Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-18 / 3. szám

CLAUDE SZTÁR LETT Amikor először megláttam, hirte­len az volt az érzésem, hogy Cathe­rine Deneuve jön velem szembeni Ugyanaz a leomló szőke haj, ábrándos-kék szemek, finom arc­vonások, kecses alak. Francia film­sztár ... Amikor leültünk beszélgetni, nem állhattam meg, s azonnal elmond­tam neki „optikai csalódásomat", de rögtön meg is bántam. Mit lehet tudni egy sztárnál? Hátha meg­sértődik De Claude Jade csak nevetett, s rögtön megnyugtatott: — Nem maga az első, higyje ell Számtalanszor összetévesztenek ben­nünket, repülőn, színházban, utcán... Ez a „szerepcsere" csak addig volt számomra nagyon kínos, amíg a Deneuve-aláírásért tülekedők értet­lenül bámultak a papírra: ki az a Claude Jade? De az évek múltak, s a munka meghozta számomra is a népszerűséget. TRUFFAUT A PREMIEREN Dijonban született. Szülei angol szakos tanárok az egyetemen. Pe­dagógust akartak faragni belőle is, s megelégedve látták, hogy a kis Claude mindig maga köré gyűjti a környék gyerekeit, s nagy gesztiku­­lálás közepette magyaráz nekik va­lamit ... Később derült ki, hogy Claude nem „iskolásdit", hanem „szinházasdít" játszott a pajtásaival. Addig könyörgött szüleinek, amíg tizenöt éves korában beíratták a di­­joni színművészeti iskolába. Érett­ségiig itt tanúit. — Első sikeremet Ágnesként ér­tem ell — bókolt felém kedvesen, a nevemre célozva. — Moliére „A nők iskolája" című darabjában ala­kítottam Ágnest, s a szerepért díjat is nyertem! 1966-ban Párizsba utazott, s be­iratkozott a színművészeti akadé­miára — Titkos vágyam a Comédie Francaise színpada volt, de azonnal elfogadtam a Modem Színház aján­latát: egy Pirandello-szerepet a „IV. Henrik"-ben. A premier nézőterén ott ült a hires francia filmrendező, Francois Truffaut is... Truffaut üzent az öltözőjébe: film­szerződést ajánlottl így lett az alig húszéves, szinte még ismeretlen Claude Jade az 1968-ban bemuta­tott Truffaut-film, a „Lopott csókok" hősnője. HITCHCOCK ÉS A RECEPTEK — Három év alatt hat film női főszerepét játszottam el — folytatta Claude. — Truffaut idén másodszor is hivott, s velem forgatta „Családi fészek" című filmjét. Mindkét film­ben Jean-Pierre Léaud volt a part­nerem. Ez a kitűnő színész csak tizenkét évvel fiatalabb Truffautnál, s úgy hasonlítanak egymásra, mint az ikrekI Tévé-szereplései mellett sok film­rendezővel dolgozott már együtt. Edouard Molinaro „Nagybácsim, Benjamin" cimű kosztümös filmjé­ben Jacques Brel volt a partnere. „A tanúi" fiatal rendezőnője Anne Walter volt. Legutóbbi filmjét amelynek címe: „Mert szeretlek" Rinaldo Bassi rendezte, többi fősze­replője pedig Antonella Lualdi és Edwige Felüliére volt... — A legérdekesebb mégis a hol­lywoodi forgatás volt, amikor a vi­lághírű rendező, Alfred Hitchcock „Topáz" című kémfilmjében játsz­hattam. Izgalommal vártam a talál­kozást a nagy Hitchcockkal, aki csak miattam repült Párizsba, „fő­szereplő-nézőbe"! Hitchcock párizsi otthonomban keresett fel. Kényel­mesen elhelyezkedett, megcsodálta és megdicsérte hófehér bútoraimat, s lakásszépítő szenvedélyemet, s amikor megtudta, hogy tíz évig zongoráztam, megkért, hogy játsszak neki valamit... Izgatottan vártam, hogy mikor lesz szó végre a filmbeli szerepemről, mikor kezdünk beszél­getni a művészetről, a szerepformá­lásról. De ő órákon keresztül csak ételreceptekről faggatott! A filmről nem beszélt egy szót sémi Aztán le­szerződtetett és visszarepült Holly­woodba ... SZAKMAI „CSELFOGAS* — Kiket tart a mai filmrendezők sorában a legnagyobbaknak? — Csak azokat a rendezőket sze­retem, akiknek van valami egyéni mondanivalójuk. Sokat sorolhatnék, de csak kiragadok néhányat: Truf­faut, Hitchcock, Visconti, Bergman... És a színészek közül? — Mindig csodáltam Greta Gar­bo, Vivian Leight, Liz Taylor és Peter O'Toole művészetét. — Végképp hátat fordított „nagy szerelmének", a színháznak? — Szó sincs erről! — tiltakozott Claude, majd titokzatos, kicsit hun­cut arcot vágott: — Csak rájöttem, hegy ha a filmekben jó alakítást nyújtok, akkor nagyobb reményem van jó színpadi szerepre is! Amelyik színésznő után kapkodnak a filme­sek, arra jobban odafigyelnek a színházi rendezők... Ez afféle szak­mai „cselfogás", de legtöbbször eredménnyel járl Szeretném vala­melyik Csehov-szerepet eljátszani. Például a Sirályt Már két Truffaut-filmben Jean-Pierre Leaud volt a partnere. Jelenet a Lopott csókok című filmből SOMOS AGNES Foto: Z. Minácová Régi idők néma tanúiként őr­zik a bratislavai belvárosi volt Fő-tér házai a múlt hangulatát. A régi városhá­za tornya uralja a kis te­ret, hozzátámaszkodik az Apponyi palota és az Unger-ház. Ebben a két épületben a múlt év végén állandó történelmi kiállítás nyílt. A városhá­za árkádos, reneszánsz udvaráról egy kis modern üvegajtó nyit utat ahhoz a régi világhoz, letűnt korokhoz, amelyeknek írásos és tárgyi doku­mentumai az akkor élt emberek gon­dolkodásáról, munkájáról vallanak. Van annak értelme, jelentősége, hogy a mai modern gyors ütemű élet embere néhány órára a múzeumba zárkózzék és a múlt üzenetét tanul­mányozza? Természetesen. Izgalmas búvárkodás a múlt titkait kutatni, amelyek a mai kor sok kérdésére adnak magyarázatot. Régi római kori és más népek kul­túrájának a hírhozói azok a cserép­edények, amelyeket a devíni ásatások hoztak felszínre, és amelyek a IX. századból származnak. Sok vándor­nép után a Nagy morva Birodalom te­rületének kiterjedéséről, kultúrájáról vallanak a kövek. Érdekes dokumentum az István ki­rálytól származó okirat, amely első ízben említi a vár és váralja, tehát a város nevét: Brezalaspurc-ként. Az Árpádházi királyok közül Könyves Kálmán és III. Endre kiváltságlevelé­ből megtudhatjuk, hogy a város ak­kori lakóinak milyen jogokat biztosí­tott a királyi kegy. A Bécsi Képes Krónikából szárma­zó, díszítő rajzzal ékesített, pecséttel ellátott okmányok tanúsága szerint a pozsonyi vár már a XI., XII. század­ban egyik legfontosabb erődítménye volt a királyoknak. Salamon trónért folytatott küzdelme idején éveket töltött a vár falai között. Zsigmond király 1438-ban keltezett pergament­je a város címerhasználati joga sza­bályozásának dokumentuma. Mátyás király aranybullája is sok mindenre kiterjedő jogok engedélyezésének ok­mánya. Megtekinthető II. Pál pápa engedélylevele, amelyben jóváhagyja a Mátyás alapította első egyetem, az- Accademia Istropolitana megnyitását, és megerősíti tudós humanista pro­fesszora, Vitéz János és Schömberg vicekancellár prépostot tisztségükben. Anno Domini 1465-ben. A várost ábrázoló legrégibb kép 1438—1455-ből származik. A bécsi raj­zon kilenc őrtorony vigyázza a védő­falak mentén a vár és város lakóinak biztonságát. Pozsony jelentősége megnőtt, mikor a mohácsi vész után a törökök által leigázott ország fővárosa lett. Az ada­tok szerint 11 királyt — köztük Mária Terézia, — és nyolc királyi feleséget, illetve férjet koronáztak a dómban. Politikai, ipari, kereskedelmi és kul­turális központtá válik a város, az országgyűlések színhelyévé. A kiállí­tott koronázási palást, a királyi jel­vények, a korona mása utalnak erre a korra egyéb dokumentumokon kí­vül. A századok stílusváltozásai is nyo­mon követhetők a gót, a reneszánsz, barokk emlékeken az újabb kor stí­lusirányzatáig, amelyeket építészeti, művészi és iparművészeti alkotások fejeznek ki. Számtalan emlék maradt fenn a város polgárosodásának korából, ami­kor a különböző céhekbe tömörült kéz- és iparművesek készítették a lakosság szükségleteit kielégítő gyárt­mányaikat. Művészi céhjelvények, céhládák, cintányérok, poharak te­kinthetők meg. A tudományok fejlődésének bizo­nyítékai a XVIII. századi térképek, földgömbök. Érdekesek a régi súly­mértékek is, és a nagy öntött haran­gok, amelyeket megkondítottak, ha vész fenyegette a várost. A régi fegy­verek a város védelmére szolgáló harci eszközök egy-egy mintadarabjai.

Next

/
Thumbnails
Contents