Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-30 / 18. szám

kedvesebb események az aranylakodalmak. Előfordult már olyan eset Is, hogy a meghatódott aranylakodalmas pár úgy érezte: szebb, meg­hittebb volt ez az ünnep, mint az Igazi esküvő. Előfordul az Is, hogy olyan ügyek Intézését kérik tőle, amelyek nem is tartoztok egészen a hatáskörébe. De ilyeneket sem lehet visszauta­sítani, ha mód van a segít­ségre. S mindezért a legna­gyobb elismerés „ha az em­bereknek mosolyt varázsolunk az arcára és bizalmat a szí­vébe". Milyen gondolatokkal készült a kerületi pártkonfe­renciára. — Mint pedagógus, az if­júság nevelésének kérdésével foglalkozom, melyet a párt különös gonddal kíván meg­oldani. Hiába húzódtunk félreeső helyre beszélgetni, itt is ránk tdláltak. „Nem hivatalosan" egy „hivatalos" levelet adtak Écsy elvtársnő kezébe. A ke­rületi konferencia után meg­hívó újabb gyűlésre. S már láttam, azon gondolkozik, ho­gyan készüljön fel rá, hogy falujának, elvtársainak bizal­mára továbbra is méltó le­gyen. Mert ez a legfontosabb.- d -A nők érdekében... Azon a napon, amikor kilépett a börtön kapu­ján és szétnézett, többen is várták. Valaki kezet nyújtott neki. Egy asz­­szony rámosolygott. És ő már tudta, hogy nem feledkeztek el róla. Cukrászdába vitték, majd moziba. Neveben táviratot küldtek haza, Lévá­ra ILevice), hogy az otthoniak ne aggódjanak, rendben van minden, kiszabadult. Régen történt ez. Még 1936-ban, amikor Ledényi Etussal és a többiekkel hathónapos börtönbüntetése után kiszabadult' a komáromi (Komárno) fegyház­­ból. Nem először járt ebben a börtönben. Majdnem egy évvel ezelőtt már két hetet itt raboskodott Ko­vács Margittal, Báli Mancivel és a feledhetetlen Háber Zoltánnal. így emlékezik vissza Svarala Sándorné azokra az esztendőkre, amikor újságterjesztésért, tüntetésért börtön járt a munkásasszonyoknak. Különösen olyanoknak, mint ő volt abban az időben. Hisz ők igazán meggyőződésből cselekedték mindazt, amit tettek. Ha szükség volt rá, hát pénzt gyűjtöttek a bebörtönzöttek családjainak, jelvényeket árultak, a gyermekeknek mesedélutánokat rendeztek. Már 1925-ben tagja volt a kommunista pártnak. Ma már nyugdíjas. Tudja azonban jól, hogy a munkásmozgalomban nincs nyugdíjkorhatár. Tagja a helyi pártbizottságnak, és elvtársai a nyugat­szlovákiai kerületi pártkonferenciára küldöttként vá­lasztották. Az évek megtörték ugyan, de azért minden fog­lalkoztatja, ami eredményeinkkel, gondjainkkal ösz­­szefügg. A felszabadulás után számtalan funkcióban megállta a helyét. Legutóbb tagja volt a párt járási plénumának. Emlékezete kincsestár. Szava kedves és emberi akkor js, amikor a jelen problémáiról beszél. — Még mindig kevés a női funkcionárius. Nem tudni miért, még most is sokan úgy vélik, hogy a nők képtelenek felelős tisztségek betöltésére. Szeret­ném, ha megmagyarázhatnám, megértethetném, hogy ha valamikor helytálltak a nők, akkor ma sem kell félni attól, hogy lemaradunk . . . Más probléma is foglalkoztatja. Erről így beszélt: — Az ifjúság nevelését nem szabad könnyen venni. Az illemtudásuk hiányos. És néha nem tudják magatartásukban megfelelő módon kifejezésre juttat­ni a hazaszeretet érzését. És ezen változtatni kell. Nekünk nőknek, anyáknak. VÁRNAI ZSENI •ü г </> & о о u. FELVONULÁS Mint a búzamezők, ahogy fodrozódnak a szélben, mint széles folyamok a tavaszi hullámverésben, úgy hömpölyög a nép a májusi menetben, s ha árad a dallam milliók torkán, mintha egy hatalmas tüdejű orkán zúgatná harsogó kürtjeit. Így énekel a tömeg, így lobognak a zászlók, igy dobognak a szívek, egy ütemei dobogva, így tárulnak a karok, így ölelik át a földet, mint láncszemek, egymásba kapcsolódva, így ünnepelnek a népek békét és szabadságot, igy tüntet a világ a háború ellen ... igy születik a Holnap, ebben a tengermélyű, s egetostromló májusi menetben! 1946. május 1.

Next

/
Thumbnails
Contents