Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-18 / 3. szám
melyet a Kereskedelmi Középiskola diákjai adnak ki. Eddig csupán három szám jelent meg, de már így is népszerű a hallgatók körében. Számot adnak benne diákéletük minden fontosabb eseményéről, s emellett helyet kapnak az ifjú toliforgatók is: Anderkó Margit, Kovács Miklós, Marcell Vera. A lap nagy segítségére van a nemrég megalakult Juvena ifjúsági klub munkájának megszervezésében is. A klub a diákotthon mellett működik, tagságának összetétele tehát sokrétű. Mindjárt a kezdetkor 90 tanuló kérte a felvételét. Ennyi lelkes fiatallal lehet mit kezdeni! Az első eredmények is ezt bizonyítják. Az alakuló gyűlésen komoly alapszabályzatot dolgoztak ki és igényes munkatervet állítottak össze. Vállalták, hogy egyelőre politikai, irodalmi, képzőművészeti, zenei, sport és szakcsoportokat létesítenek, s máris munkához láttak. A diákok iskolán kívüli munkájukkal azt bizonyítják, hogy igénylik a szervezett, tartalmas életet. Aktívan részt vállalnak olyan vonzó feladatokban, amelyekben formálódik személyiséségük; életük célját keresik. A legjobb alkalom ez a közszellem kialakítására, amelyben azután felszabadulttá, önállóvá, ugyanakkor kitartóvá, küzdőképessé és felelőssé válik az egyén. Ilyen hát valóban az ifjúságunk? A pedagógu-1. Nagy az izgalom, mindenki szeretné a véleményét elmondani 2. A szép ruha is fontos, de a tudással nagyobb elismerést szerezhetünk magunknak 3. A felszólalók őszintén feltárták problémáikat 4. Ha vita, hát legyen vita! Könözsi felvételei sok, nevelők, akik talán legközelebb állnak hozzájuk, meggyőztek erről: Ján Báláz, a diákotthon igazgatója: — Igyekszünk minden anyagi feltételt biztositani, hogy a tanulók jól érezzék magukat otthonunkban. Megvan rá a lehetőség, hogy a tanulás mellett kedvük szerint szórakozzanak, művelődjenek. Még a sportfelszerelést kell kiegészíteni, de rövidesen ezt is megoldjuk. Adám Attila, nevelő: — Minden érdekli őket. Kíváncsiak, vidámak, szeretnek szórakozni, élcelődni, de komolyan gondolkoznak, ha erre szükség van. Herényi Béla mérnök, tanár, nagyon sok időt tölt a fiatalok között. Lelkesíti őket, segít nekik. A diákok nagy bizalommal fordulnak hozzá: — Megéri velük foglalkozni. Van bennük lelkesedés, fiatalokhoz illő lendület, tenniakarás. Csak megfelelően kell őket irányítani. *A pedagógusban ne csak a szigorú tanítót lássa a diák, hanem egy kicsit a művelt szülőt és az igaz barátot is. Stefan Báláz, a SZISZ járási bizottságának elnöke: — Szívesen járok közéjük. Táncokat tanítok. Jó velük együtt dolgozni. Járásunkban a múlt év januárjában elsők között alakult meg a SZISZ, ma mintegy 4000 tagja van. A diákotthonból már sok tagunk van, ha továbbra is így megy, egyre több jelentkezőre számíthatunk. ÉS IFJÜ SZEMMEL Jó alkalom nyílt arra is, hogy az ifjúsággal közvetlenül is beszélgessünk problémáikról. A múlt számunkban közzé tett ankétindító leveleinkben felvetett problémákról kezdődött a beszélgetés. Jobban mondva a vita, hisz percek meg számára. Mégsem ítélem el, mert tudom, hogy falun, főleg az idősebbek még ma is azt tartják; minek tanuljon egy lány, úgyis férjhez megy. Ez ellen a nézet ellen küzdenünk kell, mert az igazság az, hogy az ifjúságnak ma már nagyobb tervei, vágyai vannak, mint egykor. Körülbelül olyanok, mint Székely Annáé. Hasonló véleményen voltak még sokan a fiatalok közül: Juhász Mária, Nagy Katalin, Koronczi Eszter, Zsebík Katalin, Mits Mária. A többiek: Anderkó Margit, Gemer Klára, Genes Gabriella, Pergácz Ilona viszont elmondották, hogy ezzel a nézettel már csak helyenként lehet találkozni. A falunak, az otthon maradt fiatalságnak, ellenkezőleg, nagy szüksége van a szakképzett fiatalokra. Visszavárják őket, hogy segítsenek a falu felemelkedésében, a fiatalok szervezeti életének megszervezésében. Sajnálatos, hogy vannak még olyan munkahelyek, mint ahol N. Irén dolgozik. Azt tanácsoljuk neki, fogjanak össze, fiatalok, legyenek ők a kezdeményezők saját szórakozásuk, szabad idejük programjának megszervezésében. Az üzem vezetősége biztosan nem fogja ellenezni, talán csak azt várja, hogy nagyobb lelkesedés és kezdeményezés legyen 2 alatt megszülettek a vélemények, ellenvélemények. Egyszerű szavakkal, őszintén. Csakhamar emelkedett a hangulat. Ha vita, hát legyen vita! íme a fórum: Szabó Jolán: — Nehéz eldönteni, hogy melyik levélírónak van igaza. M. Katalin esetében mégis kifogásolom, hogy elzárkózott a társadalmi élettől, nem érdekli őt, hogy mi történik a falujában. Egy fiatalnak nagyobb érdeklődést kellene tanúsítania környezete iránt még akkor is, ha nem végzett többet kilenc osztálynál. Helyében elfogadnám a mérnök javaslatát. Lehet, hogy a tanulás felkeltené az érdeklődését olyan dolgok iránt, amelyekből később nemcsak a közösségnek, hanem önmagának is haszna lenne. Kovács Miklós: — Szerintem nagy szükség van arra, hogy az ember állandóan művelje magát. Csak így tud lépést tartani ezzel a rohamosan fejlődő élettel. Helyeslem Székely Anna életfelfogását. Lehet, hogy anyagiakban kissé lemaradt társai mögött, de rendelkezik valamivel, amivel nem karambolozhat, ami nem éghet le, s amit senki sem vehet el tőle. Ez pedig: a tudás. És ez nagy érték. Jankó Éva: — Bár véleményem inkább Székely Annáéval azonos, egy kicsit mégis igazat adok az ellenvéleményeknek is. Mi tagadás, az anyagi előnyök másokat is vonzanak. Nem lehet teljesen elítélni M. Katalint. De a helyében én is a továbbtanulás mellett döntenék. Ráér még lakásról, bútorról, férjhezmenésról gondolkodni. Tanulni viszont addig kell, míg fiatalok vagyunk, és nem köt le más gond. Mihali József: — Tanulni sohasem késő, de nem is elegendő. Én csakis a továbbtanulás mellett döntenék. A dolognak nemcsak az anyagi oldalát kell nézni, bár ez is fontos, hanem inkább az erkölcsi oldalát. Ezzel több elismerést szerezhet magának bárki, mint egy-egy szép ruhával. Horváth Beáta: — M. Katalin magatartásában helytelen az, hogy elzárkózik a közösségtől, csupán szórakozásra vágyik, amit mások szerveznek bennük. Tanulni, művelődni nemcsak az iskolában lehet, hanem sok más hasznos szórakozással, önműveléssel a napi munka után is. Alakítsanak klubot, szervezzék meg a munkát, és az ilyen fiatalokhoz illő időtöltésben nagy örömüket találják majd mindannyian! Sokáig tartana minden véleményt elmondani. Nem is ez a lényeg. Hanem az a józan gondolkodás, ítélőképesség, amellyel ezek a fiatalok rendelkeznek. A hozzászólások lényegében igazolták azt a sok ígéretes elképzelést, amit a nevelők, pedagógusok elmondottak diákjaikról. MEGYERI ANDREA
