Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-30 / 18. szám
A BOLGÁR NŰK ш I Bulgáriában bárhová megy az ember — akár gyárba vagy hivatalba, akár a gabonaföldekre vagy tudományos laboratóriumokba — mindenütt talál nőket. Sőt, már annyira megszoktuk őket magunk körül, hogy rendszerint nem is tudatosítjuk: milyen nagymértékben járul hozzá munkájuk a haladáshoz, ott is, ahol nagyot és újat alkotnak, ott is, ahol jelentéktelennek tűnő, hétköznapi munkáról van szó. A munkaszeretet nálunk hagyomány. A bolgár nő mindenkor dolgos teremtés volt. Az egész ház és a gyerekek gondozásának a terhe az ő vállán nyugodott, s ezenkívül mezei munkát is végzett. Felületesség lenne azonban csupán a hagyományra, megszokásra hivatkozni, már csak azért is, mert Bulgária történelmében most először vesznek részt a nők tömegesen a társadalmi termelésben. Az 6 munkájuk nélkül elképzelhetetlen az ország eredménye, fejlesztése. Kétségtelen az is, hogy a nőket ma már gazdasági okok is munkavállalásra késztették. Keresetükkel jócskán hozzájárulnak a háztartás költségeinek fedezéséhez, így megteremtik a gazdasági egyensúlyt, biztonságérzetet. Ez az alapja függetlenségüknek és egyenjogúságuknak. Bulgária népi demokratikus kormánya nemcsak hirdeti a nő és a férfi egyenjogúságát gazdasági és társadalmi téren, hanem ehhez meg is teremti az előfeltételeket. Bulgáriában minden ötödik nő közül négy munkaviszonyban van. A dolgozó nők életkor szerinti összetétele körülbelül a következő: A 24 éven aluliak közül aránylag kevesen dolgoznak, mert még sokan tanulnak, vagy egészen kiskorú gyermekeket nevelnek. A „legbefogottabb“ korosztály 25-től 44 éves korig terjed. A legkisebb azoknak a nőknek az arányszáma, akik még 55 éves koruk után is munkába járnak (ez a kis arányszám a jó szociális biztosítással függ össze), habár nem egy nyugdíjjogosult nő keres munkalehetőséget, hogy segítsen ott, ahol arra szükség van. A nőknek több mint 80,5 százaléka vesz részt munkájával a közös javak termelésében. 1966- ban az összes munkaviszonyban levő alkalmazottnak 41,7n о-a nő volt, ami az 1956-os évi százalékaránynak a háromszorosa. Különösen 1962—1966-ban növekedett ugrásszerűen a számuk, főleg a munkásnőké. Viszont ugyanezekben az években érezhetően csökkent a mezőgazdasági termelésben dolgozó nők száma, — 1961 és 1966 között mintegy 300 ezerrel. Ezt a csökkenést részben a mezőgazdaság korszerűsítése, gépesítése okozta. 1966-ban a legtöbb nőt az ipar foglalkoztatta: az összes munkaviszonyban levő nőknek 42 százalékát. Bulgáriában az életszínvonal növekedésével egyre jelentősebbek azok a foglalkozási ágak, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a termeléssel. Az itt levő alkalmazottaknak több mint a fele nő. Az egészségügy és az oktatásügy csaknem teljesen feminizált. A nőknél szembetűnő az öntudatosság és a példás munkafegyelem. A munkaversenyek résztvevőinek csaknem 47 százaléka nő, s ezreket tüntettek ki. Az országban 39 nő kapta meg a legmagasabb, a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Mindez természetesen, főleg a termelésben, nem lenne elérhető, ha az állam nem adna lehetőséget a női munkaerők szakmai képzésére és továbbtanulására azokban a foglalkozási ágakban, amelyek nincsenek káros hatással a női szervezetre. Néhány érdekes adat az ipari iskolákban tanulókról: a vegyipari technikumok tanulóinak 62,8 százaléka, a gazdasági iskolák diákjainak 72 százaléka nő. Nem hiányoznak az újítók, a tudományos munkát végzők közül sem. 1968-ban 113 nő nyújtott be újító javaslatot, illetve volt tervezője új találmányoknak. A nők éppen szakképzettségük és a társadalmi javak termelésében való tömeges részvételük révén bekapcsolódnak az ország politikai életébe, és közérdekű tevékenységet is végeznek. A képviselőknek 17 százaléka és a nemzeti bizottságok tanácsadóinak 20 százaléka nő. A nők sajátságos társadalmi küldetésének tekintik Bulgáriában azt is, hogy anyák, az új nemzedék nevelői. Az asszonyok nem tudnának dolgozni és közéleti munkát vállalni, ha az állam nem nyújtana segítséget anyai hivatásuk gyakorlásában. Ma már csaknem minden gyermek kórházban, szülőotthonban születik. A bölcsődékben mintegy 30 000 gyermeket gondoznak, és a három- és hétéves gyermekeknek 63 százaléka óvodába jár. A csecsemőket gondozó anyák rendelkezésére 650 ún. tejkonyha áll. A dolgozó nők és anyák azonban nagy szükségét érzik annak, hogy a szolgáltatások színvonala emelkedjék, mivel ez az egyetlen módja tehermentesítésüknek a háztartási kötelezettségek alól. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának 1968. júliusi plénuma határozatban utasította az illetékes állami hivatalokat, hogy a következő években bővítsék, korszerűsítsék a szolgáltatásokat. Alig egy esztendő elteltével máris érezhető volt a javulás a mosodákban, tisztítókban és a félkész-élelmiszerek forgalmazásában. Az átszervezett nőmozgalomnak is egyik legfontosabb feladata, hogy szorgalmazza a házi munka, a második műszak, megkönnyítését. És milyen távlatok elé tekint a bolgár nő? Még nagyobb részvétel a közéletben, a termelésben, továbbá a szakképzettség növelése, a vezető beosztásban levő nők számának az emelése, mindenekelőtt a politikai és a tömegszervezetekben, de a hivatalokban és gyárakban is. Ezeknek a célkitűzéseknek az elérése áll most a bolgár nők — anyák és országépítők előtt. STELA N. AVISAL
