Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-28 / 22. szám
AZ ÜJ otthon A kora délutáni órákban kócosfejű gyerekek hagyják el az iskola épületét. Hazafelé sietnek. Otthon már várják őket.., Egy kétszobás, nagy udvarral körülvett családi ház húzódik meg szerényen a hosszú utca közepén. Sok ilyen van Nagyszarván (Rohovce). Am ennek az otthonnak kapuját nem tárják ki az iskolából hazatérő gyerekek, a nagymama sem áll ki a ház elé lesni, várni az unokákat. Nem töpreng azon többé, hol csavaroghatnak, mért nem jönnek időben haza. Ebben a házban a tél végén még hatan ülték körül az asztalt, hogy elfogyasszák a szerény ebédet, vacsorát, amilyen a nagymama fogyatkozó erejéből még kitellett. Azóta ez az otthon teljesen elárvult, kapujára lakat került. A GYERMEKOTTHONBAN A gutái Gyermekotthon udvarán kamaszodé lányok, fiúk játszanak, tornásznak, egészségesek, jó rájuk nézni. Nyolcvan gyermek él itt, életrevalók, szépek, akiknek semmi sem hiányzik ahhoz, hogy egyenértékű embertársaink legyenek, csak a szülői gondoskodás, szeretet. Itt találtunk rá a Kovácsgyerekekre is. István, a legidősebb 15 éves, Laci 13 és Imre mindössze kilenc. Szép arcú, szerény, barátságos gyerekek. Néhány hónappal ezelőtt kerültek új otthonukba. Az elhagyott, szeretetre vágyó gyerekek között hamar jó barátokra is találtak... Jezso László, a Gyermekotthon igazgatója különös gonddal figyeli újonnan jött védenceit, hogy az új környezet az elveszített otthont helyettesíthesse, amennyire ez emberileg lehetséges. — A Kovács-gyerekek félárvók. Nyolc évvel ezelőtt meghalt az édesanyjuk, azóta az apa nevelte őket. Nagy gond három fiúgyermek fölnevelése, ez nyilvánvaló. Az a szomorú tény, hogy el kellett szakadniuk otthonuktól, mégis az apát vádolja. A közös háztartásban élő anyai nagyszülők vállalták ugyan a gyerekek gondozását, de Dobos néni már nyolcvan esztendős, Dobos bácsi nyolcvanegy. Szerény nyugdíjukból tartották el a nagy családot, mert az apa keresete egyre inkább a kocsmában maradt. Az utolsó hónapok már elviselhetetlenek voltak. A serdülőkorú gyerekek jó étvággyal esznek, a ruhájukat hamar kinövik, sokat kell rájuk mosni, varrni. De sem az öregek ereje, sem a nyugdíja nem volt erre elég. A szomorú családi jelenetek egyre gyakoribbá váltak, mert az apa nemhogy segített volna, inkább rontott az otthoni helyzeten. Hiába volt az iskola, a HNB felszólítása, segítsége, ezt sem vette már figyelembe. A tél végén a nagyszülők megbetegedése, legyengülése miatt a dunaszerdahelyi járás (Dun. Streda) Gyermek és Ifjúságvédelmi Osztálya vette gondozásába a három gyereket. így kerültek otthonunkba. Levelek, kérvények, elintézett ügyiratok kerülnek elő a dunaszerdahelyi Gyermekvédelmi Osztályon. Horváth Eta ügyintéző azonban nem tekinti véglegesen lezártnak az ügyet. — A rendelkezés nem zárja ki, hogy a gyerekek idővel visszatérjenek apjukhoz. Ha biztosítani tudja az egészséges fejlődésük és nevelésük számára szükséges környezetet, visszakaphatja őket. A gyerekek ösztönösen ragaszkodnak apjukhoz, ez természetes. Hisz a családi fészek melegét a legfényűzőbb szociális berendezés és a legodaadóbb „pótmamák" sem tudják teljesen helyettesíteni. A NAGYSZÜLŐKKEL IS TÖRŐDNEK A nagyszülőket a vereknyei (Vrakún) Szociális Intézetben kerestük fel. A gondtalan napok újra mosolyt varázsoltak a nagymama arcára, pedig néhány hónappal ezelőtt még olyan gyenge volt, hogy fel sem tudott kelni. A parkban üldögélt az idős házaspár. Az elmúlt ifjúság emlékein derültek, amikor a gyerekektől hozott üzenettel rájuk találtunk. A levél láttán aggódó szomorúság borult arcukra. — Olvasd hangosan, mit írnak, — türelmetlenkedett Dobos bácsi. Aztán a jó hír hallatán újra örömre derültek. Dobos néni reszkető, fáradt kezét szelíden simogatta a napsugár. — Nem tudtom már fehérre mosni az ingjeiket. Fáradt a kezem, nincs benne erő... Főzni is nehezemre esett. Magunknak elég a főtt tojás is ebédre, de a gyerekeknek az nem ebéd. Az apjuk nem segített, pénzt nem adott haza, ivott. Azt sem tudom, mennyi a családi pótlék rájuk. Nem láttam én abból egy fillért sem ... Csakhogy már biztos helyen vannak! Jó gyerekek — mondja Dobos nagyapa. A tanítóik is szerették őket. Elmentek velük egészen Gútára (Kolárovo), és úgy sírtak, mintha a magukétól kellett volna megválni. Gyakran meglátogatják őket. Visznek nekik gyümölcsöt, édességet. Nem mintha rászorulnának, de kell nekik a szeretet, a törődés. Cserge tanító néni még azt is elintézte, hogy a tavaszi szünetre hazajöhessenek a faluba. Ismerős, jóravaló családoknál helyezte el őket. Minket is meglátogattak itt az otthonban. Hogy megváltoztakI Az Imre gyereknek olyan kerek lett az arca, mint egy labda I Dicsekedtek, hogy jól tanulnak és mindenük megvan. Talán a nyárra megint haza hozza őket Cserge tanító néni, és akkor újra találkozhatunk velük ... K. Istvánt, az apát, időközben kórházba szállították. Az alkohol aláásta egészségét. Talán gyógyulás közben lesz ideje számot vetni eddigi életével, és tervezgetni a jövőt, sajátját és a három fiáét... Csak elhatározás és akarat kell hozzá. A három .gyermek visszavágyik otthonába édesapjuk mellé, akit szeretnek, s akiben bízni akarnak. Az elárvult ház is visszavárja lakóit, hogy újra igazi otthona legyen egy mór-már széthullott családnak. M. A. A IV. országos táncdalfesztivál A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának rendezésében május 8-án az Oj Ifjúság, Népművelési Intézet, valamint a Csemadok KB, a SZISZ Losonci (Luéenec) Járási Bizottsága, a Polana n. v. üzemi klubja közreműködésével került sor Losoncon a táncdalénekesek IV. országos fesztiváljára. A döntőben 14 énekes vett részt. Az első helyen Vágovics István végzett Galántáról (Galanta), Németh Imre dunaszerdahelyi (Dun. Streda) és Orosz Zoltán újvári (Nővé Zámky) versenyzők előtt. Rajtuk kívül még több tehetséges énekest ismerhettünk meg, akik kellő szakképzés mellett, jövőre nagy eséllyel indulhatnak ezen a népszerű versenyen. Közéjük tartoznak elsősorban Biró Szerénke losonci és Hacsek Erzsébet komáromi (Komárno) versenyzők. Annak ellenére, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva ezen a vetélkedőn kevesebb kimagasló tehetség tűnt fel, meggyőződhetünk arról, hogy a versenyzők művészeti érzéke és előadásmódja fejlődött. A résztvevők igényes, hozzáértő és nagyon hálás közönséget ismerhettek meg Losoncon, amely a jó teljesítményt nagy tapssal jutalmazta. Jó benyomást keltett Ivan Schleicher színpadi díszlete. A verseny színvonalának emeléséhez hozzájárult Vladimír Sadílek rendezése is. A döntő résztvevőinek legjobbjai és a vendégszereplő Poór Péter a szombati verseny után, vasárnap a gálaesten léptek fel. Ez a sikeres országos rendezvény is azt bizonyltja, hogy a SZISZ a fiatalok érdektevékenységére nagy hangsúlyt fektet. A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága a nemzetiségi fiatalok körében a jövőben is több hasonló rendezvényt tervez. 1. Németh Imre 2. Biró Szerénke 3. Orosz Zoltán 4. Hacsek Erzsébet 5. Vágovics István Foto: Gyökeres
