Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-09-17 / 38. szám
riogattuk F nnen-onnan L apókból L évelőkből A prósógok N ói dolgok О rszágok r í urcsaságok Ё rdekességek emozók. bűnügyek onyodalmak E semények N éhány szóban Nyári emlék: Jé ötlet békaembereknek THALIA A VÁSÁRTÉREN L. Lisicky felvétele J kis Teátrum is azért építtetett, Skálái játékunk melyre intéztetett, Hogy a bátorságban végyünk épületet S elménket kiadni tudó tehetséget. Az újkor hajnalán neves és névtelen drámaírók szerte Európában — Angliában, Spanyolországban, Németországban, Franciaországban, Magyarországon, általában mindenütt mintegy láncszerűen kötik össze a középkori városok főtereit, vásárait, életre keltve a többé kevésbé egymáshoz hasonlatos népi hősöket, aztán jó barokk szokás szerint a Jó és a Rossz allegorikus alakjait. A magyarországi Szentendrei Teátrum Szentendre főterének történelmi ihletésű, népi játékokra kiválóan alkalmas keretében a magyar színpadi irodalom és a színpadszerű szatírák, bohóságok olyan elfeledett vagy könyvbe termett értékeit kívánja feleleveníteni, amelyek egyfelől nagy emberi kérdésekről, igazságokról szólnak, másfelől élvezetesen és színvonalasan szórakoztatják a közönséget. Magyarországon tehát világviszonylatban is példamutató kezdeményezésre, újjászületik a Szentendrei Teátrum. Kissé barokkos szófordulattal élve: a jelen műsorban két színjáték megtekintésére, meghallgatására invitálják a publikumot. Az első egy 17. századbeli ismeretlen szerző COMICO-TRAGOEDIA- ja, a nemzetközi moralitások egyik sajátos magyar hajtása. Hivatásos ősbemutatónak tekinthető, már csak annyiból is, hogy jelképes szerepeit a legnagyobb magyar színészek előadásában szólaltatják meg. Ebben Erény és Bűn vívnak hosszú szócsatát, megjelenik a Részegség és Gyönyör, a Gazdag és a Szegény, a könyörtelenül „demokratikus" Halál. A második darab a „Pikkó herceg és Jutka-Perzsi". Ennek az első magyar zenés játéknak a bemutatója 1793-ban volt. Több mint másfél évszázados port kellett letörölni erről a „magyarított szomorú-víg zenésjátékról". Van benne minden: szerelem, rettentő halál és csodálatos feltámadás. Elveszett zenéjét Vujicsics Tihamér költötte újra korabeli elemekből. Miért adunk hírt a Szentendrei Teátrumról? Mert élő színházat, élő környezetben nálunk is lehetne csinálni. Nem fontos, hogy melyik város — mondjuk (Komárom) Komárno, (Léva) Levíce, (Kassa) Kosice stb. — főterén vagy piacán vagy a városon kívül eső szabad téren . .. Miért ne vállalkoznának a csehszlovákiai magyar színészek is erre a nemes próbatételre. — ksz — Hallotta már? ... hogy a leghosszabb szivart 1936-ban gyártották Németországban, hosszúsága 170, szélessége 67 centiméter volt. Körülbelül 600 óra kellene az elszívásához. A havannai szivargyár még ma is szállít megrendelésre 50 centiméter hosszú szivarokat. A leghosszabb cigarettát az Egyesült Államokban gyártották 1930-ban: a Head Plays 28 centiméteres volt, s ötös csomagolásban került forgalomba. ... hogy a leghosszabb — 137,16 méter — mozgólépcső a San Francisco-i repülőtéren van. Egy óra alatt 7200 személyt képes „szállítani". ... hogy a világ legdrágább szőnyege New York-ban található: 250 000 dollárba került. Nagysága 7,54x4,72 méter, a színárnyalatok száma 100, a csomóké 11 877 000 (egy négyzetcentiméterre 233 csomó esik). Hatvan esztendeig tartott, amíg elkészült, tulajdonosa 1921-ben vette Isztambulban. ... hogy a legősibb sajt az arab kiskh. Ma körülbelül 450 sajtfajtát ismerünk. Franciaországban 227 féle sajt van forgalomban, ... hogy a legerősebb hangú hajókürtje a Queen Elisabeth nevű angol utasszállítónak van, 16 kilométeres körzetben meghallható. Speciális műszerekkel azonban még 160 kilométeres távolságban is vehető a búgása. MATUSKA-щ a „biatorbágyi rém" Az összegyűlt adatok alapján dr. Böhm, Wahl jelenlétében, hozzáláthatott a döntő kihallgatáshoz. Matuska a kihallgatás második napján beismerő vallomást tett. Először az ansbachi, 1930 Szilveszter éjszakáján megkísérelt merényletről beszélt, amellyel kudarcot vallott. Aztán a másodikról, amelyet ugyancsak Ansbachnál próbált meg, de amellyel szintén kudarcot vallott. Legközelebb Jüterborgban próbálkozott, autogénhegesztővel próbálta elvágni a vasúti sínt, de nem értett a készülékhez, és ismét nem tudta kisiklatni a vonatot. Ezután arra gondolt, hogy robbanóanyaggal kellene dolgoznia. De vajon hogyan juthatna hozzá? Az újságot olvasva akadt meg a szeme egy apróhirdetésen: „A rabensteini kőbánya bérbeadó." A bányatulajdonosok vásárolhatnak robbanóanyagokat. Miután kibérelte a kőbányát, aktatáskájába süllyesztette a robbanóanyag-könyvet, vett ekrazitot, robbantógyutacsokat és zsinórokat, s egy indukciós készüléket is. De hát miért akart vasúti merényletet elkövetni? Ez az a kérdés, amelyre tulajdonképp soha nem derült és most már nem is derülhet fény. Matuska minden bizonnyal egzaltált őrült volt, bár az elmeszakértők a bírósági tárgyalásokon beszámíthatónak minősítették, tehát a bírósági ítélet szempontjából normális embernek kellett tekinteni. Környezete is normálisnak ismerte, legfeljebb néhány különc szokását hozták később kapcsolatba tettével. Kétségtelen azonban, hogy más, általában normálisnak tartott embernek is lehettek hasonlóan különc tulajdonságai. S az a zavaros élet, amelyet Matuska élt letartóztatásáig, ugyancsak nem volt rendkívüli abban a világban, s abban a korszakban, amelyben élt. Matuska azt is elmondta, hogyan követte el a biatorbágyi merényletet. A jüterborgi kaland eredménye nem elégítette ki, mert bár rengetegen sebesültek meg, nem volt egyetlen haláleset sem. A biatorbágyi viaduktot már régen kiszemelte magának. Ha itt siklatja ki a vonatot, az a mélybe zuhan, s az „eredmény“ jóval nagyobb lesz, mint amilyen a Berlin mellett végrehajtott merényleté volt. Szeptember 3-ón érkezett Magyarországra, s úgy gondolta, hogy szeptember 5-én hajtja végre tervét. Addig is a pályaudvari ruhatárban helyezte el a bőröndöt, amelybe a pokolgépet rejtette. A robbanó gépezet szinte teljesen azonos volt azzal, amelyet Jüterborgban használt. A merénylet előtti napon utazott Biatorbágyra, mégpedig a közeli Nagytétényből, ahol egy kis vendégfogadóban lakott. Már jó előre megváltotta a bécsi gyorsra szóló jegyét, amely feljogosította arra is, hogy megszakítsa az útját. A merénylet után alaposan bekormozta a jegyet, s ezt mutatta fel Schweinitzernek a helyszínen. Ezzel utazott aztán tovább, Bécs felé. Sikerült azt is tisztázni, miért látta őt a nyugdíjas vasutas sebesültnek. Miután Pálffy Daun gróffal találkozott, Matuska rémülten vette észre, hogy túlságosan is jól öltözött ahhoz képest, hogy ő egy mélybe zuhant vonat utasaként „menekült meg". Gyorsan a mozdonyhoz rohant, bekormozta magát, s a roncsokból származó fémdarabokkal néhány karcolást ejtett magán, hogy sebesültnek látsszék. — Mennyi ekrazitot vásárolt? — kérdezte tőle Gennath, miután a biatorbágyi ügyet tisztázták. — Tíz kiló ekrazitot vettem a wöllersdorfi gyárban. Többet nem szerzett? — Nem, ezt megállapíthatják az én robbantókönyvemből. Tíz kiló van beleírva. Tehát nincs már több ekrazitja? Nincs. De vásárolhattam volna többet is. És akart még vásárolni? ben. Es mire és hol akarta használni? Matuska odalépett a falhoz, amelyen Európa térképe lógott. Egymás után három pontra bökött az ujjával. — Itt, itt és itt akartam robbantani... Vagyis Amszterdamban, Párizsban és Ventimigliában... Tessék csak elolvasni azt a levelet, amit Biatorbágyon hátrahagytam. Ebben a levélben azt írta a fordító: „Minden hónapban hallani fogtok rólunk... A benzin nem fogy el." És hogy bebizonyítsa, mit tervezett, megmondta a detektíveknek: a tattendorfi gyár mellett levő fabarakkban rejtette el azt a mappát, amely a három merénylet tervét feltüntető térképeket tartalmazza. A térképeket meg is találták. A közlemény megjelenése után Matuskáné, született Dér Irén, még mindig kételkedett abban, hogy a szörnyűségeket valóban a férje követte el. Matuska már régen fogoly volt, de még mindig gyilkolt. Pontosabban: a merényletet ürügyül felhasználva azok gyilkoltak, akiknek a biatorbágyi borzalom indokot szolgáltatott a statárium kihirdetésére. Két nappal azután, hogy Matuska beismerő vallomásáról tudomást szerzett a világ, ült össze először rögtönítélő bíróság a statáriális rendelet alapján. A vádlottak padjára két fiatalember került, akik világos nappal, álarcoson, kezükben pisztollyal megtámadták a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Szabadság téri fiókjának tisztviselőit. A kár megtérült, testi sértés nem történt. Mégis statáriális bíróság elé állították a huszonegy éves Ondi Sándort és tizenkilenc éves vádlott társát. És milyen büntetést kapott Matuska?