Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-10-15 / 42. szám

M0TM OR AVA KINCSEI

A Szigeten

Ászéi irányában nagy nehezen partot érünk. Rengeteg a „várakozó'1. Minket is rabul ejt a Sziget négy teljes órára. Itt nem lehet unatkozni. 1766-ban épült barokk templomának ajtai tárva várják látogatóit. Valaha Slanice község temploma volt, ma a Sziget Népművészeti Múzeuma.

A tájékozatlan látogató az első pillanatban zavarba jön, amint átlépi küszöbét. Orgona búg bele a csendbe, a falak akusztikája egészen kivételes, pedig orgona nincs. Magnószalagon fut a templomi zene. Az ember csodálja az elmúlt századok fából faragott remekeit, amelyek az egyszerű nép képzeletéből születtek.

Maga a nép nem tudja felfogni e hagyomány hallatlan értékét. A múlt nyomorára emlékezteti. A legtöbb faragványt padlásra rakták, mint divatjamúlt portékát. Voltaképpen külföldiek hívták föl rájuk az otthoniak figyelmét. Azok tisztában voltak az értékével. Sok esetben megtörtént, hogy temetőből, kápolnából hazavitték, vagy filléres áron megvették tulajdonosaiktól, hogy otthon sokszoros áron értékesítsék. Amikor erre Orava művészei rájöttek, összefogtak s menteni kezdték, amit menteni lehetett.

A jövő nemzedék részére megmentett műértéket el kellett valahol helyezni. Ez a feladat méltó helyet követelt. Kissé bátortalanul a Sziget elhagyott és elhanyagolt barokk temploma kínálkozott két kupolájával, mint az iskola padjában ülő készületlen diákok.

A tanács döntött. Fehérre meszelték, kívülbelül, s ezzel a Sziget kincsesházává avatták, s a Sziget is megkapta a maga urát Stefan Plhdiák személyében.

A Népművészeti Múzeumot finom ízléssel rendezték be. Színes világba lép itt az ember. A kép és szobrok líraiassága éppen valóságábrázolásunkban rejtőzik.

Slanice valaha a hívők zarándokhelyéül szolgált. Kilépve a múzeumból, kétoldalról apró kápolnák láthatók a népművészek kőből vésett reliefjeivel. A Sziget déli oldalán régi sírok közé tévedek. Törött emlékkövük arról tanúskodik, hogy hozzátartozóik vándormadarak módjára elköltöztek erről a vidékről. Tranaván, Senecen (Szene) kaptak lakást, nem törődhetnek elődeik sírjaival. De a Szigetet kezdik rendbehozni. Tizenhét tagú brigádcsoport irtja a bozótot. Valamennyi kislány. Érettségi után kerültek ide Szlovákia különböző tájairól. A fekete szemű Tóth Éva, a szép levocai (Lőcse) kislány a bratlslavai Komensky Egyetem filozófiai fakultására készül, Darina Furdoková, a szlovák—latin szakot, Géci Tána a német és orosz nyelvszakot választotta. A brigádcsoport vezetője dr. Mirko Stankovsky most végzett. Pszichológus. Nem oravai születésű, de itt marad Dolny Kubínban, nagy szükség van rá.

Stefan Pindiák 60 éves, jól megtermett férfi. Arcát a szél és a nap vörösre cserzette. A környék egyik legremekebb ácsmestere, de már minden munkával megpróbálkozott. Dolgozott az

Államvasutaknál, a háború után először ideiglenes, majd vashidakat épített. Ezért a munkájáért 1945-ben Munkaérdemrenddel tüntették ki. Tizennégy éves munkája fűződik a slanicei gátépítéshez, amiért a Köztársaság Érdemrendjét kapta.

Ö maga is oravai. Tízgyermekes családból származik, hat fiú tanulta ki közülük az ácsmesterséget.

Feleségét rokoni szálak fűzik Anton Bernolákhoz, Orava nagy fiának családjához, aki Slanicén született és élt. Stefan Pindiák mentette át szobrát Slanice községből a Szigetre. Saját pénzéből fizette meg néhány férfiismerősének segítségét.

Négy gyermekét egymaga nevelte, nehéz munkája mellett. Mosott, főzött, takarított rájuk s embert nevelt valamennyiből. Felesége 12 évvel ezelőtt halt meg, előtte tizenkét éven át ágyban fekvő beteg volt, akit szintén ápolni kellett. Mindenre van ereje s talán ezért követel sokat másoktól Is.

A tizenhét tagú leánybrigádot naponta ő szállítja át az Osaaáról a Szigetre és vissza.

Keveset beszél, de aki kissé ismeri, a tekintetéből is érzi, mit akar. Rend van ott, ahová odanéz.

(folytatjuk)

MIND ANNYIUNK KÖZÖS ÉRDEKE

Hangos szóval hajtogatják régi, ismert panaszaikat a helmed asszonyok.

— Mennénk mi dolgozni, de hová? Nem Krá- Iovsky Chlmecen (Királyhelmec), de még a közelben sincs számunkra munkalehetőség. A nők itt csak mint tanítók, elárusítók vagy egészségügyi dolgozók kaphatnak munkát. Pedig sokan vagyunk, akik a közép korosztályhoz tartozunk, tanulásra nem volt lehetőség annak idején, de szívesen dolgoznánk kisebb, nagyobb ipari üzemben. Betanulnánk mi a szakmunkát egy-kettőre.

Gondolomra kiválasztunk egyet a vitatkozó asszonyok közül. Bognár József né, két nagy gyermek édesanyja. Szépen berendezett, kényelmes lakásuk van, miért akar dolgozni?

— Szeretném a gyerekeimet iskoláztatni, a lakás költségei sincsenek egészen kifizetve. Ez önmagában is elég ok lenne, de hozzáteszem még azt is, hogy számomra szűk már az otthoni világ. Hosszú a nap egyedül a zárt falak között, még a szép lakásban is. Szeretnék emberek között lenni, szeretnék dolgozni.

Frantisek Babiö, a Královsky Chlmec-i (Királyhelmec) VNB elnöke a megmondhatója, mennyi kérvény fut be a városi nemzeti bizottságra. Kiváltképpen, ha valahol megüresedik egy hely. Pedig a helyi problémákat ismerve, általában nem is jelentkeznek a nők, inkább várnak a megoldásra. Számon tartják az ígéreteket, kivágják az újságcikkeket, ha kell, konkrét nevekkel, számokkal érvelnek. Irigykedve vagy kétkedve veszik tudomásul ha hallják, hogy máshol a járás távolabbi pontján megnyílt egy üzem.

Panaszuk okát, jogosságát a helybeli illetékesek, VNB-tagok és a JNB vezetői ismerik. Mi hát a valóság, s mit rejtenek a tervek a járás iparfejlesztését illetően, különös tekintettel a nők foglalkoztatására ?

A terebesi járás ipari fejlődéséről, az elmúlt ötéves terv és a választási időszak eredményeiről, valamint az új tervekről Gulyás Gyula mérnök, a JNB alelnöke és a tervezési osztály elnöke, valamint Horosz Árpád, a JNB szervezési osztályának alelnöke tájékoztatott.

— Járásunk fejlesztése az új ötéves tervben pártunk XIV. kongresszusának határozatából indul ki. Ezek a határozatok biztosítják járásunk intenzívebb és folyamatos fejlődését a következő öt évben.

Az elmúlt években is jelentős eredményt értünk el az iparfejlesztésben. A vojanyi (Vaján) I. Hőerőmű építése, a seőovcei Strojstav átadása, a trebiáovi Ipari Kombinát felújítása és az új konzervgyár átadása a legfontosabbak, s ezeken kívül néhány kisebb üzemet is létesítettünk. Ennek eredményeképpen járásunkban 1964-től 1970-re a nyers ipari termékek értéke a háromszorosára nőtt. Egyidejűleg 931 állandó munkaerővel nőtt a foglalkoztatottak száma. A havi átlagkereset egy dolgozóra számítva 609 koronával emelkedett.

MEGSZERETTÜK A GYÁRÁT

A parchovanyi cipőgyár a járás északi részének nyújt munkalehetőséget. A bardejovi Augusztus 29. Cipőgyár fióküzeme. Múltja: mindössze egy év. Jelenleg 230 dolgozót foglalkoztat, ebből 9 férfi, a többi nő.

A tízórai szünetben éppen meleg levest hordtak szét a szolgálatosok a munkapadokhoz. Más előnyöket is élveznek az asszonyok?

— Egy év alatt ilyen kis üzemben különleges intézkedésekről még nem lehet szó. Egyelőre az anyák kérésére a fél napig nyitva tartó óvodát átalakítjuk egésznaposra „A jó ötlet aranyat ér“ akció keretében. Szeretnénk az üzem mellé egy jól ellátott élelmiszerboltot is építeni, hogy a bevásárlással se legyen probléma, — mondta Yveta Titková bérelszámoló. Aztán a bérlistára esik a pillantásunk, hisz az asszonyoknak egyelőre az volt a legfontosabb, hogy keresethez jussanak.

— Ezerhatszáz-ezerhétszáz korona az átlagkeresetük. Egyénenként jóval több is lehet. Mária Hrnéáková Dvoriankyból jár be. Elégedetten beszél a keresetéről, a munkáról, ugyanígy sorolhatnánk a többi asszony nevét is.

Egy évvel ezelőtt még felmerült a kérdés: Az ipari munkában járatlan asszonyok, akik eddig még egyáltalán nem dolgoztak sehol, hogyan fogják megállni a helyüket a munkapadok mellett? Hosszú időt vesz-e igénybe, amíg betanulnak, elsajátítják a szakmát? Milyen lesz a munkafegyelem? A falusi asszonyok megszokták, hogy ugyanazon a napon végzik a nagymosást, takarítást, s ha netán esküvő van a faluban, mindenkinek látnia kell a menyasszonyt... Mi lesz, ha műszakokban dolgoznak, a munkaidő percnyi pontos betartása nem okoz-e majd gondot? Banicky elvtárs az üzem műszakvezetője szerint fölösleges volt az aggodalom. Egy-két esettől eltekintve (idősebb nők, akik nehezen