Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-18 / 3. szám
Pártplénum, parlament Tökéletesebb föderáció Felaprózott felelősség A most elmúlt esztendő két záróeseményét politikánkban nemcsak az azonos helyszín és az időpontok közelsége jellemezte. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának és a szövetségi parlament kamaráinak a prágai vár spanyol termében alig néhány napos különbséggel megtartott ülése, ha más módon, de ugyanannak a központi célkitűzésnek a megvalósításán fáradozott. Amit a pártplénum az elkövetkező időszak fő feladataként úgy fogalmazott meg, mint a szocialista irányítási rendszer megszilárdítása, a gazdaság fejlesztése és az életszínvonal emelése, azt a törvényhozás a maga eszközeivel kívánta elősegíteni. Kétségtelenül a másfél évvel ezelőtt nehéz körülmények között kialakított és következetesen érvényesített irányvonal helyességét mutatja, hogy a CSKP a párt belső helyzetének megszilárdítása és a lenini értelemben vett egység felújítása után a figyelmet már az össztársadalmi problémákra és konkrét megoldásukra fordíthatja. Ezért kerülhetett napirendre az ország gazdasági továbbfejlődése szempontjából oly fdntos szövetségi államjogi elrendezés tökéletesítése is. Pozitív szerep A csehszlovák föderatív rendszer alapelve mindmáig helytállónak bizonyult. Változatlanul érvényesek Ludvik Svoboda köztársasági elnöknek a föderáció megalakulásakor elhangzott szavai: a föderációval a haladó erőknek, a csehek és szlovákok kiemelkedő képviselőinek az a régi vágya öltött testet, hogy lerakják közösen folytatandó életük alapjait, hogy ne csak egyenlő jogaikat tartsák tiszteletben, hanem szavatolják mindkét nép nemzeti jogait, szükségleteit és érdekeit is. Megvalósult ezzel a szlovák nép több nemzedékének az a törekvése, hogy elismertesse nemzeti méltóságát és egyenjogúságát a csehekkel alkotott közös államban. Ennek az alapelvnek változatlan érvényességét különösképpen időszerű hangsúlyozni, mivel — mint Jozef Lenárt elvtárs, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára emlékezetbe idézte — némelyek a jobboldal művének tekintik a föderációt. Ezeket a hamis nézeteket azonban elutasítjuk — mondotta. Ugyanakkor már az új államjogi elrendezés életbe léptekor világos volt, hogy a föderációval kapcsolatos valamennyi bonyolult politikai és gazdasági kérdést nem lehet azonnal tisztázni, s a részleiekről csak tapasztalatokkal igazoltan lehet majd véglegesen eldönteni. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára az 1969. május 29-én megtartott plénumon rámutatott: feltételeztük, hogy az új államjogi elrendezés bevezetésekor néhány kérdésben nehézségek támadnak, s ezért a problémakört át kellett gondolnunk. Az állami mechanizmusnak összehangoltan, az állami szervek illetékességének tisztázásával kell működnie. A föderáció nem gyengítheti államunk egységét, nem gyengítheti a központi irányítást. A csehszlovák szövetségi gyűlés decemberi ülésén már két év alatt leszűrt tapasztalatok fényénél vizsgálhatta meg a föderáció működését, s megállapította, hogy a csehszlovák államjogi rendezés az elmúlt időszakban kiemelkedően pozitív szerepet játszott. Nagymértékben hozzájárult az általános politikai konszolidációhoz. Lehetetlenné tette, hogy a szocialistaellenes és jobboldali erők visszaéljenek a nemzetiségi kérdéssel, s felkorbácsolják a szenvedélyeket. Egyidejűleg azonban megmutatkoztak a korábbi elrendezésből átöröklött fogyatékosságok, a föderális és nemzeti szervek hatáskörében tisztázatlan vonások mutatkoztak, tevékenységük esetenként fedte egymást, s az állami szervek nem koordinálták tevékenységüket. Ez megnyilvánult fontos kérdések késedelmes megoldásában és a felelősség áthárításában. Sokszor túlságosan hangsúlyozták a nemzeti érdekeket. Mind ez ideig nem dolgozták ki megfelelően az egyes szervek hatáskörét, s ez megnehezítette a munkát, felaprózta a felelősséget. A hatáskörök Ezért a szövetségi gyűlés gondos előkészületek és a parlamenti bizottságok vizsgálatai után módosította és kiegészítette a csehszlovák föderációról 1968-ban hozott alkotmánytörvényt, illetőleg több új törvényt léptetett életbe. Ezzel azt a célt követte, hogy megszilárdítsa, rugalmasabbá tegye és tökéletesítse a föderáció mechanizmusának működését. A parlament abból indult ki, hogy a csehszlovák gazdaság csak egységben, egységes irányítással fejlődhet. (Ezt fejezi ki az új megfogalmazás, amely szerint „a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasága egységes..." A régi változat: „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasága a két, cseh és szlovák népgazdaság integrációja.") Csak ilyen módon használhatja ki az államon belüli munkamegosztás előnyeit, így hajthatja végre a termelési struktúra szükséges megváltoztatását. Nem kevésbé indokolja a módosításokat a nemzetközi szocialista integráció szükségessége is. Az ötéves terv irányelveinek megvalósítása továbbá megköveteli az egy központból történő racionális tervezést és az egész gazdasági potenciál összpontosítását. A törvénymódosítások fontos gondolata a demokratikus centralizmus elvének érvényesítése a tervezés területén. A szövetségi gyűlés módosított, illetve kiegészített két másik törvényt is: az egyik a szövetségi kormány valamelyik tagja által irányított föderatív szervek rendszeréről, a másik a föderatív minisztériumok hatásköréről intézkedik. Ennek nyomán megszilárdul a föderáció integráció és tervező szerepe. A gazdasági élet néhány ágazatát közvetlenül a föderáció irányítása alá helyezik. Ezek: tüzelőanyag- és energiagazdálkodás, kohó- és gépipar, ércbányászat és feldolgozás, közlekedés és távközlés. Szövetségi, nemzeti A vegyi, közszükségleti cikkeket gyártó és az.élelmiszeripar a nemzeti kormányok hatáskörében marad, de a jövőben ezeknél az ágazatoknál is jobban érvényesül a központ hatása. Előtérbe helyezik a szövetségi kormány és a két nemzeti kormány együttműködését. A szövetségi kormány jogot nyer a nemzeti kormányok döntéseinek felfüggesztésére vagy hatályon kívül helyezésére. Ez azonban nem jelenti a nemzeti kormányokkal szemben megnyilvánuló bizalmatlanságot, sem pedig hatáskörük vagy felelősségük csorbítását. Megszűnnek a szövetségi bizottságok és helyettük minisztériumokat alakítanak. Megszűnik az államtitkári funkció. Szabályozzák az állampolgárság kérdését is. Az eddigi két állampolgárság helyett a csehszlovák állampolgárság az alap. Ezzel kívánják kidomborítani a csehszlovák államiság jelentőségét. A szövetségi tervezésügyi minisztérium helyett létrehozzák az állami tervbizottsógot. Szövetségi hatáskörrel megalakult a Népi Ellenőrző Bizottság és a Szövetségi Arhivatal. Konszolidáció A parlament jóváhagyta a népgazdasági tervről szóló törvényt is. E törvény megalkotása — mint hangsúlyozták — nagymértékben hozzájárul a politikai és gazdasági célok egységének biztosításához, a párt gazdasági programja és a népgazdasági terv útján történő központi irányításban, előmozdítja a népgazdasági terv mint gazdaságirányítási eszköz szerepének felújítását, s megszilárdítja a szövetségi szerveknek a csehszlovák gazdaság fejlődésére gyakorolt hatását. A parlament ülésszaka jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy képet alkothassunk a gazdasági konszolidáció előrehaladásáról. Václav Hula miniszterelnökhelyettes beszámolt az 1971-es tervfeladatokról. Megállapította, hogy a fő cél a központi bizottság által kitűzött igényes, de ugyanakkor reális gazdasági- irányvonal folytatása, a gazdasági források és lehetőségek jobb kihasználása. A tervek szerint a nemzeti jövedelem 5,2 százalékkal, az ipari termelés mintegy 6 százalékkal növekszik. A munkatermelékenység az iparban 5,7 százalékkal, az átlagbér pedig 2,6 százalékkal emelkedik. Rohliéek pénzügyminiszter expozéjában beszámolt arról, hogy megszilárdult a lakosságnak a korona vásárlóerejébe vetett bizalma. A tavalyi év első tíz hónapja alatt a takarékbetétkönyv-állomány több mint 8 milliárd koronával növekedett, míg az 1969-es év hasonló időszakában csak 4,5 milliárddal. Fontos cél továbbra is a két köztársaság közti gazdasági különbség kiegyenlítése. A nemzeti jövedelemből Szlovákia 26,4 százalékkal részesedik, s az itteni beruházások volumenének egy főre jutó hányada Szlovákiában 5 százalékkal haladja meg a csehországi szintet.
