Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-21 / 21. szám

■ч со N со CU ОС О г MEGLÁTHATOM A HOLNAPOT Senki sem lepődött meg Losoncon (Lu­­öenec) amikor megtudták, hogy Szá­lai Jánosnét az Opatová-i POLANA üzem egyik kivarró munkásnőjét választották a CSKP XIV. kongresszusa küldöttévé. Mindenki, az üzem munkásnői, az ismerős asszonyok és lányok meggyőződése, hogy őket képviseli Szalainé a kongresszuson. Huszonkét esztendeje dolgozik a szövődé­ben. Édesanya, két lánya van. Az egyik 19 éves, az idén érettségizik az óvónőképzőben. A másik 16 éves, egészségügyi iskolába jár, fogászati laboránsnőnek készül. Ismerik Sza­­lainét jól. Éveken keresztül tagja volt az üzem szakszervezeti bizottságának. Jóformán gyermeklány kora óta szövőnő. A kivarró mű­helybe is azért helyezték, mert jól érti a szö­vőgyári munkát. Tudja, hogy aprócska ki­varró tűjével milyen szálat kell kiemelni, megigazítani, hogy a munkadarab minősége kifogástalan legyen. Az üzem agitációs központjának egyik lel­kes kommunista tagja, aki fáradhatatlanul tanít, magyaráz, biztat. És lelkesít is, ha lát­ja, hogy körülötte valami miatt elcsüggednek. önmagáról keveset beszél, inkább arról, hogy üzemükben hat munkacsoport verse­nyez. Van olyan is, amely 118—122 százalék­ra teljesíti a tervfeladatokat. Az üzemben ma már egyre többen tartják szívügyüknek a termelési problémákat, és ha ilyen természetű kérdésekkel fordul a vezető­ség a műhelyek dolgozóihoz, akkor a mun­kásnők hallatják a szavukat. Csak akkor nem elég merészek még, ha társadalmi, közéleti problémákról van szó. De ennek is meg kell változni, mint annyi minden másnak. Bántja a közöny. Egyszerűen nem érti, hogy miért közömbös valaki, ha közösségi, társa­dalmi kérdésekről kell dönteni. Szeretné, ha mindenki szívügyének tekintené üzeme, mun­kahelye, városa, faluja — a szocializmus ügyét. — örült, mikor megtudta, hogy ön is részt vesz а XIV. kongresszuson? Rámnézett. Mosolygós szemében magabiz­tosság villant. — Kommunista vagyok. Örülök, s büszke vagyok, hogy ott lehetek, ahol országunk Jö­vőjéről dönt a kommunista párt, ahol elvtár­saimmal együtt megláthatom a holnapot, Benyák Mária <0^ Régen kiment mór a divatból az a mondás, amely szerint főzőkanál való a nőknek, nem politika. A munkában egyenrangú társai lettek a férfiaknak. De — néhány kivételtől eltekintve — addig, hogy a képességeik­nek megfelelően funkcióval is megbízzák őket, a társadalmi, közéleti, politikai tisztségekig, „a politi­káig" még nem egészen jutottak el. A kongresszusi előkészületek során a kérdést megillető komolyság­gal ez is szóba került, s üzemekben, intézmények­ben, a járási és kerületi pártkonferenciák tanácsko­zásain egyaránt figyelemmel kísérték, hány nő kerül be a pártszervek vezetőségébe, s felvetették, mit kellene tenni, hogy többen legyenek a párt sorai­ban is. Néhány héttel a CSKP XIV. kongresszusa előtt a Szlovákiai Nőszövetség összehívta a Járási titkárnők és elnöknők országos értekezletét, hogy megvitassa a párt káderpolitikájának alkalmazását a nőszövet­ségben, s hogy pontos képet kapjon a vezető tiszt­séget, gazdasági vagy politikai funkciót betöltő nők számáról az egyes járásokban. A párt káderpolitiká­járól az SZLKP KB dolgozója, Srámek elvtárs beszélt. Ezt követően Elena Litvajová elvtársnő, a Szlovákiai Nőszövetség elnöke, a XIV. kongresszus küldötte be­szélt a mostani időszak jelentőségéről, amikor a nő­kérdés megoldásában rátérhetünk a szavakról min­den téren a tettekre. Pártunk felmérte a nők részvételének jelentőségét a társadalom építésében, s megállapította, hogy egyenjogúságuk teljes biztosítására csak akkor ke­rülhet sor, ha társadalmunk irányításában Is helyet kapnak, tehát közvetlenül részt vehetnek az érvénye­sülésüket gátló problémák felszámolásában. Ez évben kerül sor képviseleti szerveinkben Is a vá­lasztásokra. Lehetőségünk van rá és kötelességünk, hogy segítsünk a rátermett nőket jelölni, javasoljuk őket. Husák elvtárs a Nemzeti Front országos kon­ferenciáján beszámolójában rámutatott, hogy ha kerültek is funkciókba nők, lassan »eltűntek” a veze­tésből. Saját tapasztalatainkból tudjuk, ha nincs is róla kimutatás, melyik évben mennyi nő volt funkcióban, Új FEJEZET; vezető beosztásban; hogy nem voltak kedvező körül­mények érvényesülésükhöz. Csak egy példa: Ha országos méretben összehasonlítjuk a nemzeti bizott­ságok összes szerveiben lévő képviselők számát, az 1960-as évhez viszonyítva 2,2 százalékkal kevesebb ma a nők részvételének száma. Legszembetűnőbben mutatkozik ez a kerületi nemzeti bizottságokban. Szlovákiai viszonylatban nemzeti bizottságaink összes fokozatán a képviselők 20,1 százalékát alkot­ják a nők, országos viszonylatban csak 17,ő száza­lékát. Megdöbbentően alacsony a nők arányszáma a helyi nemzeti bizottságok képviselői között, orszá­gos méretben csupán 17,9 százalék. Azért említjük ezt, mert a helyi nemzeti bizottságok Intézik közvet­lenül a lakosokat érintő problémákat, a községfej­lesztést. A nőszövetségre érkező panaszlevelek nagy része éppen ezekre, a gyermekintézmények színvona­lára, kapacitására, az üzlethálózat fejletlenségére, kiépítésére, a szolgáltatások minőségére vonatkozik. Mindezeknek az ellátása, fejlesztése, kiépítése a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozik. Sajnos, nem ritka esetben arra fordítják a beruházást, amire nem kellene, például kocsma, kávéház építésére, ahelyett, hogy óvodát, napközit, vagy új üzlethelyi­séget építenének. Ha nagyobb szótöbbségük lenne a nemzeti bizottságban a nőknek, édesanyáknak, dolgozó asszonyoknak, bizonyára másképpen alakul­na a helyzet.

Next

/
Thumbnails
Contents