Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-14 / 20. szám
A Matador uszoda Szlovákia-szerte híres. Jelenleg tatarozzák, mert ősszel itt rendezik meg az európai úszóbajnokságot. Az üzemi klubban jelentős sportélet játszódik le. Labdarúgó és kézilabda csapatuk van. MINT EGY NAGY CSALÁD A Matador üzem hetvenöt államba exportálja termékeit. A kapitalista országokba főleg ágymelegítő tömlőket. A legnagyobb üzleti partnerük a Szovjetunió, ahová gumicsöveket, hangfogó és közönséges gumiszőnyegeket, ragasztót szállítanak. Második legnagyobb megrendelőjük Magyarország, ahová dielektrikus szőnyeget, szállítószalagokat, hajtószíjakat, gumipadlókat és más ipari termékeket szállítanak. A sorrendben ezután következik Lengyelország és Jugoszlávia. A dolgozók tudják, hogy mindezt időben és jó minőségben kell leszállítani, ebben nem gátolja őket a munkaerőhiány sem, mert ha kevés öt nap, hatot dolgoznak. S le kell szögezniük, hogy a gyár valamennyi termékét szívesen fogadják külföldön. A gyár dolgozóinak nemzetiségi összetétele híven tükrözi a hármashatár közelségét. Szlovák, magyar, és egynéhány német nemzetiségű is dolgozik az üzemben. De nemzetiségi súrlódásra itt A munkásszálló lakosztályának nappali szobája, ahol Bódis Valentin munkás lakik feleségével. Éppen látogatóban volt náluk a nagymama és a szomszédasszony Az üzem napközis gyermekei A Matador üzem tátrai üdülője nem kerül sor. Büszkén mondja az előmunkás, vagy a részlegvezető: — Nekem kérem mindegy, beszélhetek szlovákul, magyarul, vagy németül. Az üzem gyakran rendez táncos és kulturális összejöveteleket, ahová nemcsak az üzem dolgozói, hanem azok ismerősei is eljönnek és sokáig beszélnek róla, milyen jól szórakoztak és milyen jól mulattak a „Matadorkában“. Ezáltal is érezhető, milyen jó hatással van ez a hatalmas család a környék lakótelepeinek lakosaira. AZ ÜZEM JÖVŐJE — Az üzemben egy kicsit késve oldanak meg egyes feladatokat, ami nekünk, az üzem kommunistáinak legjobban fáj — mondta beszélgetés közben az igazgató elvtárs. Persze, ez is relatív. Mert mindig megoldanak egy-egy kérdést, s természetesen azt, amelyik a legjobban éget. öt éve nyitották meg a bölcsődét, majd az óvodát, közben átadták az üdülőt, és tavaly költöztek be a munkásszálló lakói. Az üzem mellett már épül a tanoncképző központ is háromszáz személyre internátussal, torna és szaktermekkel felszerelve. Kicsit későn, mondogatják, mert ez éven csak negyvenöt tanonc szabadul, ugyanis a nem megfelelő környezetben lévő internátusba nem szívesen jöttek a fiatalok. Igaz, hogy kissé megkésve, de nem elkésve valósították meg elképzelésüket a gyár vezetői. Amint azt még az üzem igazgatója elmondotta, számukra még a legnagyobb gondot az üzem kapacitásának növelése, modernizálása és emellett az üzemi lakások építése okozza. Az utóbbi nemcsak tőle függ. Mert amint az egy kommunista funkcionáriushoz illik, aki tagja a körzeti pártbizottságnak is, sokat gondol Bratislava bal partjára, Ligetfalura (Petrialka), ahol az üzem épült. S nagyon hiányol egy egészségügyi központot, melyet sem az üzemi, sem a körzeti orvos nem pótol. Ha mindezt végiggondoljuk, láthatjuk, hogy az üzem jövőjét, s egyben az üzemi dolgozók jövőjét az üzem kommunistái formálják, irányítják. És nagyon sikeresen. Erre kötelezi őket a gyár dolgozóinak kommunista múltja és jelene. Dicső múltja és fényes jövője. SZARKANÉ L. ERZSÉBET
