Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-09-17 / 38. szám
VETERÁNOK A munkásmozgalmi dalok gyűjtői jobbszélen Dömötör Teréz írónő dalokat, amelyeket a múltban titokban tanultak meg egymástól, mert nyilvánosan ilyen „bújtogató“ dalokat nem énekelhettek. Elsőnek Katona Mária 78 éves régi párttag énekelte el a Somorjai állomáson/ c. dalt. Ezt az akkori ifjúmunkások énekelték gyakran és szívesen. A boldogabb, szabad jövőbe vetett hitüket, reményüket fejezte ki. Bartal János elvtárs, az egykori vöröskatona a következő dalszöveget idézte fel: Sudár magas, sudár magas, sej, ez a jegenye, Sárgarigó, de sárgarigó fészkel a hegyibe. Sárgarigó, dalos madár, egyre azt dalolja, Aki legény, derék legény, mind vöröskatona. A dalgyűjtő találkozó megszervezése alkalmából hazalátogatott a somorjai születésű Dömötör Teréz írónő is, aki a munkásmozgalom aktív részvevője volt. Több szép riportban és elbeszélésben örökítette meg a csallóközi nincstelenek, kisemmizett proletárok életét. Tőle a következő dalt jegyeztük le: Moszkva felől szól a harang hangja nyugat felé, Munkásdalt zeng, a burzsujok lelke remeg belé. Csak zengd harang, szívünk dalát Szállj hegyen, völgyön át! Gyújtsd lángra munkáskebleket, hadd égjen a világ. Hadd égjen a burzsuj világ! A dallal kapcsolatban Dömötör Teréz elmonOq - la ser-vest fu-nok dotta, hogy a harmincas évek elején a párt Moszkvába küldte őt a Lenin Munkás Egyetemre, s ott tanulta ezt a dalt. Tudomása szerint a börtönben keletkezett, a politikai foglyok közül szerezte valamelyik elvtárs, de áthatolt a börtön falain túl is. A Moszkvában tanuló magyar hallgatók egyik kedves, sokszor énekelt dala lett. Bartal Matild elvtársnő nemcsak a találkozó szervezését vállalta, hanem szintén felidézett egy régen feledésbe merült dalt is: A munkásnak mindennap új szenvedés, De véres lesz egyszer a nagy felkelés. Most tiszti banditák ökle eltakar, De elsöpri őket a nagy vörös vihar. És föltámadunk, mint a tűz és a vér, S a győztes tömeg akkor mindent számonkér. A fegyver kezünkben kegyelmet nem ád, Hát készülj fel elvtárs lerázni az igát! A somorjai kommunisták nemcsak az általánosan ismert mozgalmi dalokat énekelték. Itt is keletkeztek olyan dalok, amelyek a Csallóközben történt eseményekről szólnak. A harmincas évek derekán az itteni erdőmunkások vívták meg sikerrel a harcot a munkabérek leszállítása ellen. Sztráj kukat Dömötör elvtársnő vezette. A börtönből éppen akkor szabaduló Major István elvtársnak is 6 vitte meg a hírt a somorjai erdőmunkások győzelméről. Később egy baleset következtében a sztrájkban harcoló tizennégy elvtársuk a Dunába fulladt. Az 6 emléküket örökítette meg a következő dal, amelyet Halász elvtársnő idézett fel: Duna, Duna, te vén folyó, sok bajunk növelted A tizennégy jó elvtársunk életét követelted Kidőltek a sorból, többé nem harcolnak De árváik s özvegyeik közibénk tartoznak. Lassan-lassan felelevenedtek a régi emlékek, egymás után jutottak eszünkbe a régi mozgalmi dalok. Nem sok idő telt bele, hogy egyiket-másikat már közösen énekeltük, mint akkor régen: Somorjai veteránok dalolnak Dalaikból megismerni a múltat A keservest, a küzdelmest, a harcost, Meghallhatod, hogy vívtuk meg a harcot. A kedves találkozó célját, lényegét találóan fejezték ki Dömötör elvtársnő szavai: A munkásmozgalmi dalok könnyítették, segítették egykor nehéz munkánkat, amit a burzsoá köztársaságban a munkásnép ügyének győzelméért folytattunk. Bátorítottak, lelkesítettek bennünket, részesei voltak és maradnak harcos proletár-kultúránknak. Olyan dokumentumok ezek, amelyekről sohasem szabad megfeledkezni. idén is a jelöltek között van. A környéken sokan ismerik Száraz Máriát. Nem az az asszony, akinek csak a papírja igazolja a funkcióját. Sok ajtón bekopogott már ügyfeleinek bizalmából elintézni egyet s mást. Mindenki tudja róla, hogy félmunkát sohasem végez. Inkább saját magától vonja meg a pihenésre szánt szabad időt. Évek óta nem is emlékszik rá, mikor fordította pihenésre a szabadságát. Az idén jobban kedvezett a szerencse. Tavasszal a járási nőszövetség küldötteként a köztársasági elnöknél rendezett fogadáson vett részt. A nyáron pedig Bulgáriában, a Fekete-tenger partján üdült. Ezt az utat a mi szerkesztőségünktől kapta ajándékba. Olvasóink jól ismerik Száraz Mária nevét. Egyik legrégibb tudósítónk és lapterjesztőnk. Ki tudná már összeszámolni, hány családhoz juttatta el lapunkat. Meghatódva beszél az üdülés élményeiről. — Először ültem repülőgépen, először láttam tengert. Csodálatos volt! Ennél szebb ajándékot nem kaphattam volna. Az is nagyszerű dolog, hogy más ország, más nemzet embereivel megismerkedhettünk, elbeszélgethettünk mindennapi életükről, gondjaikról, örömeikről, mint például ahogy mi az obcsarevoi szövetkezeti tagokkal tettük. A szabadság letelte után máris elfoglalta helyét hivatalában, és tovább folytatódnak a mindennapi gondok, elintézni való ügyek, amelyek bőven akadnak. Az ügyintézésben járatlan embereknek jól jön a HNB alkalmazottainak jóindulatú segítsége, főleg, ha olyan segítségről van szó, amely nem is tartozik egészen a HNB hatáskörébe. Nem is tudnám megmondani, 11 év alatt, amióta itt dolgozom, hányszor intézkedtem nyugdíjügyben, gyermektartási ügyek intézésében, jogi tanácsért vagy éppen amire szükség volt, hányszor fordultam illetékes helyekre. Örülök, hogy az emberek bizalommal fordulnak hozzám. A Nőszövetség helyi szervezetének jelenlegi munkájára terelődik a szó. A válasz megint csak: dolgozgatunk. De ez alatt azt kell értenünk, hogy évente 300 órát dolgoznak a hősök emlékművének rendbentartásán, törődnek a nehéz szociális körülmények között élő gyerekekkel, minden évben ellátoküz-del-mest Чч rír-ták gatnak szociális és gyermekotthonba. — Most tavasszal egy tíztagú női énekkart alakítottunk. A járási versenyekről máris győztesen kerültünk ki, és eljutottunk az országos versenyig. Már ebben az évben szép sikerrel szerepeltünk a zselízi ünnepségeken is. Ruhánkat is magunk készítettük, de sajnos meg kellett tőlük válnunk a nyáron, mert az érsekújvári (Nővé Zámky) népművészeti múzeum érdeklődött irántuk és megvették tőlünk. Az énekkarunk fele fiatal lány, akik eddig még nem voltak nőszövetségi tagok. Működésünket látva, ők maguk kérték felvételüket szervezetünkig karcot. har múl nalt tat cost BARTALSKY ILONA be. Mi ennek nagyon örülünk. Sok asszony lenne még alkalmas arra, hogy társadalmi munkát is végezzen Befejezésként Jancsa Ferenc, a kőhídgyarmati HNB elnökének szavai kívánkoznak még ide: „Igazi, élő példaképnek lehetne állítani Száraz Máriát, az asszonyok elé. Három gyermekes édesanya, aki a családi kötelességein kívül megbízhatóan és példásan végzi feladatát a munkahelyén, szabad idejét pedig a közösségért, mindannyiunkért áldozza. Ilyen munkatársakkal jó dolgozni és ilyeneknek képzelem el az utánpótlást, a fiatalokat is.“ MEGYERI ANDREA
