeredbe, Aztán hármat dobbantsál, Lucához fohászkodjál! Bal váltadon átdobjad, Hogy ízibe megtudjad, Mi lesz a legény neve, Aki fejed köti be. A meghámozott alma héját eldobva valamilyen betűt mutat. Amilyen betűt formál, azzal fog kezdődni a jövendőbeli neve. Ha Luca napján pénzt talál valaki, tegye el gondosan, mert elveszíti szerencséjét, ha nem becsüli meg Luca ajándékát. A mondóka így figyelmeztet: „A talált pénzt el ne költsed, sze­rencsédet meg ne kössed!“ Luca széke: Luca napján kell elkezdeni a kis­­szék készítését, vasszöget nem szabad hozzá használni. Mindennap kell rajta egy keveset titokban dolgozni, s december 24-re befejezni. Aki ezt a kisszéket magával viszi, s megáll az éjféli misén a templomajtóban, meglátja, ki a boszorkány, mert az háttal áll az oltárnak, de ezt csak a székre állva lehet látni. Régi hiedelem, hogyha a karácsony előtt való este villámlik és dörög, háború lesz. A jövendőbelijére kíváncsi lány december 24-én éjjel megtudhatja, ki lesz a férje. Az ehhez kapcsolódó hiedelem a következő: A leány ve­gyen ki titokban egy alsónadrágot a szekrényből, s tegye a párnája alá, de úgy, hogy azt senki ne is sejtse. Menjen el az éjféli misére, s álmában meglátja, ki lesz a férje. A következő feljegyzés egy kántáló ének. Du­dás Ilon (71 éves) mondta el, de akkoriban még mindenki ismerte, magam is hallottam a kántáló gyerekektől. Fiúgyerekek járják be karácsony másodnapján a falut, bekopognak a házakba, s a következő szöveget kántálják: Ma vagyon, ma vagyon Szent karácsony napja, Annak is, annak is, A második napja. Elgyüttünk, elgyüttünk, Ünnepet köszöntni, A gazdát és házát, Méltón megtisztölni. Aggyon a jó Isten, Friss jó egészséget, E tisztes gazdának Áldást, békességet. Bor, búza, gabona, Benne bőven legyen, Isteni kegyelem Mindig velők legyen! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szívemből kívánom, A garast elvárom. Eddig tart a feljegyzés a régi, téli népszokások­ról. Azon tűnődöm, emlékszik-e ezekre a szoká­sokra, babonákra, mondókákra még valaki? Ta­lán néhányan a nagyon öregek közül. Mert Ipoly mentén is nagyot változott a világ. Fonóba nem járnak. Villany világít a legkisebb faluban is, rádió, televízió szórakoztatja az embereket ott is. Lassan kivész a népszokás, elfelejtik a rigmu­sokat. Szép feladat lenne a pioníroknak és a SZISZ-tagoknak összegyűjteni a régi szokásokat, rigmusokat és elmondani, eljátszani őket a szép új kultúrházakban, vidám összejöveteleken. BARTALSZKY ILONA

Next

/
Thumbnails
Contents