Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-30 / 18. szám
a UADPDAM nem szabad HAnbBAN ш@0аШтЁ Könnyű vo(t megszámolni a nőket a pártkonferenciákon. Pártunk soraiban kevesen vannak. Nem is csoda. Nagy akaraterő, áldozatkészség és kitartás kell ahhoz, hogy valaki munkája, anyai kötelességei, háziasszonyi gondjai mellé még azt a többletmunkát is vállalja, amivel a pártmunka jár. Mert asszonyaink lelkiismerete, kötelességtudása nem engedi meg, hogy amit vállalnak, ne a legjobb tudásuk, képességeik szerint teljesítsék. Tanulni és tanítani, gyűléseken mások érdekében szót emelni, nevelni és szervezni — csak akkor vállalják, ha erejükből — a pihenésből, alvásból, családjukra fordított időből ellopott órákkal — megoldhatják. Nőként kommunistának lenni — többszörös kötelességet jelent. A CSKP fennállásának ötven éve alatt a másokért küzdő, sosem pihenő asszonyok sorát nevelte fel, akik a férfiakkal vállvetve harcoltak, küzdöttek hazánk szabadságáért, a proletariátus győzelméért. Felszabadult hazánkban a kommunista párt megteremtette a nők egyenjogúságának feltételeit. A veterán harcosok példáján ma már egyre több nő vállalhatja a tudásra, a mások tanítására egyaránt igényes pártmunkát. Ezt tükrözték a járási pártkonferenciákon elhangzott felszólalások, javaslatok, ötödik ötéves tervünk gazdaságpolitikai feladatai. Társadalmunk a szolgáltatások és a közellátás színvonalának emelésével a nők számára is olyan élet- és munkafeltételeket biztosít, hogy anyai hivatásuk, munkájuk és pihenésük mellett művelődhessenek, végezhessenek politikai munkát és vállalhassanak felelős tisztségeket. A falu bizalmáért Ki hinné el ma Écsy Ilonáról, hogy nem Alistálon (Hrobonovo) született. Hisz úgy ismeri a falu gondját, baját, — örömét, búját, hogy egy valódi „őslakos" se jobban. Pedig 16 évvel ezelőtt került Écsyné a faluba, mint fiatal tanítónő. Rövidesen férjhez ment, s aztán végképp összekötötte életét a faluéval. Mint lelkes pedagógus a gyerekeken, szülőkön keresztül csakhamar megismerte a környezetét. Bekapcsolódott a kulturális munkába, s lassanként a falu társadalmi életébe. Cserébe a lakosoktól egyre nagyobb bizalmat, elismerést kapott. Ma 16 év után, elismert, jó pedagógus, funkcionárius,' és nem utolsósorban jó feleség, háziasszony, s követésre méltó családanya. Több felelősségteljes funkciót tölt be. Az iskola helyi pártszervezetének elnöke, valamint a járási pártbizottság elnökségi tagja. A kommunista pedagógus felelősségtudatával beszél hivatásáról és az ifjúságról. A tanító egész lényével nevel. Sőt a jó példával sokkal jobban, mint a legszebb szóval. Ifjúságunknak következetes nevelésre van szüksége A járási pártkonferenciákro sok üdvözlő táviratot kaptunli üzemekből, helyi szervezetekből. Engem nagyon kellemesen lepett meg, hogy járásunk ifjúsága konkrét tettekkel is üdvözölte ezt a jelentős eseményt. 25 szervezel fiataljai több mint 4000 brigádórát dolgoztak le a járási konferencia tiszteletére. Écsyné szívesen dolgozik c faluért is. A polgári ügyekei intéző aktíva elnöknője. Nehéz volna összeszámolni, 5 év alatt hány esküvőn mondta el a megható ünnepi szavakat.. Hány kedves névadó ünnepségen vezényelte pionírcsoportjának kórusát... A leg-Két találkozás A gyár küldötte Pontos, szakszerű és jól beidegzett mozdulatokkal emelik, rakják, hordják a barna zsákokba helyezett dohánybálákat. A raktárból villanymotoros szállítókocsik dübörögtek elő. Izmos férfikarok leemelik a zsákokat. A mérleget beigazítja egy lány. A másik feljegyzi a súlyt. Majd a vasúti kocsiba rakták fel a zsákokat a munkások. Évente 120 vagon dohány kerül innen hazánk hat tájára, az ismert feldolgozó üzemekbe, Banská Stlavnica, Spiáská Belá, Rimavská Sobota, Hodonín, Kutná Hóra, Novy Jicín gyáraiba. Most csak szállítanak, karbantartási munkálatokat végeznek. De máskor, a szezon idején 105 munkás dolgozik itt. Közülük 95 nő. Egyébként a gyár ez évi első negyedévi tervét 102,8 százalékra teljesítette. Kísérőm néhány munkaproblémáról is szólott. Arról, hogy nem könnyű azoknak a nőknek, akiknek 40—50 kg-os bálákat kell emelgetni. Herdics Istvánné, Pleho Józsefné, Czanek Lajosné, Holubec Istvánné nevét említette a legjobbak között. Bemutatta Slezák Pálnét, a mesternőt is. — Saját magáról is mondjon valamit! Kissé elpirult, majd szerényen bemutatkozott: — Tomaskovics Júlia vagyok. 1948 óta dolgozom itt, ebben a dohánygyárban. Eleinte csak a szezonmunkák idején, évente júniustól januárig, de 1954 óta állandó munkása vagyok a gyárnak. Változatos itt a munka. Ezerszáz koronát keresek havonta. Elégedett vagyok. A szüleimmel lakom. Itt, Komáromban ... Kommunista vagyok. 1969-ben a járási plénum tagjává választottak. Márciusban részt vettem a járási konferencián. Ott választottak a kerületi konferencia küldöttei közé. Akinek a gyár, a munkatársai eredményei, munkája az elsődleges, a legfontosabb, az bizonyára jól képviseli ' annak a közösségnek az érdekeit, amely bizalma jeléül őt küldte küldöttként a kerületi pártkonferenciára. — b — Amikor először találkoztam Egri lászlónéval, a férje mellett ült a kombájn nyergében. A határban arattak, s Tallóson már senki sem csodálkozott azon, hogy az óvó néni segédkombájnosként dolgozik, ha eljön az aratás ideje. Nyolc év után az idén a galántai járás pártkonferenciáján láttam viszont újra, ahol a kerületi konferencia küldöttei közé választották. A rég látott ismerőst köszöntő kíváncsiságával kérdeztem: mi újság? Semmi különös, mondta, dolgozunk, jól vagyunk. Ez az egyszerű „dolgozónk” Egriék esetében nemcsak azt jelenti, hogy Egri tanító néni — most már a tallósi kilencéves iskolában — a gyerekeket tanítja, hogy kislányát neveli, bevásárol és takarít — és hogy Egri László a gép- és traktorállomáson elvégzi a munkáját. Többet jelent: azt, hogy szabad idejük nagy részét mindketten társadalmipolitikai munkával töltik. Ezt bizonyítja az is, hogy férj-feleség a járási konferencia küldötte volt. Egriné — mint már annyi éve — tagja most is a nőszövetség helyi vezetőségének, s miután az iskola pártszervezetét a faluéval egyesítették, a tallósi helyi pártszervezet bizottságának a tagja. Akkor a helyi nemzeti bizottság szociális komissziója tagjaként, a falu cigány származású lakossága életkörülményeinek megjavításáról beszélt, s a szövetkezet egyre jobb eredményeiről, arról, hogy a kombájnos aratásnak is van romantikája. Szerény, halk szavaiban ugyanaz a lelkesedés izzott, mint most. Pedig most másról van szó. A nevelésről, az asszonyok közéleti tevékenységéről, politikai szervezéséről: — Hát igen, az már rendben van. A gazdasági-anyagi jólét alapjait megteremtettük. Minden községben, az egész országban. Most azt kéne megtanulnunk, s megtanítanunk, hogyan éljenek vele az emberek. A kongresszusi határozatokban bizonyosan külön fejezet foglalkozik majd a nőkkel. De a határozatokat nekünk, a helyi szervezetekben kell valóra váltanunk. Sokat jelent majd, ha jobbak lesznek a szolgáltatások, nagyobb segítséget kapnak a dolgozó anyák, de ez nem minden. A nevelés, a személyes meggyőzés vonzó formáit kell megtalálnunk. Még most is emlegetik az asszonyok az idei szép nőnapi ünnepséget, amelyen a járás vezetői az idős kommunista nőknek és kommunistafeleségeknek okleveleket ajándékoztak, s méltatták a tevékenységüket. Nemcsak kivételes alkalmakkor kellene ilyen találkozásokat, összejöveteleket rendezni. A nőszövetség a pártszervek vezetésével helyi viszonylatban is rendezhetne ilyen találkozásokat, beszélgetéseket. Vagy a helyi pártszervezetek találhatnának rá módot, hogy egy-egy alkalommal meghívják a kommunisták feleségeit is gyűlésre, vagy politikai iskolázásra. A SZISZ-nek a fiatalok között kell elvégeznie ezt a munkát. És mernünk kell javasolni, feladatokkal bízni meg a nőket. Sok asszony van, aki alkalmas és méltó rá, hogy a CSKP tagja legyen, s hogy politikai munkát is végezzen ... A lelkesedés átizzik a hangján, ha azt sorolja, hogy milyen tennivalók várják. — h —
