Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-04 / 1. szám
Bábeli tornyok 2000-ben Ha hihetünk a jövőkutatóknak és demográfusoknak, az emberiség létszáma kétezerben hat és hét milliárd között lesz. A számokba még akkor is beleszédülhet az ember, ha a Föld egesz lakosságát a kapitalista idők kubikusainak „életszínvonalán" akarja tartani. Márpedig technikusok és jövőkutatók, kormányok és tudósok inkább optimisták s általában növekedő életszínvonalat, vagy jólétet kínálnak próféciáikban, terveikben és prognózisaikban. Hőszabályozással ellátott ruhákat, zajtalan közlekedést, rítettek volna ihletet. És természetesen az új anyagokból, a betonból és a vasból, a műanyagokból és az üvegből, és az új lehetőségekből és kényszerekből, tehát a századfordulón kialakult valóságból. Frank Lloyd Wright 1609 méter magas épületet tervezett. Le Corbusier épületeket, melyekben az ember leélhette egész életét. És városokat, kikötőket, gyárnegyedeket, palotasorokat. Mindez azonban mégis a múlt. Hiszen mind ez már megvalósult. A jövő városainak építőanyagai most készülnek a laboratóriumokban, tervei most érlelődnek az elmékben, s mostanában jelennek meg rajzlapokon és modellekben. A műanyagok termelése ugrásszerűen nő. Vannak, akik azt mondják, hogy 1980 körül a vaskorszakot felváltja a szintétikus polimérek kora. ötvözeteket készítenek műanyagokból, tűkristályokkal erősítik, fémekkel kombinálják, hagyományos anyagokkal, fával, betonnal keverik. S már ma is a világ műanyaggyártásának jelentős százalékát az építészet használja fel. A szórakoztatás központját képzeli ilyennek Schotter Ilyennek tervezi Faugeron a francia főváros pénzügyminisztériumát Megváltozóban a technológia. Tömeggyártásban készülnek az előre gyártott elemek, sőt egész lakóházak. A szabványosított részeket kémiai és elektronikus módszerekkel készítik. Szerelőüzemek, központi raktárak, kutató laboratóriumok és kísérleti üzemek állnak össze óriási egységekké, — az építés modern nagyiparrá válik. Úgy látszik, hogy az emberiség valóban meg akarja oldani lakásgondjait. A jövő városait tervezgető építőművészek elképzelései legalább annyira változatosak és színesek s legalább annyira optimisták, vagy peszszimisták, mint a tudományos fantasztikus regények íróinak álmai. A használatnak megfelelően lesznek irányító, valóságos agyközpont városok, lakóvárosok, mezőgazdasági, vagy ipari termelő városok, turista városok, pihenő, szórakoztató, vagy éppenséggel múzeumvárosok. S mindezek a legváltozatosabb formákban és megoldásokban. Vannak tervek, melyek szinte a méhkasokat, vagy darázsfészkeket tekintik példaképüknek, más tervek krátereket, vagy nap felé forduló virágkelyheket utánoznak, szó esik kupolákról, amelyek beborítanak egész városokat s lehetővé teszik a légkondicionálást, rajzolnak kibernetikus és földbe süllyesztett városokat, ábrándokat szőnek tenger alatti és kozmikus városokról is. S lenyűgöző, már-már ijesztőnek látszó méretekben. A jövő embere új Bábeleiben biztosan emlékezni fog azokra, akik környezetét, a modern várost megteremtették, s akik sokszor furcsa, sokszor elképesztő, vagy délibábos álmokat álmodtak, de érdekes módon mindig kifelejtették terveik közül a háborút. Nem terveztek laktanyákat, sem főhadiszállásokat, sem atombiztos óvóhelyeket, sem romvárosokat. A jövő városait utódaink emberi életére tervezték. S reméljük, szolgálni is fogja őket. robot-háztartást és minden igényt kielégítő lakásokat. És városokat. Talán földbe süllyesztett, talán égbe nyúló, talán tenger alatti, talán antigravitációs hullámokon lebegő városokat, de mindenképpen olyan településeket, amelyek magukba szippantják az emberek millióit, munkát, megélhetést és kultúrát adnak nekik s lehetővé teszik, hogy emberi életet éljenek. A jövő városairól eleinte nem az építészek álmodoztak. Sőt az építészek nem is foglalkoztak ilyen fantasztikus ötletekkel, meghagyták a prófétáknak, költőknek, egyházatyáknak, utópistáknak. Az építészek épületeket emeltek s nem városokat terveztek. Csillogó tornyok és kupolák, végtelen acélsima vízmedencék és oszlopsorok, hatalmas terek, hidak, és a magasban ívelő utcák elragadó, de építészetileg kétes értékű látványa először a vizionárius költők műveiben jelent meg. Az építészek mintha belőlük me-Még meg sem érkezett s már belopta magát szülei, nagyszülei, testvérei szívébe, beleszövődik terveikbe. Naponta emlegetik, várják s elképzelik, miként alakítják át a család eddigi életrendjét — az ö kedvéért. Így van ez a legtöbb esetben, ha újszülött érkezik a családba. Anyukája eljár a tanácsadóba, szakorvosi ellenőrzésre, gondosan előkészíti a babakelengyét, hogy amikor eljön a nagy nap, minden zökkenőmentes legyen. De a közvetlen hozzátartozók és a nőorvos mellett van még valaki, aki a várandóság nehéz napjaiban és a szülést követő első hónapokban óvja, ápolja, gondoskodással veszi körül az anyát és újszülöttjét. Kimosta már az új pelenkákat, Katika? Igen, Juliska néni, már összecsomagoltam, hiszen minden nap várom... De azért jöjjön be, nézze meg, hátha hiányzik valami a batyuból... Királyfiakarcsán vagyunk. A szomszéd községből, Egyházkarcsáról hoztuk el ide autóval özvegy Marták Imréné szülésznőt, hogy még egy utolsó látogatást tegyen a várandós fiatalasszonynál, mielőtt bemegy a szülőotthonba. Elkisértük a „gólya nénit“ és aznap végigjártunk vele minden családot, ahol dolga akadt, hogy megtudjuk, milyen feladatokat kell ellátnia a szülésznőnek napjainkban, amikor már a vidéki anyukák is kevés kivétellel szülőotthonban hozzák világra gyermekeiket. Juliska néni szemügyre veszi a kelengyét s köz— Összekészítettem már a babakelengyét, Juliska néni, mert minden nap várom btn tanácsokat osztogat a kismamának. Itt nincs i íehez dolga Martáknénak, hiszen alig egy éve Készítette elő Kitanovicsnét az anyaságra. Kis'ánya, Tímea tizenegy hónapos s ennyi idő alatt nem lehet elfelejteni, hogyan kell az újszülöttgondozást elölről kezdeni. Tovább megyünk. Ütközben elmondja, hogy harminc évvel ezelőtt szerzett oklevelet a budapesti Bábaképző Intézetben. Azóta megállás nélkül dolgozik és tanul, a szakkönyvekből frissíti fel, bővíti ismereteit. Most, amikor csak elvétve szül otthon egy-egy anya, a bábák legfőbb feladata az anyák előkészítése a fájdalommentes szülésre, a kicsivel való bánásmódra és a higiéniai szabályok elsajátítására. Megérkeztünk Etrekarcsára. Juliska néni előveszi táskájából a fehér kötényt. A szobában készen várja a felforralt meleg és hideg víz, ahogy azt előzőleg elrendelte, a fürösztéshez. Az asztalon gyorsan szétterítik a fürdőlepedőt, pelenkákat, odakerülnek a kozmetikai szerek és megkezdődik nagy „oázás“ közepette a fürösztés. — Ma már te fürösztöd, Erzsiké... mélyebben tedd a vízbe. Miért reszket úgy a kezed? — Félek, hogy eltörik ez a piciny test a kezemben A „gólya néni“ gyorsan megtörölgeti, bepólyázza a kis legényt, s közben félszemmel a fiatalasszonyt figyeli, aki szoptatáshoz készülődik, betartja-e a higiéniai előírásokat. Jánoska már nagyokat húz az édes anyatejből, amikor betesszük magunk mögött az ajtót. Irány: Solymoskarcsa. Az autó sebesen falja a kilométereket. Vajon hány Karcsa lehet ezen a vidéken, ha már a negyedikbe megyünk ... — Tizenkettő és mind hozzám tartozik. Felsoroljam őket? Unalmas lenne. Hát még ha a másik Ü ф ■V > 2 »U a 1Л uZ
