Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-09-17 / 38. szám
AMÍG ALAP AZ OLVASÓHOZ JUT... t Az évfordulók, a jelei napok számvetésre késztetik a felelősséget érző embert. A Sajtó Napján mi is feltesszük önmagunknak a kérdést: Jól végeztük-e munkánkat, teljesltettUk-e kötelességünket? Megfelelően éltünk-e a nagy lehetőséggel, a hírközlés eszközével tudat- és érzékformáló helyes nevelő munkát vittünk-e végbe? Kellő visszhangra talált-e azok körében, akikért ezt tettük? Olvasóink levelei és személyes találkozásainkkor megnyilatkozásuk arról győznek meg bennünket, ha van is még pótolni, javítani való, elégedettek lapunkkal, a sajátjuknak érzik, szórakoznak, művelődnek ha olvassák, tanácsot kapnak tőle. Sokunk Igyekezetéből születik meg a lap. A szerkesztőség dolgozói mellett fontos szerep jut a technikai előállításon munkálkodóknak, egyedóra múlva Indul az autóbusz a repülőtérre, Katka, hogy állsz az anyaggal? Ezt a kérdést teszik fel vagy hasonlót minden pénteken a szerkesztőségben Katarina Schreiberovának. A grafikusnő logarléccel, tipográfiai vonalzókkal, ollókkal körülbástyázva még „komplettizálja“ az anyagot. Megint megvolt a hol több, hol kevesebb izgalommal járó lapzárta, melyben ő évek óta tündéri nyugalommal működik közre. Katka előtt szép rendben ott feküsznek a kéziratok, oldalak szerint a megfelelő „tükörbe“ téve. Pontos számítás alapján, fantáziával, esztétikai érzékkel „rajzolja be“ az illusztrált anyagot a tükörre, hogy a lap külsőleg is mutatós, szép legyen. Gyorsan még néhány sort ír a nyomdának, meghatározza milyen színt használjanak, feltünteti, hány színes kép megy, néha felhívja a figyelmet valamire. Azután a megrendelőlappal együtt mehet a becsomagolt anyag az Aerolíniába. A kassai (Koáice) repülőtérre már leszállt az aznapi utolsó Bratislava— KoSice között közlekedő utasszállító gép. Az utasok után az „anyag“ is előkerül a gépből. A légitársaság szolgálatosa máris veszi a telefonkagylót és jelenti a nyomdának, megjött az „anyag“. Rövid idő múlva már a nyomdában van Rakovskji Ferinél, ö a technológus, legtöbbször elégedett, és máris intézkedik. A kéziratokat Rosenberg Tibihez küldi, a képeket viszont rövid úton a sötétkamrába juttatja. Ezzel megkezdődik a lap előállítása. Rosenberg hamar megbirkózik vele, vagyis szedőgépen kiszedi a szöveget és máris küldi termékét Veles kollégájának, aki viszont „ráncba szedi“, illetve betördeli az oldalakat. A lap „őrangyala", Mészárosné még elolvassa, mert hát sok betű nincs a helyén. Utána Jenő révén a 16 oldal „celofán levonatként“ szerelésbe kerül. A képek sorsa sem más. A sötétkamrából film formájában a retusőrök vékony ecsetjei alá kerülnek. Ök azt állítják: kiigazítás végett. De sok esetben a lefényképezett sem ismert magára. Természetesen ezt csak a „rossz nyelvek“ állítják. Szóval a képek film alakjában szintén a szerelésben kötnek ki. Itt végre az egész „anyag“ újság-formát ölt. A szerelők Katka tervrajzai (tükre) szerint állítják össze az egyes oldalakat. Mészárosné ismét ellenőrzi az egész munkát, mert bizony megtörtént már, hogy néhány képet összecseréltek. Az olvasó ilyenkor nem tudja, hogy mi a helyes, mert a mosolygó fiatal leányzó képe alatt azt olvassa: „az agghajlék egyik lakója“ stb., stb.
