Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-20 / 34. szám

tével. Legtöbbször ' még délután négykor sem tudják befejezni a munkát, különösen pénteken, amikor három mázsával több lisztet dolgoznak fel.

— Nagyon kicsi az üzem kapacitása, munkaerőhiányunk is van, nagy szükségünk lenne például női munkaerőre — és nevetve ránk mutat —, a szeredi kenyérgyárban ilyen fiatal lányok dolgoznak, mint maguk. Sajnos, a pékszakma manapság nem nagyon divatos.

Olykor felnéz munkájából, egyegy pillantásával ad nyomatékot szavainak, s közben állandóan foglalkoztatja segédjét, hol egy „hozz egy vödör langyos vizet, fiam" kéréssel, vagy „nézd meg már azt a tüzet, de vigyázz, csak két lapát szenet rakj rá" figyelmeztetéssel. Figyelme mindenre kiterjed. Közben elmagyarázza, mennyivel előnyösebb lenne egy gázfűtéses kemence, de hát...

Közben megtudjuk, hogyan is készül a kenyér. Mennyit áll a kovász, végignézhetjük az ún. elővagy híg tészta összekeverését; a dagasztást egy nagy vaskarral működő gép végzi, természetesen a liszt mennyiségét Hanák bácsi

Foto: Öllé

szabályozza. A megkelt tésztából ügyes mozdulattal szakit ki kétkilónyit, s formálja szabályos cipókká a kimért adagot. Innen a kenyér gömbölyű és hosszúkás kosarakba kerül, Tibi keze alá.

Tibi még csak 17 éves, de valóságos felnőttként dolgozik. Több száz kenyér fordul meg naponta a kezén, illetve lapátján, s az ő munkaidejének végét sem a nyolcadik óra jelenti. Gyakorlott mozdulattal rakja be és veszi ki a kenyereket. Megkeni vízzel, s közben törődik a tűzzel és követi a mester utasításait.

Mint minden reggel, most is megjelenik a nyugdíjas Preisinger bácsi. Tőle tudjuk meg, hogy az ő édesapja építtette a pékség épületét a 900-as évek elején. A péküzem berendezése azóta sem változott, s korszerűsítése értelmetlen lenne, hiszen a tervek szerint egy év múlva fejezik be a vágsellyei (Sala) új kenyérgyár építését, s ez a diószegi pékség megszüntetését jelenti. Igaz, a gyári kenyér korántsem olyan ízletes, mint az itt sütött, a gépesített kenyérgyár kapacitása viszont sokkalta nagyobb.

Közben megérkezik Palo is, aki a kenyér szállítását végzi. Megbeszélik az előző napi sporteseményeket, közben Palo átveszi egy kis időre Tibitől a lapátot.

A szomszéd Annus néni is benéz a pékségbe, éppen etetni készül, s egy kis meleg vízre lenne szüksége a moslék összekeveréséhez. Máskor is eljárogat ide, elmondja, hogy mit főz aznap, közben teleereszti vödrét meleg vízzel, hiszen a kemence korlátlan mennyiségű vizet melegít fel.

A nap egyre magasabbról süt, megkétszerezi a kemencéből áradó meleget. A türelmetlen asszonyok be-benéznek az ablakon, ajtón, élvezve a kiáramló friss kenyérszagot.

Fél kilenckor kigördül a kenyérszállító autó az első rakománnyal. Megtelnek az üzletek a friss kenyérrel, a vásárlók elégedetten térnek haza, Hanák bácsi és Tibi folytatják munkájukat, hogy minden család asztalán ott illatozhasson a friss kenyér. Ma négyig dolgoznak, holnap megint reggel öttől kezdik. A következő héten Németh bácsi és Jónás bácsi a délelőttösök, és így megy ez tovább egy évig, két évig ...?

Szarnák Ágnes

zsidó nők is. Láttam őket megőrülni gyerekeikért. Akik anyák voltunk, s akiket nem ragadtak el a szenvedélyek, együtt szenvedtünk velük. Pedig veszélyes dolog volt nyílt rokonszenvet vagy együttérzést kimutatni irántuk. De nem törődtem vele. Ott enyhítettem sorsukon, ahol tudtam. Ha akkor mindenki makacsul kitart az embersége mellett, nem kellett volna millióknak elpusztulni értelmetlen, borzalmas halállal.

Nem szólok közbe, hagyom, hogy beszéljen. Emlékezzen arra, amit az én generációm már csak egy nagyon hosszú és nagyon véres mesének vél a filmek, a könyvek, az elbeszélések alapján. S az itt maradt haláltáborokat a fiatalok közül sokan elvarázsolt kastélyoknak, amelyekben öt koronáért ijesztgetik az embert, unalmas vasárnap délutánokon.

— Csak 1947-ben kerültünk vissza Negyedre. Azóta egyfolytában ott élek és dolgozom. Mert olyan idők következtek, hogy az ember nem ülhetett ölbe tett kézzel.

Elneveti magát. Most már egyre gyakrabban nevet,

— A falu szocializálásától kezdve az óvoda megszervezéséig volt mit tenni. Nehéz volt. Nehéz és veszélyes. Az emberek bizalmatlanok voltak, s ellenségesek. Nem csoda, annyi megpróbáltatás után.

De azért lassan átnevelődtek, amikor látták, hogy egy új élet kezdődött, és jobb az előzőnél. Ma nagyszerűen működik a szövetkezetünk, s az azóta hat osztályosra növekedett óvodánk szűknek bizonyul. így változnak az idők!

Csak egy valami nem változik. Erzsi néni ereje és fiatalos jókedve.

— Mindig jobban szerettem másokat, mint magamat. Talán ettől maradt meg az erőm a mai napig, Néha csalódtam. De amikor csalódtam, nem varrtam az egész emberiség nyakába, s így másnap újra bírtam kezdeni. 1950 óta vagyok tagja a pártnak. Évekig elnöke voltam a nőszövetség járási bizottságának, most alelnöke vagyok. S hovatovább azt látom, hogy alig maradt valami a múltból az asszonyok életében. A legtöbb, amit elértünk, hogy beleszólhatunk a közigazgatásba. Én mint népbíró.

De tagja vagyok minden létező tömegszervezetnek is, kivéve a futballegyletet. De ha közönségszervezésre lesz szükségük, azt hiszem oda is beválasztanak. Szeretek szervezni.

Pedig ez a legnehezebb, legháládatlanabb feladatok egyike. Mindenki másképp csinálja. Másképp csinálták az ifjúmunkások, másképp Major István. Azt hiszem, ha igaz szívvel, igaz ügyért teszi az ember, akkor megtalálja a módját.

Alig szépítettem valamit a szavain. A lényeghez pedig, mint egy sérthetetlen ereklyéhez, hozzá sem nyúltam.

Az embert, a törhetetlent, aki szinte ismeretlenül él és dolgozik, hittel mindig újrakezdve —- akartam csupán egy pillanatra felmutatni.

Jakoda Erzsébetet, aki munkásnői mivolta s népbírói tisztsége közé bezárta az emberiség történelmének legrútabb és legszebb korszakát és egybenmásban megpróbált csendesen újat teremteni.- Kovács