Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-26 / 17. szám

KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL A tudós Wtiemble professzor, akinek régebben ugyanezen a helyen felajánlot­tam egyik szerény írásomat, figyelmez­tetett arra a veszélyre, melynek kite­szem szép magyar nyelvünket azzal, hogy írásaimban megörökítem a jassz­­nyelvet, s ilyenformán azoknak is módot adok megtanulására, akik különben erre nem gondoltak volna. Megfogadtam ta­nácsát, és más területre irányítottam buzgalmamat. Gyűjtésemet abban a re­ményben bocsátom a közönség elé, hogy ezúttal több sikerrel frissítem föl iro­dalmi nyelvünket, beszélt nyelvünk ízes, egészséges, zamatos fordulataival. Elmondom konkrétan a történetet, ahogy az én szubjektív oldalamról felvető­dik, mert azt ütemeztem elő, hogy a közönség felé éppúgy világos legyen, mint magam felé. Most, hogy globálisan egyedül maradtam, ezt a folyamatot sem összetettségben, sem egyszerűsítettségében nem titkolhatom el, ezzel tartozom a hiányosságoknak, s egyben ja­vaslatot. teszek annák megvilágítására, hogy szaktudásom százalékos kihasználtsága nemzet­­gazdasági szempontból nem támogatja a gazda­sági mechanizmus átalakítását. Ennyit az én objektív oldalamról. Kezdem azzal a tényszerűséggel, hogy öt éven át dolgoztam magas szinten a Mezőállat Kihe­lyezési Központban, s a részleg vezetettsége ebben az időben mindig elérte az elégedettségi fokot. A fejősállat egybehangolási akció előbbre vitele tételesen az én kezdeményezésem által ki­vitelezte a lemaradásmentes behozást. Ezt csak A szűkszavú cowboy Bili, a szűkszavú cowboy, két méter magas, és nem tartozik a fecsegő természetű férfiak közé. Egyszer részt vett egy arizonai bálon, és nagyon megtetszett neki egy Mary Philbin nevű lány. A bál végén ezt mondta a lánynak: — Tetszik nekem. Elvenném. — Feleségül? — érdeklődött Mary. A lány is igent mondott, a cowboy pedig elvitte a békebíróhoz, aki percek alatt összeadta őket. Az egész szertartás nem került többe, mint két dollárba. Mihelyst az esküvő véget ért, lóra ültek, és el­­indultak hazafelé. A cowboy farmján egy kis ház, tizenegy marha várta őket. Vágtatás közben a Iá megbotlott. Abban a pillanatban Bili így szóit: — Egy. Már megtették az út legnagyobb részét, amikor a paripa ismét megbotlott. A cowboy összehúzta szemöldökét, és szigorúan Így szólt: — Kettő. Aztán nyargaltak tovább a gyönyörű, arizonai éjszakában. Nem messze Bili farmjától, a ló har­madszor is megbotlott. — Három — mondta a cowboy, majd leszállt tudomásulvétel végett eszközlöm, s nem babér­keresési célokból, ami nem az én kenyerem. Ekkor merült fel a vezetőség részéről a Schu­macher kartárs, mint előirányzott vezetőhelyettes az én főosztályomon. Megvilágítottam a példát a felsőbbség felé, s a meggyőzés eszközével ki­értékeltem a várható hátrányokat. Hogy rövid legyek, az én álláspontom került ki győztesen a számszerűségből, és én a jól végzett munka tiszta lelkiismeretével néztem szembe a rózsás jövővel, súlypontszerűen. Folytatom a szubjektív oldalammal. Házas­életem a kölcsönös megbecsülés jegyében hosszú idő óta formálissá változott, mint három gyermek atyja. A lányom jogi vonalon dolgozik, s a há­zasság útját választotta, de a népszaporulathoz még nem járultak hozzá, ami szerintem helyte­len. De seperjen ki-ki a maga előszobájában. Tamás fiam a műszaki egyetem hallgatója, nem kevesebb áldozattal, s hasznos dolgozója lesz a társadalomnak, minden okom megvan rá. Gábor fiammal már nem dicsekedhetem, mivel a huli­gánkodás uszályába került, egyelőre csak farmer­­nadrágban, de ami késik, az eljön. Ez az én kör­nyezettanulmányom, kivetnivalók nélkül. Visszatérek az objektív oldalamra. A kivitele­zés békés együttműködését a főosztályomon Kar­­czagné, a titkárnőm biztosította, élenjáró igye­kezettel, és megmondom őszintén, soha semmi panasz nem merült fel a működésében. És azt is meg kell mondani, hogy az ő családi élete nem a formalizmus körülményei között jelentkezik, hanem biztonsági előrelátással fordul a népsza­porulat felé. A munkatörvénykönyv biztosítja a szoptatási szabadságot, és azt Karczagné töretle­nül igénybe vette. Ilyen feltételek között került sor a helyettesí­tésre. Ismertettem az általános szempontokat, s a Hadadinét kértem, hogy öntevékenyen résen legyen. De feleslegesen hangoztattam a nézete­ket abból az alkalomból, hogy a Hadadinénak betegséggel kellett megküzdenie. A problémák megérlelődtek, és fokozottabban jöttek felénk. Az Évikét osztották be mellém átmenetileg tit­kárnői szolgálatra, előremutató minősítéssel a munka frontján, és jelentős szexepillel a magán­életben. Meg kell mondani, a működést a kölcsönös megértés jegyében látta el, és semmi kivetnivalót nem hagyott hátra. Kifejeztem a megelégedett­séget, a legkevesebb, amit megtehetünk. Évike mosolygott, és dióhéjban hangoztatta, hogy a szoptatási időn túlmenően is szeretne titkárnő lenni beosztásban. És ezt a szándékát elmélyí­tette azzal, hogy minden objektív nehézséget legyőz állandó jelleggel, hogy a barátnőm legyen. Előtérbe hoztam a szempontjaimat a munka­időbe nem illő hangvétellel kapcsolatban, feltár­tam a kivetnivalókat, és ezzel csírájában elfoj­tottam a fogyatékosságot. Ezek után, meg kell mondani, minden a legjobb munkatársi viszony tárgyát képezte, egészen addig az estéig, mikor a fordulat bekövetkezett egy szituáció keretében. Objektív okokból lemaradtunk a termelési érte­tt lóról, elővett« coltjät, és fejbe lőtte a lovat. A lány, vagyis a néhány órás assxony, isionyú dühre gerjedt, és kiabálni kezdett a gyönyörű, meleg arizonai éjszakában: — Te, ostoba, könnyelmű fráter, te aljas go­nosztevői Miért ölted meg a lovat? Azért, mert egyszer-kétszer megbotlott? Jobban jártunk volna, ha eladjuk, szép pénzt kaphattunk volna ezért a remek lóért... Arról most nem is beszélek, hogy mindentől eltekintve, bár nem mindentől tudok el­tekinteni, gonoszság volt, amit tettél, hiszen a ló nemes állat, lelke van, de milyen lelked lehet ne­ked, milyen ember lehetsz te, aki ezért, ezért a néhány botlásért megölöd ezt a szerencsétlen állatot?! Hát ember vagy te? Már előre félek, mi­lyen férj lesz belőled, hogy fogsz majd bánni fia­tal feleségeddel, ha Így bántál ezzel a gyönyö­rű, hűséges és engedelmes lóval?... Bill, a szűkszavú cowboy összehúzott szemmel nézett ifjú, de dühös feleségére, és amikor az asszony új lélegzetet vett, hogy folytassa a szidást, csak ennyit mondott:- Egy. Királyhegyi Pál kéziét előkészítésével a dolgozók felé, amit én tartottam, ezt pótolni kellett haladékmentesen. Késő estig helytálltunk a munka frontján, s a beszámolót a legjobb közösségi szellemben lefek­tettük papírra. A következőkben felajánlottam Évikének, hogy kocsin hazaviszem, mert a leg­­messzebbmenően este lett. О köszönettel nyug­tázta felajánlásomat, és bement a mosdófülkébe, hogy rendbe szedje magát, mint huzamos üze­meltetés után. Nem kenyerem a fáradtság, de a feszített Igénybevétel fölött az én szervezetem sem volt képes szemet hunyni. Van egy dívány az irodám­ban, arra feküdtem vízszintesen, mert hogy mióta nem pihentem, az nagyon messzire vezet­ne. Nem teszek egyenlőségi jelet akkori állapo­tom és az alvás között, csak idézőjelben aludtam, az vesse rám az első követ. Évike kijött a mosdófülkéből. Kinyitottam a szemem, és mindjárt tudatosítottam, hogy vétett a tervfegyelem ellen, mert ahelyett, hogy az orkánját vette volna fel, a ruháit bent hagyta a mosdófülkében, konspirative. A további szem­revételezés során azt is elmélyítettem, hogy a fedetlenség állapota az üzemi központban is jelentkezik, ahova az érdeklődés irányul, reflek­torfényben. Kivéve a magas sarkú cipőt. Nem siettem el az állásfoglalást, a tapasztalat megtanított rá, hanem meg akartam ismérni az 6 szubjektív oldalát, és megkérdeztem: — Évike, miért szerelte le a göngyöleget? Hogy olyannak ismerjen meg, amilyen va­gyok. Csak ennyit válaszolt. Aztán tételesen mellém feküdt a díványra, kispolgári nézeteket hangoz­tatott, dekadens hangvételben, és közölte velem, hogy eljött a lemaradásmentes behozás ideje. Én töretlenül javaslatot tettem az eltorzulás meg­szüntetésére ! — Évike, felszólítom, hogy legyen tipikusabb! De ez sem jelentkezett gyümölcsözőbben a lat­ban. Sőt, Évike adminisztratív eszközökhöz folya­modott kampányszerűen. Nem feladatom kitérni a mechanizmus naturalizmusára, ez messzire ve­zetne, úgy is mint családapa. Megalkuvásmentesen talpra álltam, a legkisebb engedmény nélkül a közös plafon felé, ami nem volt könnyű dolog az Évike hozzáállásának szem­pontjából operatíven. Meggyőzéssel rávettem Évi­két a göngyöleg visszaszerelésére, és tematikai­lag kocsimon a telephelyére szállítottam. Ezután az igazságnak megfelelően aludtam reggelig, a jól végzett munka rózsás lelkiismeretével. A munkahelyemen nagy meglepetés várt rám, nem tudom eszközölni, a szavakkal gyönge. Та-

Next

/
Thumbnails
Contents