Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-21 / 21. szám
ketten ették a lavórból. Rakásra haltak a rosszul táplált, vérüktől megfosztott gyermekek. Tíz-tizenegy éves korukban munkába álltak vézna testükkel az ökrök mellé, s húzták az Igát rogyásig. Napi elemózsiájuk egy darab kenyér, hagyma és só. Ezalatt a férfiak otthon ültek a kihűlt tűzhely mellett, kezüket ököllé gyűrve, hasztalan. De lázadni azért lázadtak. Először csak úgy egymágukban, aztán összefonódtak az ökleik. Lánccá. S magasba emelkedtek. Es elindultak... Major Istvánnal az élükön. A csendőrkordon ketté nyílt előttük Kosúton a temető mellett, s bevonultak a faluba. A községháza előtt Jánosík csendőrtörzskapitány és osztaga várt rájuk. Értésükre adták, hogy a gyűlést* nem engedélyezik. Major István szót kért. Ha már be-Ferenc halottak azóta. Psota Ferenc kar. és májlövéssel hat évig élt még, az orvosok szerint valami csoda folytán, de egyetlen fillér segély nélkül. Az anyjuk az öt gyermek életét ruhavarrással tengette. Popluhár József még ma is, negyven év múltán agyfalába tévedt golyóval él. Psota Erzsi lábát golyó fúrta át.) A sebesülteket Lichner, galántai kereskedő szállította be a nagyszombati (Trnava) kórházba, ahol a hasonsorsú proletár látogatók raja özönlötte el őket. Annyi cseresznyét, élelmet hordtak össze részükre, hogy az egész kórház abból evett. Pedig, a gyermekeik szájától vonták meg s hozták el a sebesülteknek. A kórház vezetősége le akarta zárni a kórház szobáinak ajtajait, ahol feküdtek.Ennek ellenére két fényképész is betolakodott s percek Csambálné, Psota Erzsébet: — Havi hatszáz korona táppénzt ''.ztositott részemre az állam, meg vagyok elégedve György József, Bubenlk Sándor, Vavró Mihály, Popluhár Ferdinánd. Molnár Sándor, a sztrájk résztvevői, Gyevát János és két társa sirja mellett tiltották a gyűlést, legalább beszélhessen a várakozókkal. Jánosík ajka néma maradt, csak a karja mozdult villámgyorsan. Kardjának lapjával, majd fogójával fejbe verte Major Istvánt. Ez volt a válasz. Major István összerogyott s a várakozók a csendőrkordon elé rohantak. Jánosík csendőrtörzskapitány sortüzel parancsolt. Eldördültek az első puskalövések. Gyevát János, tizenhat éves gyermekmunkás, a Kommunista Ifjúmunkás szövetség tagja — Zsabka Sándor, 24 éves fiatal életét kioltották. Thurzó István élete után a csendőrszurony tett pontot. Hat súlyos, és több könnyű sebesültet számoltak. A súlyos sebesültek közé tartozott Kugler József, Rapand Gyula, Popluhár József, Psota Ferenc és Psota Erzsébet, a lánya. (Kugler József, Rapand Gyula, Psota alatt lefényképezték őket, ormótlan, álló nagy gépeikkel. A nevük titok maradt ez ideig is, de a képek megmaradtak s megjelentek az újságok hasábjain. Major Istvánt, Molnár Sándort és több elvtársát vasraverve fegyházba hurcolták. Kosút Iskoláját bezárták, mert két hónapon át csendőrök lakták. Ez időre statáriumot hirdettek. A halottak temetésén csak a hozzátartozók vehettek részt, de a felháborodás hullámainak nem tudtak gátat vetni az országban. Tiltakozó sztrájkok, tüntetések, nyilvános gyűlések sora következett, s a szomorú hír eljutott a határokon túlra Is. Ezer és ezer tiltakozó irattal, tíz- és tízezer aláírással árasztották el a miniszterelnökséget, a képviselőház elnökségét, a belügyminisztériumot és a pozsonyi törvényszéket. Valamennyi haladó és egészséges erő, a proletariátus, Major István, nemzetgyűlési képviselő és a kosúti sortűz sebesűltjei, halottjai (Korabeli felvételek) a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség, hatalmas tiltakozásban egyesült a burzsoá terrorral szemben, Major István kommunista képviselő fogvatartása és vád alá helyezése ellen, akit a burzsoázia igyekezett felelőssé tenni a kosúti véres eseményekért. S még el sem ülhettek a kosúti vérengzés elleni tiltakozás hullámai, már újra puskák dördültek Fryváldovban — Jeseník — Turá Pasikában, Polomkában és másutt. S egyre többen jöttek. Siltes sapkájukban, vagy hajadonfővel. Nem, a hajszínük nem volt egyforma, de egyben maradék nélkül azonosultak. Koponyafalaik mögött egyetlen elv által megszabott kemény, makacs elhatározásukban. 1971. május 25. Negyven kerek esztendő múlott el azóta, amióta a bérharcosok vérét beitta a föld Kosút utcáin. Végigmegyek rajtuk. A régi kis munkásviskóknak alig maradt egy-két hírmondója. Azok is talán csak azért, hogy beszéljenek a múltról. Mintha a fiatalokkal szeretnék megértetni a közben esett változásokat. A front óta 175 új ház épült. Nem is házak, mind többszobás villa. Nagy ablakaik olyan magablztonsággal néznek a nap felé, akár a lakóik. A házak előtt autók simulnak az utca kövéhez, vagy az udvarokban várnak gazdáikra s új utak Izgalmaira. Régóta nem láttam annyi orgonát, mint Kosúton. A házak előtti kis kertek virágözönben pompáznak. Az utcákat, mintha megfésülték és kivasalták volna, a kertek előtt is virág mindenütt. S az új házak öreg lakóinak gyermekei följebb kerültek munkáselődjeinek sorából. Sagan Mihály bácsi gyermekei tanítók, tisztviselők. Mind a négynek új palotája. Neki is. Nyolcszáz korona nyugdíja mellett az efsz-ben munkát vállalt, amiért havi ezerháromszázat kap. Meg van elégedve a sorsával, akárcsak Psota Erzsi, férjezett Csambálné. A negyvenéves évforduló alkalmával többen állami kitüntetésben részesülnek. Közöttük Sagan bácsi is. S az emlékezés ünnepében legszebb talán mégis az lesz, hogy vércseppek helyett most pünkösdi rózsák szirmai hullanak a földre, amely egykori rabjainak bőségesen termő tulajdona lett, nemcsak Kosúton; az egész országban. MOYZES ILONA 3. megoldásra váró feladat. A kiskereskedelem lakosságnak nyújtott szolgálatainak kibővítése a táskába való bevásárlással. Kiskereskedelmünk egyik alapvető célja a fogyasztók vásárlási lehetőségeinek javítása. Mivel új beruházásokkal egyelőre nincs módunkban az üzlethálózatot kiszélesíteni, törekvéseink a vásárlónak nyújtott szolgálatok bővítésére irányulnak. Lehetővé szeretnénk tenni, hogy a dolgozók időveszteség nélkül, egyenesen munkahelyükön kapják meg az alapvető árucikkeket, vagyis, hogy kereskedelmünk a táskába való bevásárlással előnyös vásárlási lehetőséget biztosítson a dolgozóknak. A bevásárlás a táskába a következőképpen történne; a dolgozó munkába menet táskával együtt leadná az árurendelést az üzemben vagy a közvetlen környéken levő üzletben, esetleg az üzemben erre a célra berendezett helyiségben és az igényelt árut, a munka után ugyanott, a táskába készítve átvehetné. így az üzletben csúcsforgalom idején sem lenne olyan nagy a tolongás. A 3. megoldásra váró feladat tehát a fogyasztóval közösen megtalálni — helyi viszonylatban és általában a táskába való bevásárlás legideálisabb formáját. Kérjük tüntessék fel javaslataikban, hogyan képzelik el a táskába való bevásárlás megszervezését és melyek azok az árucikkek amelyeket Így lehetne árusítani. A legjobb javaslatok beküldői között 1500 Kés, 1000 Kés, 500 Kés jutalmat osztunk ki. 4. megoldásra váró feladat. Hogyan lehetne megkönnyíteni és kellemesebbé tenni kereskedelem dolgozóinak munkáját. Tudjuk, hogy a kereskedelem dolgozóinak munkája nem könnyű. Többen reggeltől estig szolgálatban vannak és sokszor mostoha feltételek mellett (sötét, kicsi, egészségtelen, hideg helyiség stb.) végzik munkájukat. Egész nap állnak, járkálnak az üzletben, nehéz csomagokat cipelnek, és az üzletben dolgozók többsége nő. Gyakori eset az is, hogy a vevő és elárusító között nézeteltérésre kerül sor. A szóváltás okai különfélék, nem mindig az elárusító a hibás. A kereskedelem alkalmazottainak munkafeltételei kétségkívül tükröződnek a kiszolgálásban, az eladás kulturáltságában, a vevő és kereskedelmi dolgozó közötti viszonyban. A 4. megoldásra váró feladatban olyan javaslat benyújtását várjuk olvasóinktól, amely megkönnyítené, kellemesebbé tenné az üzletek dolgozóinak munkáját, jobb munkafeltételeket biztosítana és elősegítené a vevő és elárusító közötti helyes viszony kialakítását. Bízunk benne, hogy nemcsak a fogyasztóktól, de a kereskedelem dolgozóitól is hasznos ötleteket kapunk. A legjobb javaslatok beküldői között 1500 Kis, 1000 Kés, 500 Kés jutalmat osztunk ki. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a négy megoldásra váró feladattal kapcsolatos és minden nagyobb anyagi befektetés nélkül megvalósítható javaslataikat, legkésőbb 1971. június 15-ig küldjék be valamelyik szerkesztőségbe az alábbiak közül: Nő, Oj Szó, Pravda, Slovenka, Rolnícke novÍny, Práca, Veéerník, Ceskoslovensky rozhlas, Bratislava. A problémák megoldását elősegítő javaslatokat az SZSZK Kereskedelemügyi Minisztériuma és a Szlovák Fogyasztási Szövetkezetek elöljárósága mellett alakult külön bizottság értékeli. Az értékelés eredményét és a nyertesek névsorát a fent nevezett hírlapok és a rádió legkésőbb 1971. szeptember 30-ig ismertetni fogják. A bizottság jogot tart valamelyik díj összevonására vagy oda nem ítélésére és egy esetleges rendkívüli különdlj kiosztására — a kereskedelmet érintő alapvető javaslatra, ha az nem is közvetlenül a felvetett problémákkal foglalkozik.
