Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-08-20 / 34. szám
Vidéki EJŰiPiC LENIN-KÖR Nemrég alakult meg az ipolysági (Sahy) Jankó Kral Gyermek és Ifjúsági Ház mellett a Lenin-kör. Tagjai többnyire középiskolások, akiket komolyan érdekel a politikai élet, az ifjúsági mozgalom. Eddigi legsikeresebb akciójuk az iskolázással egybekötött táborozás volt. Egy hetet töltöttek a Somos pionirtáborban. Megvitatták az aktuális politikai kérdéseket. Legnagyobb figyelmet pártunk XIV. kongresszusa ifjúságra vonatkozó határozatainak szentelték. Ezt a beszélgetéssel egybekötött előadást Czaudt László pionírvezető elvtárs tartotta. Értékes előadást tartott a SZISZ lévai (Levice) járási pártbizottsága elnöke, Ján Streüka elvtárs, a párt és az ifjúság kapcsolatáról. Pokorny László elvtárs, a SZISZ járási titkára az ifjúsági szervezet történetét és fejlődését ismertette. Köpöncei Lajos elvtárs, az ipolysági pártszervezet alapító tagja hosszan elbeszélgetett a fiatalokkal. Ismertette a helyi szervezet megalapításának körülményeit és felidézte fiatalkori emlékeit. A komoly programot szórakozás, fürdés, csónakázás tarkította. Szép élményt nyújtottak az esti tábortüzek mellett eltöltött órák is. Az előadásokon és szórakozáson kívül egynapos tanulmányi kiránduláson vettek részt a kör tagjai, melynek során ellátogattak Mikszáth Kálmán és Madách Imre szülőfalujába, Szklabonyára (Sklabofta) és Alsósztregovára (Dolná Strehová). Deák Teréz ÜJ ÜZLET NYlLT Várgedén (Hodejov) a minap adták át az új tej- és kenyérboltot. Az üzlet vezetőnője, Varga Istvánné elismeréssel szólt a rimaszombati (Rim. Sobota) Jednota Népi Fogyasztási Szövetkezetről az új üzlet létrehozásával kapcsolatban, mivel ez nagy segítséget jelent a várgedeí asszonyoknak és leányoknak a bevásárlásnál. Most már nem kell órák hosszat az élelmiszerboltban várniuk a kenyérre, tejre, vajra, — hanem pillanatok alatt megvásárolhatják mindezt a szép, modern, minden igényt kielégítő üzletben. Micsurda Erzsébet EGY ÉNEKKAR JÖ MUNKÁJA Molnár Anna tanítónő vezetésével már hat esztendeje szerepel, szép sikerrel, a szálkái kilencéves alapiskola énekkara. A legutóbbi, iskolák közötti versenyben a harmadik helyen végeztek. Sikerüket több dicsérő levél és elismerő oklevél tanúsítja. A legnagyobb sikert azonban a község felszabadulásának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen érték el, amikor magyar, szlovák és orosz népdalokkal léptek a közönség elé. Reméljük, a következő tanévben is sikerrel szerepelnek majd az énekkar tagjai. Majerszky Márton SIKERES ARATAS A bajcsi AG (Bajé) farkasdi (Vléany) részlegén valamennyi dolgozó ereje legjavával kapcsolódott be az aratási és cséplési munkálatokba. A kombájnosok és traktorosok meghosszabbított műszakban dolgoztak. A legeredményesebb munkát Bahorec János végezte SK-3 kombájnjával. 138 hektárnyi területről aratta le a gabonát és 4267 q-t csépelt ki. Az asszonyok az aratás utáni munkákból vették ki részüket, főleg a gabonaforgatásban jeleskedtek, Kus János magtáros vezetésével. Megérdemlik, hogy itt álljon a nevük: Mihalovics Mária, Halász Erzsébet, Mazány Teréz és Struhár Anna. A képen a gabonaforgató asszonyok egy csoportja látható. Psenák József, Bajé AG A JÓ KENYÉR TITKA Az emberi igények növekedésének korszakát éljük. Lépést tud-e tartani a termékek minőségi színvonala a lakosság számának és igényszintjének növekedésével? Miért állnak olykor hosszú sorok a kenyérboltok előtt, máskor pedig napszámra szárad a sok kenyér? A hétköznapok embere erre azt a logikus választ adja, hogy különbség van kenyér és kenyér között, s az ember szereti a jót. A diószegi (Sládkovicovo) kenyér jó híre miatt felkerestük a helybeli pékséget. Tudva, hogy a nappali műszak öt órakor kezdődik, és ismerve a közép-európai pontosságot, fél hatkor beállítottunk a földszintes kis ház udvarába. A pékség környéke rendkívül elhanyagolt állapotban van, igaz ugyan, hogy az épület még nem roskadozik, de már régen megérdemelt volna egy alapos tatarozást. Hogy ez miért nem történt meg eddig, arra később kaptunk csak választ. A pékség épületének belsejében javában folyt a munka, a mester Hanák Gyula és jobb keze, Tengeri Tibi már kisütötték az első huszonhat kenyeret, igaz, az alapanyagot még az éjjeli műszak dolgozói készítették elő. A mesternél, aki 1950 óta dolgozik a szakmában, először aziránt érdeklődünk, mitől olyan ízletes a jó diószegi kenyér. Gyula bácsi nem titkolt büszkeséggel mondja nekünk, hogy néhány éve Ausztriából kapott egy elismerő levelet a helyi HNB, mert olyan messzire is eljutott az itt sütött kenyér híre. Ma is naponta több „hatszázhármás" áll meg a kenyérbolt előtt. — A kenyér minőségét több tényező határozza meg. A tésztával nem lehet dobálódzni — mondja Hanák bácsi —, a tészta élő anyag, tulajdonképpen maga az élet — hangzik szinte filozofikus bölcsességgel. — Vigyázni kell a kovásszal, a kenyérnek nem szabad túlkelnie, s a kemence hőfokát is a kenyér keltségi állapota szerint kell szabályozni. Ha jobban kelt a kenyér, kisebb hőfokú kemencében kell sütni. Természetesen sok függ a búza, a liszt minőségétől is. Miközben magyaráz, szakadatlanul dolgozik, hiszen nem állhat meg, naponta 12 q lisztből készítenek kenyeret (ez mázsánként kb. 50 kenyér), s nem tehetik le a kanalat a nyolcórás munkaidő letel-IGAZ ÜGYÉRT - IGAZ SZÍVVEL S ha elmennek, még sokáig nézünk abba az irányba, amerre alakjuk eltűnt. Most már nem az ismeretlenségbe, ahonnan jöttek nyikorgó fülű vagy naftaiin-szagú táskákkal, hanem egy frissen feltárult világba. Egy külön kis világba, amely ott forr, buzog a végtelen szürke felület alatt, állandóan kitörésre várva. Tudjuk, mert megtanultuk, hogy ha ők ugyanabban a pillanatban együtt gondolnak egy nagyot, megváltozik a világ. Nem hordanak magukkal névjegyet. Eszméiket, erejüket mit sem sejtető egyszerű, vagy rosszul szabott konfekciót hordanak. Hitet és csendes biztatást. S ha elmennek, még sokáig nézünk abba az irányba, amerre alakjuk eltűnt Egy asszony valamikor régen, kitört a neki szánt életformából. Kilépett a terhüket jámboran cipelő, vértanú sorsú, s az öklüket rázva szitkozódó nők soraiból. A harcot választotta. Egyszerű asszony Jakoda Erzsébet. De értelmesen, világpsan beszél arról, amit érez. — Megesett a világ legnagyobb gaztettje, s akik láttuk, most már soha nem élhetünk úgy, mintha mi sem történt volna. Igaz, sokan nem láttak akkor, csak néztek. Nekem könnyű volt látni. Ügy nevelkedtem. Apám, anyám s a környezetünkben élő emberek, kommunisták voltak. Anyám, aki négy nyelvet beszélő, művelt nő volt, soha nem küldött ki a szobából, amikor esténként összegyűltek az elvtársak. Elsötétítették az ablakokat, és én hallgathattam a beszélgetéseiket. Nem értettem belőle sokat, de éreztem, hogy valami nagy és szép dologra készülődnek. Aztán fokozatosan belenőttem a gondokba, s az már természetes volt, hogy az ifjúmunkások között kezdtem a munkát. Ez a megnevezés akkor nemcsak „állapotot" jelentett, hanem állásfoglalást is. Tüntetéseket, sztrájkokat szerveztünk, s nagyon sokan közülünk beléptek a kommunista pártba. Rákospalotán születtem, de elkerültem Zsigárdra (Ziharec), itt kapcsolódtam bele az ifjúmunkások szervezte tüntetésekbe. Aztán férjhez mentem, Negyedre (Neded). Üj környezetbe csöppentem, de a férjem segítségével, aki kommunista volt, hamar megtaláltam itt is a helyemet. Ott voltam a kosúti sortűznél, a tornád manifesztáción, a sókszelőcei május elsejei tüntetéseken. Ismertem Major Istvánt, gyakran megszállt nálunk. A háborús éveket Rákospalotán éltem át. Megismertem a legnagyobb gazságot, amit emberek követhetnek el emberrel. Szünetet tart. Az emlékek lassan feltolulnak benne, s az emlékekkel a könnyek is. — Ahányszor csak a háborút idézik, mindig eszembe jut a zsidógyerekek gettója Rákospalotán. Ügy pusztították el őket, mint az állatokat. Agyonéheztették, agyonkínozták. Az Országos Ruházati Intézetben dolgoztam akkor. Oda voltak bezárva a
